- Nos, akkor� viszl�t, Makoto! -, mondta Ami bizonytalanul, az ajt� fel� fordulva. - Felk�sz�lt�l a holnapi vizsg�ra?

Makoto v�llat vont, hab�r a kez�n l�v� inf�zi� akad�lyozta ebben.

- Nem igaz�n. M�g nem tanultam r�.

- T�nyleg? -, k�rdezte Usagi. - �n sem - mosolyogva r�kacsintott Makot�ra. - Ne agg�dj, Mako-chan! Nem te leszel az egyetlen, aki elbukik a vizsg�n. �n veled leszek.

Ekkor j�tt be a n�v�r. - Kisasszony, a fi� csal�dja szeretn� megl�togatni �nt. Megk�rhetem �n�ket, hogy b�cs�zzanak el egym�st�l? - k�rdezte udvariasan.

Ami b�lintott. - Igen. - Makoto fel� fordult. � Rem�lem, hamarosan jobban �rzed majd magad.

Usagi is meghajolt. - Gy�gyulj meg min�l hamarabb! -, azzal bar�ts�gosan megszor�totta a l�ny kez�t, majd t�voztak.

Ken csal�dja l�pett be az ajt�n. A l�ny �gy �rezte, vagy sz�z �ven �t t�rsalognak kettej�kr�l, m�g a n�v�r el nem k�ldte �ket is. B�tor�t� mosollyal az arcukon n�ztek Makot�ra.

- Nagyon h�l�sak vagyunk a tettei�rt, Kino kisasszony - mondt�k. - Ken �llapota kezd helyre�llni. A doktor egy �ra m�lva leveszi �nt az inf�zi�r�l, �gyhogy b�rmikor hazamehet.

Makoto sz�rnyen s�padt arc�ra sz�les mosoly �lt. - K�sz�n�m, n�v�r - mondta. - Azt hiszem, hazamegyek. Fel kell m�g k�sz�ln�m a holnapi vizsg�ra.

A n�v�r ism�t elmosolyodott, majd kiment a szob�b�l.

Ahogy Kenre pillantott, gondolatai elkalandoztak arra a napra, amikor Freddy kikosarazta�

***

Zuhogott az es�, m�gis gy�ny�r� este volt. Mint krist�lycseppek, hullottak al� az �g felh�ib�l. Ha egy kicsit elford�totta volna tekintet�t, a sziv�rv�ny sz�neit pillantotta volna meg bez�rva miden egyes cseppbe, mely a mennyb�l �rkezik a f�ldre.

Makoto mag�val hozta z�ld eserny�j�t, pedig nem is gondolta, hogy sz�ks�ge lesz r�. Elk�pzelte, ahogy �t�leli Freddy karj�t, osztozva b�nat�n.

Az �tterem el�tt �lltak, ahol azel�tt vacsor�ztak. Makoto elmosolyodott a pinc�rn� utols� szavain, hogy milyen aranyosak egy�tt Freddyvel.

- Makoto? - mondta Freddy halkan, hangj�ban m�ly b�nattal, agg�d�ssal. - Besz�ln�nk kell.

- Freddy, h�t nem csod�latos a z�por? - k�rdezte Makoto an�lk�l, hogy fel� fordult volna. N�i meg�rz�sei valami rosszat s�gtak neki, de nem t�r�d�tt vel�k. A fi� egy ideig nem sz�lt.

- Gy�ny�r� - felelte csendesen. - Makoto, besz�ln�nk kell - hangja ez�ttal s�lyosabb volt.

- Rendben� - ism�telte, mik�zben tov�bbra is k�v�ncsian n�zte az es�t. Hallotta Freddy m�ly l�legzet�t.

- Makoto, szak�tanunk k�ne.

Ett�l. E h�rom sz�t�l f�lt Makoto legink�bb. Freddy oly �rz�ketlen�l mondta, hogy egyszer�en nem tudta komolyan venni.

Nem. �Szerintem, nem ill�nk egym�shoz� - cik�ztak Makoto gondolatai. - Vagy �Tal�n az lenne a legjobb, ha szak�tan�nk�, esetleg �Te t�nyleg nagyon kedves l�ny vagy, de�� S�t! M�g ak�r a �Makoto, meleg vagyok� is jobb lett volna, mint a� �Makoto, szak�tanunk k�ne.�

Makoto nem v�laszolt, �gyhogy Freddy megism�telte: - Makoto, szak�tanunk k�ne.

Makoto lassan abbahagyta a remeg�st, �s a fi� arc�t f�rk�szte, �m az lehunyta a szem�t, �gy nem l�thatta a l�ny k�nnyeit.

- Valaki m�ssal szeretn�m le�lni az �letem - mondta.

A l�ny k�nnyei patakokban folytak v�gig arc�n, �s potyogtak egyenruh�j�ra.

- De� - sz�lt csendesen. - M�r lassan f�l �ve ismerj�k egym�st!

- Legy�nk k�vetkezetesek�

Az eserny� kiesett Makoto kez�b�l. - Nem - mondta halkan. B�rmely illedelmesebb f�rfi felfigyelt volna k�nnyeire, �m Freddy nem az volt. - K�ny�rg�m!

Freddy nem sz�lt. Makoto megfogta a kez�t, ahogy f�l �ven �t mindig is tette, majd zokogva folytatta: - Hihetem, hogy szerett�l valaha is?

- Soha - felelte Freddy nyersen.

- De �n szerettelek! - s�rta Makoto.

Freddy kinyitotta a szemeit, melyek olyanok voltak, ak�r a j�g.

- Mit b�nom �n - mondta h�v�sen, azzal kir�ntotta kez�t Makot��b�l, s elrohant a s�t�t, nedves �jszak�ba, otthagyva Makot�t, r�m�lten remegve, hosszadalmasan r�vedve ut�na.

- Ne! - ki�ltotta Makoto, p�r l�p�st m�g rohanva ut�na, �m valahol m�lyen tudta, hogy elment. �r�kre.

Az �g is megsiratta, egyenruh�j�t b�r�ig �ztatva, �m � �szre sem vette. Csak a sz�v�ben l�v� �ress�g k�nozta.

Nem tudta, mi�ta �llt ott. V�z csepegett ruh�j�b�l, szokny�j�b�l, de legink�bb szemeib�l. Csak �llt, zokogva. Hirtelen �gy t�nt, mintha sz�razs�g lenne k�r�l�tte: Ken �llt mellette, eserny�j�t az � feje f�l� tartva.

Egy�tt�rzet vele, a bar�tj�val, mintha l�tta volna, mi t�rt�nt. Itt volt akkor is, mikor Freddyvel el�sz�r randev�zott, �s figyelmeztette, milyen hazug is �, �s vele van most is, hogy Freddy eldobta, csak, mert megunta a j�t�kszer�t.

Ha fiatalabb lett volna, nevetve mondta volna: �Megmondtam!�, �m tudta, Makoto hogy �rezhet, s ink�bb nem b�ntotta.

Makoto k�nnyeket ontva pillantott le ism�t. Ken �t�lelte, �s felaj�nlotta neki a v�ll�t, hogy nyugodtan s�rja ki mag�t. Nem tett eml�t�st arr�l, hogy a l�ny ruh�ja az �v�t is �t�ztatja, �s hogy � is megf�zhat. P�r percig hagyta m�g s�rni, v�g�l megsz�lalt: - Hazak�s�rlek, m�g miel�tt j�l megf�zol -, felvette, �s a l�nynak ny�jtotta �t�zott, z�ld eserny�j�t, s elk�s�rte a lak�s�ig. Azon az �jszak�n vele maradt, hogy seg�tse, a m�snapi iskola ellen�re.

Att�l kezdve Makoto, �lland�an csak r�gi bar�tj�r�l mes�lt.

***

Makoto ism�t Ken fel� pillantott. H�tborzongat�an festett azzal a v�res k�t�ssel a fej�n. V�re egy cs�v�n kereszt�l lassan �ramlott a fi� karj�ba. Makoto szemei kezdtek elhom�lyosodni.

- �g�rem, elkapom azt az oroszl�nt. Saj�t kez�leg ny�zom meg, �s sz�nyegk�nt neked adom a bund�j�t!

Ekkor �rkezett meg az orvos, �s leszedte az inf�zi�r�l.

- K�sz�n�m az egy�ttm�k�d�s�t. Ken hamarosan jobban lesz. Most m�r hazamehet.

K�sz�netet mondott a doktornak, mire az t�vozott. Mik�zben fel�llt, �gy �rezte, a szoba r�szegesen forog k�r�l�tte. Megr�zta a fej�t, s Ken �gy�hoz t�rdelt, hogy a fi� szemmagass�gban legyen vele. Legjobb bar�tjak�nt cs�kolta meg az arc�t, s k�nnyek sz�ktek a szem�be.

- Nehogy meghalj itt nekem - s�gta hosszan a f�l�be.

Fel�llt, figyelembe se v�ve az �rv�nyl� szob�t maga k�r�l, s elindult az ajt� fel�.

** V�GE **