Makoto J.F. kocsij�val sz�guldott c�lja fel�. Tudta, �rezte, merre kell mennie. Usagi h�vta �t. Vadul kanyarogva a h�zak k�z�tt, meg�rkezett a j�tsz�t�rre.
- Baszdmeg... - ny�gte ki, amikor megl�tta az �rv�nyt, �s a term�szetfeletti sz�lben himb�l�z� hint�kat. Vadul kavargott a h�. Makoto kisz�llt a kocsib�l, �s megindult az �rv�ny fele, �m el�tte p�r m�terrel meg�llt. Eldobta a cigarett�t, majd r�vid gondolkod�s ut�n levette a kab�tj�t, �s azt is eldobta, de el�tte kih�zta a kab�t alj�n lev� f�z�t. Egyik kez�vel �sszefogta a haj�t, �s a f�z�vel l�farokba fogta. Kezeit �sszecsapta, majd pr�bak�ppen az egyik fapadra v�gott. A vastag l�c reccsenve t�rt kett�. Makoto b�lintott.
- Rendben, ir�ny a pokol. Sz�tr�gunk ma n�h�ny segget, rendben Jennifer?
 Makoto bel�pett a forgatagba.
...�s h�rtelen a Las Vegasi motelszob�ban tal�lta mag�t.
- Hat�sos! - mondta a s�t�tnek, �s k�rben�zett. - Most mi j�n? Godzilla?
 Nem kapott v�laszt, �gy kinyitotta az ajt�t, �s kil�pett a f�nybe.
 Egy rep�l�t�ren volt, kez�vel a n�i WC ajtaj�t fogta. Visszan�zett, de csak egy egyszer� mosd�t l�tott maga m�g�tt. Rosszat sejtve indult meg a hatalmas v�r�ban, ellens�get kutatva. Senki sem t�r�d�tt vele. Csupa ismeretlen ember. Pr�bak�pp az egyiket megsz�l�totta, de az tudom�st sem vett r�la. Makoto ut�na fordult, hogy meg�ll�tsa a karj�n�l fogva, amikor megakadt egy p�ron a szeme.
- Ez nem igazi Makoto! - �v�lt�tte Usagi a k�pbe, de Makoto nem hallotta, vagy nem akarta meghallani.
- Ne! - ny�gte a magas l�ny. - Csak �ket ne!
 A fiatal p�r, akiket Makoto �gy jegyzett meg, vid�man s�t�lt az egyik hang�r fel�. Az asszony kez�ben egy magazin, a f�rfi�ben egy aktat�ska.
- Ne! - most m�r �v�lt�tt Makoto. - Ne sz�lljatok fel!
 Senki sem figyelt r�.
 Makoto szem�ben megindult valami, amit m�r r�gen nem �rzett. K�nnyek.
 - Anya! Apa! - ki�ltotta keservesen, �s a sz�lei fel� kezdett rohanni.
 �m hi�ba szaladt minden erej�t beleadva, a p�r egyre messzebb ker�lt t�le. A sz�lei �r�kre elt�ntek egy �rk�d alatt.
 - Csak �ket ne, te kibaszott-kurvapec�r-perverz-�llat! - �rj�ngte Makoto. T�rdre esett, �s egyre keservesebben zokogva, a padl�t kezdte verni haragj�ban - Csak �ket ne!
 Nevet�st hallott. Feln�zett.
 Egy stewardess kacagott g�nyosan az arc�ba, n�h�ny l�p�snyire a l�nyt�l. A n�ben a legfurcs�bb a fak�s�ga volt. Mintha az ez�st�s haj� asszony egyszerre a v�r�ban, �s ugyanakkor valahol m�shol lett volna.
 Makoto tork�b�l �llatias morg�s t�rt el�, �s a n� fel� vetette mag�t. A stewardess csak akkor hagyta abba a nevet�st, amikor Makoto tiszta erej�b�l arcon �t�tte. A n� m�tereket rep�lt h�tra, orr�b�l sug�rban �ml�tt a v�r. Amikor f�ldet �rt, a t�meg mozdulatlan lett, majd h�rtelen elt�nt az ill�zi�, hogy �tadja a hely�t a v�gtelen pusztas�gnak.
 A v�rz� orr� n� f�lpillantott, gonoszan elmosolyodva.
- Ejnye, Makoto! Semmi cseveg�s el�tte?
 Kecsesen felugrott, �s t�mad� p�zt vett fel.
- Vagy veled csak �gy lehet besz�lni?
- Kurva! - �v�lt�tte Makoto, �s t�mad�sba lend�lt. �t�sei a n� karjain csattantak, aki vill�mgyorsan �tny�lt a d�h�ng� l�ny kezei k�z�tt, �s gyomorsz�jon verte. Makoto �sszeg�rnyedt.
- �n? �n vagyok a kurva? - k�rdezte r�h�gve a t�mad�.
 Makoto kiegyenesedett, k�ztart�st v�ltott. K�r�zni kezdtek egym�s k�r�l.
- Mit tudsz te r�lam, mocskos sz�j� szajha! - ki�ltotta a n� Mak�ra. - Semmit. �n viszont mindent tudok r�lad, apuci-anyuci kedvence!
 Makoto feld�h�dve t�madott, de az ellenfele k�nnyed�n h�r�tott.
- L�sd be, te egy cs�dt�meg vagy! Ami�rt elhagytad a t�bbieket - most a n� t�madott, de Mako kiv�dte mindh�rom �t�st -, kellett azz� lenned, ami vagy. Mi�rt nem b�zt�l benn�k?
- �n b�ztam benn�k, de magamban nem! - ki�ltotta keservesen Mako, �s egy pillanatra zavartan megtorpant. Ellenfele ezt kihaszn�lva kir�gta a l�b�t. Makoto megperd�lt a tengelye k�r�l, �s arccal a porba esett. Nem mozdult.
- �! Mama! Papa! - ny�sz�r�gte, mik�zben egyre csak s�rt. Az arca, a sz�ja tele volt a pusztas�g homokj�val, de nem vett r�la tudom�st. Az ismeretlen t�mad� a legkegyetlenebb m�don az egyetlen dolgot tette vele, amit�l �gy �ssze tudott omlani.
- Mi�rt pont �ket mutattad meg nekem? - k�rdezte.
 �rezte, hogy a n� a gerinc�re l�p, de m�g nem tesz semmit.
- Mert ez iskolap�ld�ja a t�ved�snek. Neked egy t�ved�s miatt kell meghalnod! A sz�leid lek�st�k a g�pet, amivel eredetileg el akartak rep�lni! Ezt tudtad?
 Makoto megvonaglott.
- Az �leted csupa-csupa t�ved�sb�l �llt. Sosem d�nt�tt�l helyesen, de egyszer t�l messzire ment�l, amikor elhagytad a Bels� K�rt! Nem b�zt�l a bar�taidban! Ez�rt hal�lt �rdemelsz. Egy harcos sosem hagyja el a t�rsait, sosem! M�g akkor sem, ha m�r nincs az �l�k sor�ban! Ebben a kis r�m�lomban megismered a hal�lod, ezt �n Doriimaa, meg�g�rem neked!
- Sz�val �lom, mi? Akkor k�sz�lj fel ribanc, mert...
 Makoto h�rtelen felugrott, ler�zva ellenfel�t mag�r�l. Szemei �s arca m�g nedves volt, de m�r nem s�rt. Kegyetlen d�h �s elsz�nts�g �gett a szemeiben, egy kis bizonytalans�ggal f�szerezve. Rem�nykedett benne, hogy bej�n, amit kigondolt.
- ... Jupiter nev�ben megb�ntetlek!
- He? - k�rdezte meglepetten Doriimaa.
 K�rlek, Jupiter, seg�ts! - k�ny�rg�tt mag�ban Makoto. Kezeit �sszetette, mintha im�dkozna, �s ny�gve sz�th�zta �ket.
 A tenyerei k�z�tt k�ken ott szikr�zott, villogott a nyers er�. Makoto egy pillanatra megk�nnyebb�lt, �s elmosolyodott.
- Szikr�z� g�mbvill�m! - ki�ltotta, �s az energi�t, mint egy labd�t az adogat� j�t�kos, az ellenfel�hez v�gta.
- Ne! - ki�ltotta Doriimaa. Teste egy pillanatra megfesz�lt, majd nem b�rva ellen�llni Makoto d�h�nek, zs�ros, �gett torz�v� esett �ssze.
 Makoto a serceg� maradv�nyokhoz l�pett, �s egy kis v�rt k�p�tt a homokos talajra.
- Sajnos, �lmaimban mindig is Jupiter voltam, te kurva - mondta a valaminek, ami az el�bb m�g g�nyolta.
- Csak az a baj, hogy ezt az �lmot �n ir�ny�tom! - sziszegte a f�l�be egy hang. Makoto megperd�lt, de Doriimaa �t�s�t nem tudta h�r�tani. Pont szegycsonton. Valami reccsent, �s Makoto �rezte, hogy a sz�ve szinte felki�lt, azt�n nem dobog t�bb�.
 A l�ny szemei a semmibe meredtek, �s elter�lt a f�ld�n. Miel�tt elnyelte volna a b�k�s hal�l, szenvedve m�g egy nevet ny�g�tt ki.
- Marie...
 N�h�ny t�lgylevelet sodort a puszt�ban a sz�l.

 Usagi s�rva n�zte bar�tn�je hal�l�t. Nem tudta, kinek a nev�t mondta utols� lehelet�vel, de nem is �rdekelte. Vadul r�ngatta a k�teleit, de azok nem engedtek. A k�p elt�nt az �rv�nyb�l, �s ugyanakkor az egyik oszlophoz k�t�zve megjelent Makoto holtteste.
- Mi�rt? - zokogta Usagi. - Mit tett ez a l�ny ellened?
 Doriimaa felkacagott, �s odas�t�lt Makot�hoz. Lez�rta a l�ny szemeit, �s egy pillanatra a saj�tj�t is behunyta. Elfordult Usagit�l, hogy ne l�ssa a l�ny azt az apr� k�nnyet, amit Makot��rt ejtett.
- Mindannyitoknak pusztulni kell. Ezer �vnyi szenved�ssel, �s r�m�lommal vagytok az ad�som. A hal�l t�l enyhe b�ntet�s nektek de...
 Megfordult, a k�nnycseppnek nyoma sem volt az arc�n. �jra elmosolyodott.
- ... rosszabbal sajnos nem szolg�lhatok.
 Usagi nem tudott mit mondani, a gy�sz t�ls�gosan elvonta a figyelm�t. Nem is figyelt az �rny�k-emberre. Makoto, a remek szak�cs, az �lland�an m�s fi� ut�n szalad�, a mindig haragos elment. Nem tudta, mi�rt kell meghalnia, �s a v�dak sem voltak igazak, legfeljebb csak r�szben. Mindegy! Akkor sem �rdemelt volna semmi rosszat.
- Min j�r a fejed kicsi Usagi? - k�rdezte Doriimaa a l�nyt. - Nem, a megbocs�t�s nem old meg semmit. Aki ekkor�t t�ved, hal�lt �rdemel, semmi m�st.
- Nincs igazad. Ha egy kicsit is ismern�d a szeretet �rz�s�t...
- Senki sem ismeri n�lam jobban a szeretetet! - sik�totta az �rny. Odarohant Usagihoz, �s kez�t felemelte, hogy �jra arcon v�gja, de remegve t�rt�ztette mag�t.
- �rny�ka sem vagy annak, ami �n lehettem volna, ha te nem l�tezel, �gyhogy csak semmi �a szeretet �gy-meg �gy�!
- De... - kezdte Usagi.
- Hallgass! M�g nem j�tt el a te �r�d, de egy kis k�n tal�n befogja a sz�d, nem? - morogta az �rny.
 Usagi nem sz�lalt meg.
- Rendben, okos kisl�ny... Csitt! Hallod? A kis Rei k�zeledik. M�r p�rszor meghalt miattad, l�ssuk tud-e �jabbat ny�jtani?
 Usagi vadul gondolkodott, hogy sz�ljon a l�nynak, hogy figyelmeztesse, hogy...
- H�t m�r elfelejtetted, mit mondtam a gondolataidr�l? - k�rdezte szinte kedvesen Doriimaa, mintha a l�ny�t korholn� - Semmit sem �rhetsz el! Fogadd m�lt�an a b�ntet�st!
 �jabb k�p jelent meg az �rv�nyben, benne Marst�nd�rrel.

 Marst�nd�r, h�t�n Musume kardj�val, lassan a j�tsz�t�r fel� ballagott. A kardot m�g otthon �sszerakta, vigy�zva, hogy ne �rjen a peng�hez, ami Musume szerint m�g a lelket is kett�v�gja. Azut�n m�g gyorsan el�vette a k�rty�t, �s a t�zt�l k�rt kinyilatkoz�st, hogy ellens�g�t megn�zze mag�nak. Reinek m�g sosem hazudtak a lapok, �gy vakon b�zott benn�k, ma azonban csupa ellentmond� dolgot �ll�tottak. Az ellenf�l gonosz is, �s j� is. Meg akarja �lni a t�nd�rt, �s meg is akarja v�delmezni. Csak egy dolog volt biztos, szellemi er�kben rejlik a hatalma. Mars elmosolyodott. Pont rossz harcost v�lasztott. A ment�lis er�k ellen ott vannak a Kegy-tekercsek, amik t�k�letes v�delmet ny�jtanak. �s ha a harcban a t�z nem haszn�l, m�g ott van Musume kardja, ami el�gg� er�s fegyvernek t�nt.
 A j�tsz�t�rhez �rve nem torpant meg, hanem elsz�ntan az �rv�nybe l�pett. P�r pillanat m�lva egy sz�rke macska indult volna ut�na, �m egy hang meg�ll�totta.
- Diana! - rohant �t a j�tsz�t�ren az apja. - Any�d merre van?
- Fogalmam sincs, h�t nem Usagit v�di?
- Nem tudom, de �n elvesztettem Makot�t. Amikor ez az �rv�ny megny�lt, bepattant a kocsij�ba. Mire ide�rtem, m�r nyoma sem volt.
- Akkor most mi is bemegy�nk?
 Artemis elgondolkozott, �s sz�rakozottan a bajsz�t kezdte el piszk�lni.
- Nem - jelentette ki v�g�l. - Megkeress�k any�dat, �s Usagit. Jobb, ha egy�tt maradunk.
- �s Mars? � mi�rt ment be egyed�l?
- H�t m�g nem vetted �szre? Rei azt akarja, hogy Usagi kimaradjon az eg�szb�l. T�ls�gosan f�lti. Most keress�k meg a t�bbieket, �s rem�nykedj�nk, Marst�nd�r tud addig vigy�zni mag�ra, am�g mindannyian oda�t nem lesz�nk.

 Mars egy hatalmas pagoda-labirintusban l�pkedett. Id�ig semmi, �s senki sem t�madt r�, �s ez el�gg� nyugtalan�totta. Folyos�r�l folyos�ra haladt, am�g meg nem hallott egy halk, k�nt�l� hangot. Mivel ez volt az egyetlen t�mpontja, lassan megindult a hang fel�. Azonban az �tveszt� minduntalan kifogott rajta. M�r t�z perce bolyongott, a hol elhalkul�, hol felhangosod� mormog�st k�vetve, amikor esz�be jutott valami. K�zbe vette Musume kardj�t, �s lecsapott vele a pap�rfalra, ami mindennem� ellen�ll�s n�lk�l utat nyitott a peng�nek. Mars �ls�t�lt a falon has�tott r�sen, �s a mormol�s hangosabb lett, mint id�ig b�rmikor. M�g �tsz�r kellett haszn�lnia a kardot, �s egy nagy terembe jutott. A falakat z�szl�k d�sz�tett�k, �s a t�rs�g k�zep�n egy r�cs al�l hatalmas l�ngnyelvek t�rtek el�. Marsnak h�ttal, a t�z fel� hajolva, egy t�p�r�d�tt �regember besz�lt mormolva a t�zh�z.
- Mondta, hogy elj�ssz ide - hagyta abba az �regember a k�nt�l�st.
 Mars teste azon nyomban megfesz�lt. Ez a hang...
- �s m�g sosem hazudott nekem - folytatta az �reg, �s lassan megfordult.
 Nem lehet...
- �s neked sem, ugye? - k�rdezte kedvesen a nagyapja. A nagyapja, aki m�r r�gen meghalt infarktusban.
 Rei sz�v�t jeges marok szor�totta �ssze. Ez nem a nagyapja, hanem az ellenf�l praktik�ja.
- Te - kezdte, �s megemelte a kardot - nem vagy a nagyap�m.
 Az �regember meglep�d�tt.
- H�t hogyne lenn�k az? Nem eml�kszel r�m?
 Rei a szav�ba v�gott.
- Te nem vagy a nagyap�m!
- Rei... - kezdte az �reg, de k�t okb�l nem fejezte be. A l�ny el�re l�pett, magasra emelve a kardot, ugyanakkor a pap�rfal kiszakadt m�g�tte, �s egy sz�rnyeteg ugrott a terembe. A hatalmas test elsodorta a t�nd�rt, aki sikoltva ejtette ki a kez�b�l a kardot. A penge p�r�gve cs�szott a padl�n. Mars a sz�rnyetegre n�zett, amely kereszt�lcs�szott a termen, �s megint sikoltott.
 Elk�peszt�en nagy, �s elk�peszt�en izmos volt, ez tudatosult el�sz�r a l�nyban. Azonk�v�l ronda. A sz�rny Mars fel� fordult. Hatalmas, legink�bb majomra eml�kezet� valami volt, sima b�rrel, �s n�gy karral. Szemei hely�n semmi sem volt, viszont a v�llain lev� k�t kocs�nyos valamije, �gy l�tszik remek�l p�tolta ezt a hi�nyoss�got. A sz�rny kit�totta a sz�j�t, amiben fogak nem l�tszottak, �s a l�nyra s�v�lt�tt. Azt�n az izmos has sz�trepedni l�tszott, ahogy a m�sik, hatalmas fogakat csattogtat� - �s sokkal funkcion�lisabbnak t�n� - sz�j is kiny�lt a l�ny t�rzs�n.
 Rei el�tt k�t lehet�s�g l�tszott. Vagy a kard, �s a nagyapja fel� ugrik, vagy a sz�rny fel�, amely m�r mint a sebesvonat, kap�l�z� v�gtagokkal, �s nyitott sz�jakkal a l�ny fel� trappolt. Mars a harmadik megold�st v�lasztotta, �s kiiszkolt a lyukon, amit a sz�rnyeteg szak�tott a falba. A labirintusban �ssze-vissza cik�zva rohant, pr�b�lva ler�zni a m�g�tte hangos robajjal cs�rtet� sz�rny�s�get. Az egyik sarkon befordulva, egy hatalmas tol�ajt� el�tt tal�lta mag�t. Mivel a sz�rny kihaszn�lta testi erej�t, a pap�rfalakat egyszer�en sz�tszaggatva k�zeledett a l�ny fel�, f�lrer�ntotta az ajt�t, �s berohant...
 A terembe, ahol a meglep�d�tt �regember �llt a t�z mellett. Mars haboz�s n�lk�l a kardhoz rohant, felkapta azt, �s felk�sz�lt a harcra. A sz�rnyeteg berohant az ajt�n, �s egyenesen a l�ny fel� rohant. A kard felemelkedett.
- T�z-szellem! - ki�ltotta az �reg, �s a sz�rnyre mutatott. A t�zrak�sb�l egy l�ngol� fantom ugrott ki, �s a sz�rnye vetette mag�t. A majom-l�ny fel�v�lt�tt k�nj�ban, ahogy a l�ngok a test�be martak. Ugyanakkor Mars el�resz�kkent, �s lemetszette az egyik kocs�nyt a l�ny v�ll�r�l. Siv�t�s r�zta meg a termet, ahogy a megvadult sz�rny egyhelyben, k�rbe-k�rbe kezdett el forogni. A l�ny elengedte a kardot, �s kezeit maga el�tt �ssze�rintette.
- Mars! - ki�ltotta, �s jobb kez�t h�trah�zta. - T�zvad�sz!
 Kezei k�z�tt egy izz� �j jelent meg. Gondosan c�lzott, �s eleresztette a h�rt. A v�r�s l�ved�k pont oda csap�dott be, ahol Mars rem�nyei szerint a l�nynek l�tfontoss�g� szerve volt; a k�t v�ll k�z�. A sz�rnyeteg abban a pillanatban elhallgatott, �s mag�ba roskadt, amint elt�nt a test�ben a ny�lvessz�.
 Mars lihegve �llt, �s leny�lt a kard�rt. Nagyapja fel� indult.
- Nagyapa, h�t t�nyleg te vagy az?
 A nagyapja elmosolyodott, �s b�lintott.
- Igen.
 Mars mosolyogva bicegett a nagyapja fel� - �szre sem vette, mikor s�r�lt meg a combja -, �s n�h�ny m�terrel el�tte meg�llt.
- Nagyapa.... - kezdte, de tork�n akadt a sz�, �s a mosoly lassan lehervadt az arc�r�l.
- Nem. Te nem lehetsz a nagyap�m.
- Hidd el, �n vagyok, Rei! R�m ismerhetn�l v�gre.
- A nagyap�m nem tudta, hogy t�nd�r vagyok - mondta Rei, �s megint megemelte a kardot.
- Mindig is tudtam! Ne feledd, �n is pap vagyok!
 Rei szemeiben megindult valami.
- Nem! Nem vagy a nagyap�m! - ism�telgette, �s megindult az �regember fel�.
 Az �ll�t�lagos nagyapja szemei ijedten n�zt�k a harcost, �s a peng�t.
- Rei, k�ny�rg�m. Ismerj r�m! Ha nem voln�k a nagyap�d, mi�rt seg�tettem volna?
 Rei megtorpant, �s a nagyapj�ra n�zett.
- Eml�kezz a boldog gyermek�vekre, amit velem t�lt�tt�l! Eml�kezz, tan�tottalak, hogy egy nap igazi papn� lehess�l! Eml�kezz, k�rlek! Amikor feln�tt�l, mindig korholt�l, mert szenilis �regnek gondolt�l! Eml�kezz, hogy hal�lomig mellettem volt�l, �s v�delmezt�l!
 Reinek ez sok volt. T�rdre esett, �s keservesen s�rni kezdett.
 A nagyapja egy l�p�st tett fel�, de megtorpant. A l�ny halkan besz�lni kezdett hozz�.
- Ha t�nyleg azt hiszed, te vagy a nagyap�m, most �n k�rlek, eml�kezz! A t�z sosem hazudott, ugye? �s ma nekem kinyilatkozott. Az ellenfelem gonosz lesz, �s j�. Meg akar �lni, �s meg akar v�deni. �s az agyamat akarja felhaszn�lni ellenem. Ez sz�modra nem mond semmit?
 Az �regember sz�tlanul n�zte az unok�j�t.
- Mindent k�sz�n�k neked, �s sajn�lom, hogy amikor meghalt�l, nem tudtam t�led elb�cs�zni. Most azonban meg kell ezt tennem, hisz a bar�taim vesz�lyben vannak. �s t�l sokat jelentenek nekem!
 Rei felemelkedett, �s a kardot visszatette a h�t�ra. El�szedett egy Kegy-tekercset, �s megmutatta a nagyapj�nak.
- Kisunok�m, meg akarsz �lni? - k�rdezte f�lelemmel, �s f�jdalommal teli hangon a nagyapja.
- Nem - mondta Rei, �s az �reg szem�be n�zett. - Csak felszabad�talak.
 M�g sosem mondta �gy ki a papn� az ig�ket.
- Szellem, k�rlek, nyugodj b�k�ben! - nagyapja fel� dobta a tekercset, ami nagyon lassan az �reg fel� sz�ling�zott.
- Szeretlek... - suttogta Rei.
- �n is szeretlek... - hangzott a nagyapja v�lasza. Amikor a tekercs a homlok�hoz �rt, f�nyes villan�ssal elt�nt, �s a vil�g sz�tt�redezett Mars k�r�l.

 Rei egy oszlopokkal �vezett terembe zuhant. Egy tr�n volt a terem egyik v�g�ben. Szemben Usagi egy oszlophoz volt k�t�zve, mellette Musume, �s Makoto l�gott. A tr�non egy meglepett, �rnyszer� alak �lt.
- Mars, te hogy... - kezdte az �rny.
- Hallgass! - �v�lt�tt r� Mars, �s felt�p�szkodott. - Hallgass te f�reg!
 Usagi fel� kezdett botladozni.
- Mars, mi van veled? - k�rdezte az �rny k�ny�r�gve.
- Meg�ltetted velem... - ism�telgette a t�nd�r, ahogy egyre k�zelebb bicegett Usagihoz. Szem�b�l a f�jdalom k�nnyei d�ltek, teste a d�ht�l remegett.
- K�rlek sz�pen Rei, hagyd ezt abba! - s�rta az �rnyalak.
 Usagi az oszlopon halkan sz�l�tgatta a t�nd�rt.
- Hallgass! Hallgass! - �v�lt�tte Mars, tov�bbra is Usagi fel� haladva, �s az �rnyra sem pillantva.
- Meg�letted velem a nagyap�mat! Meg�letted velem, akit m�r egyszer elvesztettem, mert nem tudtam megv�deni. �s most az �n lelkemen sz�rad az �jabb hal�la.
- Mars... - hallatszott halkan Usagi fel�l.
 Mars nem hagyta abba a besz�det.
- Nem hagyom, hogy ennek a l�nynak baja essen! �t nem engedem. Az �letem eldobom, ha kell, de �t akkor is megv�dem!
 Az �rny hangosan felsikoltott.
- Rei! Ne!
- De igen! - ord�totta a l�ny, amikor a fogolyhoz �rt. Az �rny fel� fordult. - Most megfizetsz!
- Mars! - ki�ltott fel, �s kezeit maga el� ny�jtotta. �m ekkor Usagi megfogta a kardot, vill�mgyorsan ler�ntotta a l�ny h�t�r�l, �s kegyetlen�l Marst�nd�r gerince mell� sz�rt vele.
 Mars f�l t�rdre esett, azt�n arrcal a padl�ra zuhant, ahogy a f�jdalom a h�t�b�l kiindulva �tterjedt az eg�sz test�re. �rezte, ahogy �mlik a v�r a sebb�l, de ez szinte nem is zavarta. Nagy nehezen a h�t�ra hemperedett, �s iszonyodva n�zett a kardot tart�, mosolyg� Usagira.
 Rei agy�ban a f�jdalmat csak a k�ts�gbees�s m�lta fel�l. Hiszen � megmenteni j�tt Holdt�nd�rt! Nem �rtette a bar�tn�je �rul�s�t, �s nem tudta elhinni, hogy Usagi ezt tette vele. Pedig a sz�ke l�ny, akinek a bar�ts�ga �s szeretete megannyi sz�p eml�kk�pk�nt �lt a papn� elm�j�ben, el�rulta �t.
 Hal�losan.
 A szoba lassan megfordult maga k�r�l, �s a t�nd�r r�d�bbent, hogy v�gig az �rny fele ment, �s amit az ellenfele hangj�nak gondolt, az Usagi k�ny�rg�se volt. Rei szinte h�l�san megk�nnyebb�lt. Usagi m�gsem b�ntotta.
- Bizony, bizony - mondta az �rnyalak, aki legink�bb Selene kir�lyn� torz karikat�r�j�nak t�nt a l�ny szem�ben.
- Meg kell b�nh�dn�d a szenved�sem�rt, �s meg kell halnod, mert nem b�zt�l Holdt�nd�rben. J�l mondta neked, egyed�l nincs es�lyed az ellenf�llel szemben. Ha hallgatt�l volna r�... �s a t�zre sem hallgatt�l. Nem figyelmeztetett? Hisz Usagi sosem b�ntott volna, �s az �letedre sem t�rt volna, m�gis lesz�rt, m�ghozz� h�tulr�l! T�ls�gosan fontosnak �rezted magad, �s �nk�nyesen magadra v�llaltad a vezet� szerepet!
 Rei nem b�rta a nyak�t tov�bb tartani, �s feje a padl�ra esett. �rezte, hogy melegen-ragacsosan k�rbe�leli saj�t v�re. Azonban m�r nem agg�dott. Azon m�r t�l volt. Az �rnyalak a l�ny f�l� l�pett, �s megemelte a kardot.
- �s m�g tartogatok egy kis meglepet�st. Te seg�tett�l a l�nynak meg�lni az egyetlen fizikai testtel b�r� szolg�mat. Ha nem tetted volna ezt, most a kard megadn� a kegyelemd�f�st. A t�rsad egy percig sem szenvedett, de te sok�ig fogsz.
 Usagi fel� indult, a haldokl� l�nyt mag�ra hagyva.

 Doriimaa g�nyos kacag�sa elnyomta Usagi ny�gd�csel�s�t. A l�ny m�g mindig a k�tel�keit r�ngatta, de id�ig csak annyit siker�lt el�rnie, hogy a csukl�it sebesre d�rzs�lte. M�gsem adta fel, tekintet�t le nem vette volna Mars alakj�r�l, aki a f�ld�n fek�dve, halkan pihegett az egyre n�vekv� v�rt�cs�ban. Rei mellett akart lenni, nem akarta, hogy a l�ny mag�nyosan haljon meg.
 Az �rny meg�llt a fogoly el�tt, �s halkan megk�rdezte.
- Nos, hogy tetszik a f�jdalom? Hogy �rzed magad t�le? Jobban? K�tve hiszem. B�r jobban meg tudn�m mutatni az �n szenved�semet!
 Usagi abbahagyta a k�telekkel val� pr�b�lkoz�st.
- Mit tett ellened? - k�rdezte az �rnyat. - Mondd meg, legal�bb hallja, mi�rt kell meghalnia!
 Doriimaa nem felelt a k�rd�sre, hanem Makot�hoz l�pett, �s megsimogatta a halott arc�t.
- � sem tudhatta meg. �s neki is tudnia kellett volna...
- Mit? Mit k�ne tudnia? - k�ny�rg�tt Usagi.
 Az �rny most hozz�l�pett.
- Ha nem eml�keztek r�, akkor nem is vagytok m�lt�k arra, hogy tudj�tok! - mondta v�dl�n.
- Ha tudn�nk, tal�n tehetn�nk ellene valamit!
- Hah! Mit tehetne b�rki ellene? Sz�momra csak a megsz�n�s lehet az egyetlen megold�s, hogy v�gre elfelejtsem ezt a sz�rny�s�get, de el�tte m�g mindannyitokat megb�ntetlek! - Magasra emelte a peng�t, amir�l a v�rcseppek, mint apr� rubinok rep�ltek szertesz�t.
 Usagi megpr�b�lt semmire sem gondolni, nehogy t�mpontot adjon az �rnynak, de azt�n r�j�tt, ha nem gondol semmire, nem tud semmit sem tenni. Sz�mba vette a lehet�s�geket. Musum�nak elvileg kutya baja. Ott a kompakt, amit b�r elvett t�le Doriimaa, de nem tette t�nkre. Ott a kard, amit egyszer tal�n letesz az �r�lt, �s ott van... Rei is. D�bbenten n�zte e l�nyt. M�r nem l�tszott l�legezni.
 Usagi agy�ban egy k�p ism�telgette mag�t, ahogy Rei elindul a karddal a templom fel�.
 M�g el sem b�cs�ztak.

 A h�rom �sszezavarodott macska, �s Mamoru rohanva �rkeztek a j�tsz�t�rre.
- Usa-ko! - suttogta Mamoru.
- Ez nyelte el Usagit, �s Musum�t - mondta Luna, az �rv�nyre n�zve.
- �s Makot�t... - tette hozz� Artemis.
- �s Reit is - mondta Diana.
 Mamoru az �rv�nyt n�zte, amely h�vta mag�ba. A sz�l, ami a kapub�l f�jt, szinte simogatva invit�lta a fi�t. A kavarg� h�pelyhek t�nc�ban kedvese arc�t l�tta.
- Teh�t m�r n�gyen oda�t vannak.
- �s Minako? - k�rdezte Diana.
- Fogalmam... - kezdte Mamoru, de egy hang f�lbeszak�totta.
- V�nusz nincs oda�t, ez teljesen biztos. Usagi, Rei, �s Makoto m�r �tl�ptek a kapun, �s m�g valaki m�s is, akit nem ismerek - a s�t�tb�l egy l�ny k�zeledett fel�j�k.
 K�k egyenruha volt rajta. A sz�l cib�lta r�vid haj�t, mik�zben elgondolkozott arccal n�zte a kez�ben lev� kis sz�m�t�g�pet.
- H�t m�gis elj�tt�l - mondta Mamoru.
- V�gig itt voltam - jav�totta ki Merk�r, mik�zben egyre csak k�zeledett.
 Mindannyian meglepetten n�zt�k a l�nyt. Merk�r volt, ez k�ts�gtelen. Legal�bbis a teste. Azonban a ruha valahogy s�t�tebbnek l�tszott, mint r�gebben.
- A t�virat. Mi�rt k�ldted? - k�rdezte Mamoru.
 Merk�r abbahagyta a g�p vizsg�lgat�s�t, �s eltette. M�g miel�tt v�laszolt volna, bekapcsolta a vizort, �s tov�bb n�zte az �rv�nyt.
- Mert t�nyleg meg kellett besz�lnem valamit... valakivel. �s nem tudtam volna, s�t most sem tudom megmondani kivel. El�g annyi, hogy m�r a hely�re raktuk a dolgot, �s itt vagyok, hogy seg�tsek.
- �r�l�k, hogy itt vagy - mondta Mamoru.
 Szeme egy pillanatra elkerekedett, de azt�n leplezte csod�lkoz�s�t. Merk�r melleit takar� masni k�zep�n a sz�v, amely a n�gy harcos jele volt, kett� volt repedve, �s fekete volt.
- Halih�! - hallottak egy ki�lt�st. Artemis�k odaszaladtak a j�vev�nyhez.
- V�nusz? - k�rdezte Ami meglepetten.
- Nem - v�laszolta hozz�juk �rve V. - De �n is seg�thetek, ugye?
 Miut�n a h�rom macska elmondta, mit l�ttak, a csapat el�rkezettnek l�tta az id�t, hogy �tl�pjenek a kapun. El�sz�r Merk�r, �s az id�k�zben �larcos F�rfiv� v�ltozott Mamoru l�pett be. Azt�n V Artemis�kre kacsintott, �s � is bel�pett. Luna m�r indult volna, amikor az �rv�ny egy pillanat alatt elnyelte �nmag�t. Az �tj�r� elt�nt.
 A h� lassan abbahagyta a t�nc�t, �s a sz�l is elcs�ndesedett.
- H�t, err�l lecs�sztunk - jelentette ki Artemis sz�razon.
 Luna nem sz�lt, csak f�lelemmel a szem�ben n�zte a kapu hely�t.
- Vigy�zzatok magatokra! - b�cs�zott a harcosokt�l.

- Hol van V? - k�rdezte az �larcos Merk�rt.
 Egy z�ldell� erd�vel k�r�lvett tiszt�son �lltak. A leveg�ben vir�gillat, �s mad�rcsicserg�s sz�llt. Tavasz volt, vagy korany�r. A tiszta, k�k �gboltot csak n�h�ny lust�n lebeg� b�r�nyfelh� t�rte meg. A Napnak nyoma sem volt, egy hatalmas, tejfeh�r hold vil�g�tott enyh�n az �gen.
- Nem t�nik ellens�gesnek... - mondta elgondolkodva a fi�.
 Merk�r el�vette a sz�m�t�g�p�t.
 Mamoru a l�nyt n�zte, aki egyszerre volt Merk�r, �s egyszerre volt valaki m�s is. Nem csak a s�t�tebb ruha, a fekete, repedt jelk�p miatt. A l�ny szemei is megv�ltoztak. Hab�r nem t�nt haragosnak, m�gis a szeme hideg volt. Tal�n a l�ny�n l�tott utolj�ra ilyen v�ltoz�st, amikor a B�lcs Ember gonossz� tette. Azonban, am�g a S�t�t H�lgy egyszer�en egy agymosott gonosz szolga volt, Ami ink�bb egy h�borg� lelk� harcosnak t�nt. Mintha egy s�t�t Ami bujk�lna a l�ny lelk�ben. Am�g a Bels� K�r l�tezett, a f�lelmei miatt Ami volt a legsebezhet�bb. M�gis, az egyik legkiv�l�bb harcos volt, a szellemi vezet�, �s lelki tan�csad�.
 Vajon egy �nmag�t marcangol� Merk�r milyen lehet?
- Nem l�tom V nyom�t - �sszegezte a t�nd�r, �s Mamorura n�zett. A fi� zavartan vette le r�la a szem�t.
 Azokban a k�k szemekben a tenger morajlott, gleccserek tomboltak.
- Ugyanakkor - folytatta a l�ny -, csak egy ir�nyb�l �rzek b�rminem� �letjelet.
 Merk�r egy �sv�nyre mutatott, ami az erd� k�zep�be vezetett. Az �sv�ny k�r�l a f�k kicsavarodott, halott csontkezeknek t�ntek, �s szinte s�t�tt bel�l�k a hideg.
- Sejtettem, hogy ezt fogod mondani - mondta Mamoru, �s a l�ny kez��rt ny�lt. A k�t behatol� k�z a k�zben, nem kev�s szorong�ssal indult el az �sv�nyen.