Meg tudtam volna fojtani! M�r megint az odang�imat kritiz�lta. Term�szetesen �s paprikav�r�s lettem, a fejem a h�romszoros�ra duzzadt, a l�farkaim �gnek �lltak, �s j�l leord�tottam, hogy mit k�pzel mag�r�l. Persze � megint csak nevetett rajtam. Ett�l pedig m�g idegesebb lettem, �s �gy d�nt�ttem, felh�zott orral �s s�rt�d�tt k�ppel elhagyom kedvenc j�t�ktermemet. De hogy lehet valaki ennyire bek�pzelt? Az, hogy d�glenek ut�na a l�nyok, m�g nem jogos�tja fel arra, hogy bunk�n viselkedjen! Pl�ne velem! Hah! Az�rt mindennek van hat�ra… Tal�n… tal�n kiv�ve az ev�st… Na neeeem! Most jut eszembe! Pontosabban csak most fogom f�l, hogy az m�r fel sem t�nt, hogy az alakomat is kritiz�lta!! �n ezt nem b�rom tov�bb! S�rni fogok! - gondoltam, �s m�r potyogtam is a k�nnyeim. Magamhoz szor�tottam kedvenc pl�ssmacimat �s hasrav�gtam magam az �gyamon. K�zben olyan fura gondolatok kavarogtak az elm�mben… Nem, nem is gondolatok, ink�bb r�g elfeledt �rz�sek… De nem tudom megfogalmazni �ket. Mintha �sr�gi eml�kek lenn�nek, de nem is az eny�im… Mintha az �lmaimb�l lenn�nek… Igen, lehet. Az �lmaim eml�kei. S�t, m�r biztos! �s akkor ez mindent megmagyar�z! Ez�rt olyan val�s�gosak…

 Ett�l az �szrev�telt�l megnyugodtam egy kicsit. M�r s�rni sem volt kedvem. �gy d�nt�ttem, felh�vom Narut. Kiss� izgatottan –fogalmam sincs, mit�l- �t�gettem be az ismer�s sz�mokat: 672-31-94… El�g sok�ig cs�r�gtem, de nagynehezen csak felvette kedvenc bar�tn�m a telefont.

-Osu Naru! Itt Bunny!

-Szia- felelte �lmosan.

-Gomen nasai, fel�bresztettelek?- k�rdeztem kiss� meglepetten. (D�lut�n 3 �rakor az emberek nemig�zan szoktak aludni…)

-Nem, csak egy kicsit f�radt vagyok…

R�gt�n kaptam az alkalmon, �s amilyen hirtelen, olyan gyorsan f�lbeszak�tottam.

-Akkor mozdulj ki egy kicsit! A friss leveg� mindig csod�kat tesz!- mondtam neki, kicsit b�zva abban, hogy elcsalhatom a cukr�szd�ba egy fagyira…

-H�t, erre a fagyira nem lehet nemet mondani!- felelte nevetve.

-Fagyii?- kerekedtek ki a szemeim. Nem csoda, hogy �sszef�gg�stelen hangokon k�v�l nemigaz�n j�tt ki m�s a sz�mon. De hamar visszahelyeztem a hely�re leesett �llacsk�mat, �s miut�n megr�ztam a fejem, csak ennyit mondtam:- �n leveg�z�st mondtam, nem fagylaltoz�st…

-Figyelj Bunny!- felelte kiss� lehord�an, de bar�ts�gosan.- El�g j�l ismerlek m�r ahhoz, hogy tudjam, mire gondolsz. �s hogy neked a leveg�z�s, ami egy�bk�nt egyenl� lenne a s�t�val, sz�modra egy hatalmas fagylaltkehellyel egyenl�…

Erre elv�r�s�dtem. Hiszen igaza volt! Teljes m�rt�kben. B�lintottam r�.

-Rendben. Akkor j�ssz?- k�rdeztem r� m�gis.

-Hai!- v�gta r� Naru.

-Ok�, akkor indulok is hozz�tok!- feleltem neki hat�rtalan �r�mmel.

-Rendben, siess!- mondta Naru, majd letette a kagyl�t.

-Jup����!- ki�ltottam, �s leviharzottam az emeleti szob�mb�l. Belepattantam feh�r top�nk�imba, felkaptam az usagis t�sk�mat, �s m�r szaladtam is…

Amint oda�rt�nk, a fotocell�s ajt� utat nyitott el�tt�nk. Tal�ltunk is egy kellemes kis asztalt, �gyhogy nem l�ttuk ok�t, hogy ne �lj�nk le. Hamarosan Unazuki is meg�rkezett, �s felvette a rendel�st. Naru csup�n egy csokiturmixot rendelt; �n k�rtem egy citromtort�t, egy extra nagy fagylaltkelyhet, egy eperturmixot �s egy forr�csokit. B�r t�bb minden is bel�m f�rt volna, de nem akartam, hogy teljesen bak�nak n�zzenek. Igaz, m�g �gy is siker�lt egy-egy hatalmas izzads�gcseppet csalnom a k�t l�ny homlok�ra…

Nagyban sz�rcs�ltem a turmixomat, mik�zben hirtelen bel�mhas�tott valami. M�gpedig az a sz�m �rintett meg, amit �ppen ekkor j�tszott a toki�i r�di�. Mostan�ban el�g sokszor hallottam, �s �lland�an r�mt�rt olyankor ez a fura �rz�s, amit most is �reztem…

„Ahogy csontos ujjaid k�r�m fon�dnak

Hossz�ak �s v�zn�k

Mintha a hal�l fogna meg

Az �g vajon l�tja, amit �n l�tok?

(szinte �reztem azt az �rint�st…)

H�, te s�padt, beteges gyermek

Az �let �s a hal�l megb�k�lt benned

Egy m�rf�ldet gyalogolt�l haz�ig

(�reztem, hogy els�padok…)

Megfizeted a sorsnak ad�ss�godat

Partizol egy �leten �t

Amit elveszel, az nem fog meg�lni

De l�gy �vatos, hogy mit adsz

(�reztem a hal�lt…)

Nincs id� hezit�lni

A f�jdalom jelen van, a f�jdalom v�r

K�szen arra, hogy leck�t adjon

(�reztem a f�jdalmat…)

Nem k�v�nt, nem v�rt rokons�g

Bef�rk�zik zsugorod� b�r�d al�

Mely rajtad k�v�l �s benned �l

(�reztem a kett�ss�get…)

�rzed, ahogy j�n a l�z

Remegsz �s r�zk�dsz

Mindenhol vakarhatod magad

De a viszket�s nem fog megsz�nni

(�reztem a remeg�st…)

�rzel egy cs�ppnyi szeretetet?

�rzel egy cs�ppnyi szeretetet?

�lmodj tov�bb, �lmodj tov�bb

Sorsod �tk�t okold

Sz�gyenletes vil�gegyetem

Tudja, mi a dolga

J�l begyakorolta

(�reztem a sorsot…)

Beszippant T�ged

Majd lenyom

Oda, ahol nincs Szentf�ld

Ahol soha sincs f�ny

(�reztem a s�t�ts�get…)

Megfizeted a sorsnak ad�ss�godat

Partizol egy �leten �t

Amit elveszel, az nem fog meg�lni

De l�gy �vatos, hogy mit adsz

�rzel egy cs�ppnyi szeretetet?

�rzel egy cs�ppnyi szeretetet?

�lmodj tov�bb, �lmodj tov�bb

(mintha a m�ltat �reztem volna…)”

-Bunny, j�l vagy?

Hirtelen feleszm�ltem. J�zusom! Valah�nyszor meghallom ezt a sz�mot, mindig „m�shol” leszek. �s m�r megint elkalandoztam. De mi�rt? Mi az oka? Tal�n a m�lt? Vagy a j�v�? Vagy egy �lom? De gyorsan eszembe jutott az is, hogy v�laszolnom k�ne. Pislogtam egyet-kett�t, hogy vissza tudjak t�rni az epeturmixomhoz �s a j�ideje –miattam- abbamaradt t�rsalg�shoz.

-�h�m- feleltem neki.

-Nem �gy n�zel ki. Teljesen s�padt vagy.

De ekkor t�rt�nt valami, amit a h�tam k�zep�re k�v�ntam, hiszen t�l j�l ismertem azt a hangot.

-Val�ban, most dupl�n vagy ’Holdvil�gk�p� Kisasszony’!

Biztos voltam benne, hogy azonnal visszanyertem a sz�nemet, ami nagy val�sz�n�s�ggel s�t�tebb �rnyalatot is �lt�tt.

-M�r megmondtam, hogy ne nevezz �gy! Te… te…- ord�tottam le, de a v�g�n semmi �rtelmes nem jutott az eszembe.

-Rendben van, Gomb�cfej, nem h�vlak t�bbet �gy!- nevetett.

�reztem, hogy egyre idegesebb leszek, �s felmegy bennem a pumpa.

-�gy se h�vj!- ki�ltottam, mik�zben felpattantam az asztalt�l. El�g muris l�tv�nyt ny�jthattam hatalmas, v�r�s fejemmel, �gnek mered� hajammal, �k�lbe szor�tott kezemmel, m�rges arcommal, amint felfel� pipiskedtem, �s nem lettem magasabb n�la… �gyhogy ink�bb �sszevont szem�ld�kkel vissza�ltem. �m amint lehajolt hozz�m, �s meg-megnyomogatta a „pom- pom” -jaimat a fejem b�bj�n –aminek persze nagyon nagyon „�r�ltem”-, kiesett valami a zak�j�nak bels� zseb�b�l. Ez a valami pont a szokny�mra esett, �s mivel el�g neh�z volt, leh�zta azt. De ebb�l sem Naru, sem Mamoru –mivel �gy h�vj�k (Motoki mondta nekem, mikor kipanaszkodtam neki magam err�l a modortalan alakr�l, aki –mint kider�lt- nagyon j� bar�tja). Sz�val �k semmit sem vettek �szre. �s mivel �n ezzel voltam elfoglalva, csak k�s�bb kapcsoltam, hogy az �n dr�ga odang�im illet�ktelen kezekbe �tk�ztek.

-Sz�llj le a hajamr�l! - rivalltam r� m�rgesen.

-Rendben. De nyugodj meg! Nem �ll j�l neked, ha ideges vagy! - mondta komolyan.

-Nem lenn�k ideges, ha nem lenn�l a k�zelemben! - feleltem neki vissza �lesen.

-Ok�, �rtem. Ja mata, odango-atama!

�n nem sz�ltam erre semmit, de Naru –az illend�s�g kedv��rt- odabiggyesztet egy „Mata ne” -t. Mikor l�ttam, hogy az ajt� becsuk�dik Mamo-chan… (Uramisten! Miket besz�lek! Teljesen meg�rj�t, olyan ideges�t� egy alak. �s olyan �des a mosolya �s azok a k�k szemek… Bunny, t�rj v�gre �szhez! - v�gtam fejbe magam gondolatban.) Sz�val miut�n becsuk�dott az ajt� Mamoru m�g�tt, Narunak megmondtam a v�lem�nyem r�la.

-Ki nem �llhatom ezt a modortalan fr�tert!

L�ttam, hogy Narunak k�zben kis sz�vecsk�k lettek a szem�ben, �s s�hajtozva csak annyit v�laszolt:

-Pedig olyan kawaii a mosolya… Igaz�n szerencs�s vagy!

�n erre nem sz�ltam semmit, csak oldalra ford�tottam a fejem, felh�ztam a szem�ld�k�m, �sszef�ztem magam el�tt a karjaimat �s egy „s�rt�d�tt” ’hah’ hangot hallattam csukott ajakaimon kereszt�l. �m hamar kiz�kkentett ebb�l az �llapotb�l az a f�jdalom, melyet egy, a l�bamra es� t�rgy okozott.

-A�cs!- ki�ltottam fel.
–Mi t�rt�nt? - k�rdezte hirtelen meglepet�s�ben Naru, amint felocs�dott a r�zsasz�n, sz�vecsk�kkel teli k�rnyezetb�l…

-Semmi, semmi- feleltem, mikor r�j�ttem, hogy az a valami esett le, amit Mamoru elhagyott. Nagyon k�v�ncsi voltam, mi lehet az, �gyhogy egy „v�letlen” mozdulattal levertem magam mell�l a t�sk�mat. Amint lehajoltam �rte az asztal al�, gyorsan beledobtam azt a neh�z valamit, �s visszatettem magam mell� az Usagis zs�kot. Majd miut�n hatalmas nyom�st �reztem a fejemben, Narut�l sumimasent rebegve �s fejf�j�sra hivatkozva elb�cs�ztam. Teljes m�rt�kben meg�rtett, �s egy darabon m�g el is k�s�rt…

 Otthon azt�n felrohantam a szob�mba, �s az �gyamra bor�tottam kicsiny t�sk�m tartalm�t. Mikor megtal�ltam azt, amit kerestem, a szemeim t�gra ny�ltak. Egy gy�ny�r�, csillag alak� med�lt tartottam a tenyeremben. A k�zep�n volt egy f�lg�mb, amit gy�ngyberak�s d�sz�tett �s vett k�r�l. Istenien festett az a feh�r „gy�r�” az arany med�lon… Amint jobban szem�gyre vettem, felt�nt, hogy ki lehet nyitni a f�lg�mbn�l. Nosza rajta, t�bb sem kellett nekem…

De az a l�tv�ny, �s az a dallam teljesen letagl�zott… K�z�pen egy csillag k�r�l egy er�sen f�nyl�, s�t, ink�bb vil�g�t� f�lhold j�rt k�rbe-k�rbe egy k�k, eget szimboliz�l� h�tt�ren. Az a csilingel� dallam is mennyei volt. De… de ez is felid�zte bennem ezeket az eml�keket…

 Egy gy�ny�r�, l�farkas l�ny –akinek ugyan�gy volt odang�kba k�tve a haja, mint nekem- hercegn� a Holdon. Boldogan j�r jegyben kedves�vel, a F�ld herceg�vel, de megt�madj�k �ket… Meghalnak, �s a Holdat lerombolj�k… De valaki megmenti �ket… Reinkarn�l�dnak, �s �jra egym�sra kell tal�lniuk, hogy a sorsuk testet �lts�n…

 Miut�n visszat�rtem a jelenbe, �s �nmagamba, gyorsan lecsuktam a med�l tetej�t. Megh�kkentem azon, ami t�rt�nt. Nagyon k�l�n�s volt. El is hat�roztam, hogy elmegyek Motokihoz, elmes�lem neki ezt neki, �s visszaadom a medaliont. Mondv�n, hogy k�s�n vettem �szre, hogy kiesett… Beh�ztam a nyakam �s elpirultam. Egy kis apr� f�llent�s… Senkinek semmi baja nem sz�rmazhat bel�le. Sz�p nyugodtan les�t�ltam az el�szob�ba �s felvettem a cip�imet. Elindultam a Crown Game Centerbe, ahol Motoki dolgozott. Eg�sz hamar oda�rtem. Amint bel�ptem, dr�ga Motokimat szemmel l�that�an meglepte, hogy ilyenkor �ll�tottam be hozz�.

-Szia Bunny! Hogyhogy ilyenkor itt vagy? - k�rdezte csod�lkozva.

-Hell�. Tudod, el szeretn�k mondani neked valamit…

Le�lt�nk, �s elmes�ltem neki az eg�sz dolgot, t�vir�l hegyire. Az illet�ktelen�l eltulajdon�tott t�rgyat is visszaadtam neki. Mondta, hogy biztos lehetek abban, hogy Mamoru megkapja. V�g�lis �gy t�nt nem igaz�n lepte meg a dolog. Azt mondta, mindenkinek vannak ilyen �rz�sei, �s n�ha ilyen „�r�lt percei” is. De ezt csak a sok romantikus film okozza, �s az agyunk fabrik�lja �ssze.

-�rdekes t�rt�net- �sszegezte v�g�l.

-Szerintem is- feleltem, majd sz�p nyugodtan hazaballagtam a sz�rk�leti csillagos �g alatt.

V�ge