Hirtelen minden els�t�tedett �s a l�ny �rezte, amint �jul�s k�rny�kezi. Az egyik pillanatban m�g tudat�ban volt k�rnyezet�nek, de az hamarosan elmos�dott az�rk�k szemei el�tt… Mikor legk�zelebb mag�hoz t�rt, egy hatalmas ny�lt t�ren tal�lta mag�t. Az egyetlen f�nyt a csillagok, valamint egy k�kes bolyg� jelentett�k. Ahogy v�gigp�szt�zta k�rnyezet�t, mindenhol csak romokat l�tott: omladoz� �p�letek, repedezett, poros k�vezet� utc�k, sehol egy ember. Riadt szeml�l�d�s�t egy �lesen az �jszak�ba has�t� nevet�s szak�totta meg, melyet kisv�rtatva egy m�lyen b�g� f�rfihang k�vetett:

- Isten hozott… Hercegn�… Vagy h�vjalak ink�bb �gy, hogy Sailor Moon?

A l�ny szemei elkerekedtek a r�m�lett�l. B�rki lehetett is a hang tulajdonosa – b�r a dolognak ezt a r�sz�t illet�en nem sok k�ts�ge akadt – tudta, hogy ki � �s nagy val�sz�n�s�ggel nem az�rt hozta erre a helyre, hogy b�jcsevegjenek egym�ssal.

F�lt a hang ir�ny�ba fordulni, nem akart szemben�zni azzal, amit�l annyira rettegett. De v�g�l k�nytelen volt…

Legnagyobb megd�bben�s�re azonban m�gsem az a l�tv�ny fogadta, amire sz�m�tott… Mamoru volt az, de m�gsem �.

�let�ben nem l�tott m�g olyan rideg, gy�l�lettel telt szemeket, melyek abban a pillanatban szegez�dtek r�. Mintha minden egyes m�sodperccel megannyi t�rt sz�rtak volna sz�v�n kereszt�l. De nem csak a szeme, eg�sz l�nye megr�m�tette. Hatalmas m�rt�k� negat�v energi�t sug�rzott, ezt a l�ny is k�nnyen meg�rezhette, hiszen nagy gyakorlata volt m�r ebben. De volt m�g valami… p�nc�lt viselt. Egy �jfekete, rideg, helyenk�nt f�mesen csillog� p�nc�lt, mely kem�nynek, �thatolhatatlannak t�nt. A m�g�tte a sz�lben vadul csapkod� k�pennyel �s az oldal�ra k�t�tt hatalmas karddal p�rosulva pedig egy t�k�letes, verhetetlen, sz�vtelen gyilkol�g�p l�tv�ny�t keltette a l�nyban.

- Ma…mo..ru…? – k�rdezte hitetlenkedve. K�rd�s�re a v�lasz csak egy eget renget� kacaj volt. – Nem, te nem lehetsz �… te nem � vagy, m�r kor�bban is sejtettem. Ki vele! Ki vagy, honnan j�tt�l, �s legf�k�pp MIT akarsz t�lem? Mit csin�lt�l Mamoruval? – hadarta egyre inger�ltebben.

- Mennyi k�rd�s – sz�lt az alak. – De ne gondold, hogy a k�t sz�p szemed�rt majd v�laszolok is mindegyikre. Hogy ki vagyok? Akinek l�tsz. Honnan j�ttem? Nem �rdekes. Hogy mi�rt? Az�rt, hogy v�ghezvigyem azt, amibe m�r annyi mindenkinek belet�rt a bicsk�ja… meg foglak �lni… M�ghozz� ezzel a karddal – sz�lt, �s nyomat�kk�ppen kih�zta kardj�t a h�velyb�l. Az �g fel� emelte a hatalmas, ez�st�sen csillog� fegyvert, majd lesz�rta maga el� a f�ldbe.

Usagi csak elkerekedett szemekkel �llt, egyetlen k�rd�st ism�telgetve:

- Mit csin�lt�l vele? Mit csin�lt�l vele?? MIT CSIN�LT�L VELE???

Ism�t a m�r szinte megszokott� v�lt kacag�s visszhangzott fel az �res t�ren. M�lyr�l j�v�, hal�li nevet�s, mintha csak egy kripta m�ly�r�l t�rt volna el�. Usaginak rossz �rz�se t�madt, n�h�ny l�p�st elh�tr�lt. A p�nc�los f�rfi �gy t�nt, hogy egy ideig lehunyt szemekkel koncentr�l, valamit mormol. Kezei �sszekulcsolva, csup�n mutat�ujjai voltak ny�jtva egym�snak t�masztva. A mormol�s alatt egyre nagyobb sz�l t�madt, amikor pedig a f�rfi szemei felpattantak �s kezeit lend�letesen a magasba emelte, egy v�r�s jel izzott fel homlok�n. A F�ld jele. Megremegett a talaj, h�ta m�g�tt pedig egy hatalmas kereszt emelkedett a magasba, rajta egy kifesz�tett alakkal.

- Mamoru… Ez�rt m�g megfizetsz…! – sz�k�tette �ssze szemeit a l�ny.

- Ez az! – hangzott fel ism�t a hang. – Gy�l�lj! Gy�l�lj csak! L�ssam a szemedben �g� gy�l�letet! Min�l jobban elhatalmasodik rajtad, ann�l k�nnyebb dolgom lesz. Ne f�lj, gyorsan v�gzek veled!

De szavai nem �rt�k el a l�nyt. � m�r csak kifesz�tett szerelm�t l�tta. �lete egyetlen �rtelm�t, akinek m�g csak alkalma sem volt megmondania, hogy mennyire sokat jelent sz�m�ra, �s hogy k�pes lenne mindent fel�ldozni �rte, csak hogy vele lehessen. 

Eml�kek tolultak agy�ba, csipkel�d�sek, �tk�z�sek, fogad�sok, �s az a sz�p utols� nap, ami bebizony�totta sz�m�ra, hogy tal�n m�gsem rem�nytelen a helyzete, �s j�l gondolta, a fi� hatalmas, vaskos falakat emelt maga k�r�, de volt r� rem�ny, hogy a napf�ny �thatoljon rajtuk. Azut�n ism�t szem el�l t�vesztette ezt az �nj�t, de most m�r tudta, hogy akivel azut�n dolga volt, az nem az volt, aki rabul ejtette sz�v�t. Azt a fi�t elvesz�tette… de tal�n m�g nem �r�kre.

A keresztre fesz�tett alak egyszer csak kezdett mag�hoz t�rni. A v�gtagjait nem �rezte, hasogatott a feje, csak egyik szem�t volt k�pes kinyitni, de l�t�sa nem f�kusz�lt. Hangokat hallott. El�sz�r csak t�volr�l, elmos�dottan, id�vel azonban egyre jobban kitisztultak, s a hangokhoz arcok is t�rsultak. Ahogy lassan a vil�gra emelte tekintet�t, egy ismer�s arccal tal�lta szemben mag�t…

- Odango…? – Hangja nem volt t�bb mint egy alig hallhat� suttog�s.

Torka kisz�radt, hangsz�lai azonnal felmondt�k a szolg�latot, akkor sem tudott volna t�bbet mondani, ha sz�nd�k�ban �ll. Kavarogtak fej�ben a gondolatok, nem tudta, hogy hol van, mit keres ott, �s f�k�nt mi�rt ilyen helyzetben. Kezeit �s l�bait er�s l�ncok tartott�k fogva. Az egyetlen dolog, aminek pillanatnyilag el�ny�t l�tta, az az volt, hogy legal�bb a nyak�t nem bilincselt�k le, �gy leveg�t is kapott, �s viszonylag szabadon felm�rhette, hogy mi t�rt�nik k�r�l�tte.

A l�nyon k�v�l egy m�sik alakra is felfigyelt, aki k�s�rtetiesen eml�keztette valakire, b�r az arc�t nem nagyon l�tta. Ekkor egy vill�m has�tott kereszt�l a koroms�t�t �gbolton… �s megl�tta az arc�t… F�loldalr�l ugyan, de azonnal felismerte… mintha t�k�rbe n�zett volna…

- Ne f�lj, gyorsan v�gzek veled! – ki�ltotta a t�k�rk�p, megragadva kardja markolat�t. Mikor az �g fel� emelte azt, egy vill�m cik�zott v�gig a peng�n, mintegy megsokszorozva annak erej�t. A fegyver a f�ldbe has�tott �s a v�g�s ment�n kett�szak�totta azt, szakad�kot t�masztva, mely v�szesen terjedt a l�ny fel�. De �t nem �rdekelte. Lehajtott fejjel, f�ldbegy�kerezett l�bakkal �llt, ny�ltan v�rva az �t fenyeget� vesz�lyt.

„Mi�rt nem ugrik el? Mit csin�l? Mi�rt nem menek�l?” – kavarogtak a k�rd�sek a fi� agy�ban, mik�zben k�ts�gbeesetten pr�b�lt hadakozni az �t fogva tart� l�ncok ellen. - „Menek�lj!”

- El fog nyelni! Nem teszel semmit? �t sem v�ltozol? Nehezebb csat�ra sz�m�tottam... Harcolnod kellene, elv�gre elvettem t�led azt, akit szerett�l! Ez �gy nem �lm�ny… - hangzott ism�t a hasonm�s hangja.

„Elvettem t�led azt, akit szerett�l…” – visszhangozta a fi� agya. – „Usako… Nem engedem…”

A p�nc�los f�rfi szavaira Usagi felemelte sz�ke fej�t, szemeiben meg nem sz�letett k�nnyek csillogtak. Majd az egyik v�gigg�rd�lt arc�n, s a masnij�n l�v� amulettre hullott. Erre hatalmas f�nyess�g t�madt, minden �s mindenki feh�rbe burkol�zott.

Mamoru �rezte, ahogy eddig sosem tapasztalt er� sz�llja meg, l�ncai k�nnyed�n elpattannak �s a selymes f�ny �vatosan a f�ldre emeli. Nadr�gja �s z�ld kab�tja el�sz�r szmokingg� v�ltozott, olyann�, mint amilyet Tuxedo Kamenk�nt viselt eddigi harcai sor�n. Mikor m�r azt hitte, hogy a v�ltoz�soknak v�ge, ruh�ja ism�t alakulni kezdett. Rajta is p�nc�l termett, szinte ugyanolyan, mint amilyet t�k�rk�pe viselt, de k�zel sem volt olyan komor �s ijeszt�.

 K�szen �llt megv�deni azt, aki mint kider�lt, m�gis viszonozta rejtett �rzelmeit. Azt az egyetlen valakit, aki – b�r mindig titkolta el�le – k�pes volt rem�nyt �s f�nyt hozni sz�rke, ki�resedett vil�g�ba. Tiszt�ban volt vele. Ak�r az �let�t is fel�ldozta volna ez�rt a kis angyal�rt, aki k�pes volt ekkora vesz�lynek kitenni mag�t egy ilyen fick��rt, mint �. Sosem gondolta volna, hogy m�lt� lehet egy ilyen l�ny szerelm�re, de t�bb� szemernyi k�ts�ge sem volt afel�l, hogy egy �r�kk�val�s�gig mellette szeretne maradni.

 Mikor a f�ny al�bbhagyott, Usagi egy feh�r sz�n�, arannyal szeg�lyezett, buggyos ujj�, bok�ig �r� ruh�ban tal�lta mag�t, homlok�n egy apr� f�lhold f�nylett, kez�ben pedig egy ez�st�sen csillog� krist�lyt tartott.

Fel sem t�nt neki, hogy a kereszt elt�nt, a rajta l�v� f�rfival egy�tt. Mikor azonban egy kart �rzett v�delmez�n a derek�ra fon�dni, egy meglepetts�get t�kr�z� zokog�s hagyta el ajk�t. Mintha ismerte volna azt az �rint�st. Tudta, hogy nincs sz�nd�k�ban b�ntani �t, �gy egyb�l megnyugodott, s k�nny�ztatta arc�t a h�ta m�g�tt �ll� fel� ford�totta.

- Mamoru… T�nyleg te vagy az…? – tekintett riadtan a fi� szemeibe, melyek biztat�an, melegen mosolyogtak r�. Tekintet�k egy r�vid id�re �sszekulcsol�dott, de a meghitt pillanat nem tartott sok�ig.

- Na pomp�s! Sz�val kirep�lt a mad�rk�m a kalitk�b�l… Egy pillanatra nem figyel az ember, mert azon igyekszik, hogy el ne sodorja valami h�lye kozmikus energia, te meg m�ris mellette teremsz. Na sz�p, mondhatom – nyafogott a hasonm�s, minden egyes sz�val fel�j�k k�zeledve. – Nem mintha k�l�n�sebb gondot jelenten�l. Csak �gy el kell d�nten�nk, hogy melyk�t�ket k�ldjem el�sz�r a m�svil�gra! – kacagott fel.

A szorosan �sszefon�dott p�r el�tt a puszta leveg�b�l egy kard form�l�dott. Usagi csak �rtetlen�l b�multa a t�le olyannyira t�vol �ll� fegyvert, de Mamoru nem sokat habozott, hogy a kez�be ragadja azt. H�ta m�g� utas�totta a l�nyt, majd a f�l�be suttogott:

- Ne t�r�dj velem. Azt szeretn�m, ha te megmenek�ln�l. Ne okozz nekem csal�d�st. Menek�lj innen biztons�gos helyre, azt�n a krist�ly seg�ts�g�vel t�rj haza. Miattam ne agg�dj! Nem lesz semmi baj…

- De �n…

- Nem lesz semmi baj… �g�rem…

- �n… - r�zta fej�t a l�ny.

- K�rlek. �g�rem, otthon tal�lkozunk. Most menj! Tedd meg ezt �rtem! – Nem mert, vagy tal�n nem akart a l�ny szemeibe n�zni. Hangj�b�l is t�k�letesen ki�rezte m�rhetetlen f�lelm�t �s aggodalm�t. – Nem lesz… nem lesz semmi baj – ism�telte meg m�g egyszer, majd �rezte, hogy apr� karok fon�dnak sz�les v�llai k�r� �s egy kis fej d�l h�t�nak. Majd egy cs�ndes hangot hallott, mely �ppen hogy csak hallhat� volt.

- Ne feledd, meg�g�rted… Legy�z�d �s visszaj�ssz hozz�m… Meg�g�rted… - fejezte be zokogva a mondatot Usagi, majd minden akaraterej�t �sszegy�jtve megfordult �s futni kezdett…

Ahogy hallotta a l�ny t�volodni, Mamoru kiss� megk�nnyebb�lt, rebegett egy halk ’�g veled’-et, majd teljes erej�vel markolva a kard markolat�t ellens�g�re koncentr�lt. T�k�letes m�sa �llt vele szemben…

Amint t�mad�sba lend�lt, azonnal �szre kellett vennie, hogy taktikai h�tr�nyban van hasonm�s�val szemben. A t�k�rk�p el�re l�tta minden mozdulat�t, s �gy k�nnyed�n h�r�totta �ket, viszont Mamoru k�zel sem volt k�pes olyan tiszt�n meghat�rozni ellent�mad�sait, s �gy nem egyszer egy hajsz�lon m�lott, hogy nem esett �ldozatul.

Mikor azt�n egy alkalommal t�volabb ker�ltek egym�st�l, �gy t�nt, hogy a hasonm�s megunta a karddal val� j�tszadoz�st. Egyik kez�b�l egy sz�les, v�r�s sz�n� f�nys�vot bocs�tott ki fel�, melyet Mamoru egy utols� pillanatban k�pzett v�d�pajzzsal h�r�tott ugyan, viszont elveszett az ezut�n fel� ir�nyul�, cik�z� t�mad�sok sokas�g�ban. Hasztalan pr�b�lta minden erej�t bevetve elt�r�teni �ket… �gy t�nt, al�becs�lte ellenfel�t… a f�ldre rogyott.

K�zelg� l�pteket hallott. Hasonm�sa meg�llt mellette, szok�s�hoz h�ven kacagott egyet, majd �gy sz�lt:

- Sz�nalmas vagy. Egy nagy nulla – r�gott bele az �sszerogyott alakba egy utols�t, majd sz�p lassan arrafel� vette az ir�nyt, amerre a l�ny elindult.

A l�ny, mint macska sz�guldott v�gig az utc�n. Menek�lt az �rnyak el�l, mintha az �lete m�lna most azon, hogy milyen gyorsan fut. Hiszen �gy is volt. Kopog� l�pteket hallott maga m�g�tt az utca repedezett k�v�n, de nem tudta felm�rni, hogy csak k�pzelete �z g�nyt bel�le, vagy t�nyleg k�vetik. Mindenesetre igyekezett min�l gyorsabban szedni a l�b�t.

Mindez azonban mintha semmit sem sz�m�tott volna. Egyre k�zeledtek a l�ptek, lass�ak �s kim�rtek voltak. Ridegek. Nyugodtak. Magabiztosak. �s ekkor csapta meg f�l�t m�g egy hang… az a hal�los kacag�s. Nem volt t�bb� k�ts�ges. � volt az. A nyom�ban volt. K�vette.

M�g gyorsabban futott. De a l�ba nem b�rta tov�bb. Egy reped�sben megakadt, mag�val r�ntva a szerencs�tlen �ldozat eg�sz test�t. Hi�ba pr�b�lt talpra �llni, k�ptelen volt. Olyan m�rt�k� retteg�s lett �rr� rajta, mely teljesen leparaliz�lta, a f�ldh�z szegezte �t.

„De ha � itt van, akkor Mamoru… Mamoru…” – a felismer�s �ri�si s�llyal nehezedett apr� sz�v�re. M�r nem is akart megmenek�lni, hiszen csak �rte csin�lta az eg�szet, mert � megk�rte r�… De nem volt t�bb� �rtelme… Zokogva a f�ldre borult, v�rva a biztos hal�lt. L�t�sa elhom�lyosult, �resen b�mult maga el�. 

A l�ptek abbamaradtak. L�t�hat�ra sz�l�n l�tott egy p�r fekete cip�t, de nem n�zett fel. M�g nem. De azt�n egy hirtelen gondolatt�l vez�relve jobbnak l�tta, ha utolj�ra gyilkosa szem�be n�z. Ahogy felemelte fej�t, tekintete v�gigsiklott a l�tsz�lag s�rtetlen peng�n, majd fel a f�rfi arc�ra.

�rz�ketlen, v�rszomjas szemek. Nem is v�rt kegyelmet. B�rki, vagy b�rmi is k�lt�z�tt szerelme test�be, nem ismerte a k�ny�r�letet. A magasba lend�tette a peng�t, vill�m has�tott az �jszak�ba. De az es� nem esett. Egy csepp sem.

Usagi l�tta, hogy les�jt�sra k�szen felemelkedik a fegyver, majd egy f�mes villan�s �s minden els�t�t�lt.

Nem �rzett f�jdalmat.

Ha ilyen a hal�l, akkor mi�rt f�lni t�le?

De azt�n �rz�kei m�gsem hagyt�k cserben. Mintha egy sz�v dobog�s�t �s egy mellkas melegs�g�t �rezte volna feje alatt. Mikor felnyitotta szemeit, boldogan tapasztalta, hogy nem t�vedett… Mamoru �lelte mag�hoz k�peny�be burkolva.

Nem volt halott, s�t…

- Mondtam, hogy menek�lj, �s ne gondolj r�m… -  zih�lta a fi�.

- Mamo-chan… K�sz�n�m… - s�rt k�peny�be a l�ny.

- Jaaaaj, de meghat�… - csatlakozott a m�r j�l ismert harmadik hang. – Azt hiszem, hogy al�becs�ltelek, herceg. Nem sz�vesen szak�tom f�lbe a turb�kol�st, de m�g akad n�mi elint�zni val�nk! – lend�lt a magasba a feje f�l� tartott karddal egy�tt.

Mamoru ism�t f�lretolta Usagit �s talpra ugrott, de ez�ttal t�nyleg nem tudta elker�lni a fel� ir�ny�tott hal�los peng�t. A rideg fegyver �tsz�rta test�t, v�gzetes sebet ejtve rajta. A fi� els�padt, kardja kiesett kez�b�l �s eszm�let�t vesztve a f�ldre omlott.

A l�ny nem hitt a szem�nek, t�rden k�szott oda szerelme mell�, �l�be fektetve fej�t, mik�zben k�nnyei v�gtelen patakokban �ml�ttek szemeib�l. Minden m�st kiz�rt a vil�gb�l. Nem hallott m�r sem l�pteket, sem kardcs�rg�st, sem kacag�st. V�gigsim�totta szerelme arc�t, mire � nagy er�lk�d�s k�s�ret�ben m�g egyszer, utolj�ra felnyitotta �jk�k szemeit. Remeg� kez�t a l�ny arc�hoz emelte, hogy let�r�lje k�nnyeit.

- Fantasztikus vagy… - h�r�gte a fi�.

- Ne… Mamoru… nem hagyhatsz el… meg�g�rted… azt mondtad, hogy… ha valaha is… elismered, hogy… valamit… j�l csin�ltam, akkor…

- Egy h�tig fizetem az eb�dedet, tudom… - mosolyodott el f�jdalmasan a fi�. – Sajn�lom… Ha nem is… mondtam el kor�bban… szeretlek… �s egy nap… visszatal�lok hozz�d… - sim�totta v�gig ism�t a l�ny arc�t a fi�, majd keze v�gleg lehanyatlott.

- �n is szeretlek… - zokogta a l�ny, egy els� �s egyben utols� cs�kot lehelve Mamoru ajk�ra. – Szeretlek.

Ahogy megcs�kolta a fi�t, a krist�lyb�l ism�t f�ny �radt, egyenesen a hasonm�s fel�, akit - mivel most nem sz�m�tott r�- mag�val sodort a f�ny�r. Nem kacagott t�bb�. Hal�los cs�nd telepedett az utc�ra.

„Egy nap visszatal�lok hozz�d.” – Eml�kezett vissza a fi� utols� szavaira a l�ny.

- Igen, hamarosan ism�t egy�tt lehet�nk – sz�lt, majd haboz�s n�lk�l mag�ba d�fte a f�ld�n hever� kardot, �s vonagl� teste v�rbe fagyott szerelme mell� zuhant.

V�ge