Usagi rettegve n�zte a k�t botladoz� alakot az �rv�nyben. M�r felhagyott a k�telek r�ngat�s�val, a keze t�ls�gosan f�jt, �s ezenk�v�l semmit sem siker�lt el�rnie. Pr�b�lta kiverni az agy�b�l a k�t halott bar�t k�p�t, �s valami megold�st tal�lni, de t�ls�gosan �ssze volt zavarodva. A szeme bedagadt az �lland� s�r�st�l, m�r k�nnyei sem voltak. Sz�tzil�lt haja az arc�ba l�gott, �s hercegn�i ruh�j�n f�jdalmasan vir�tott egy apr� v�rcsepp. Szem�t �nk�nytelen�l Reire emelte, �s megd�bbenve vette �szre, hogy a l�ny m�g mindig �l. Nagyon, nagyon lassan emelkedett, �s s�llyedt a mellkasa, mik�zben az �rv�nyt n�zte.
 Mars k�d�s agy�ban l�t dolog lebegett. A d�h, �s az elkeseredetts�g.
 D�h�s volt az �rny�k-asszonyra, mert orvul h�tba t�madta, �s mert tudta, ezt nem �li t�l.
 �s el volt keseredve, mert r�d�bbent, az �rny�knak igaza volt. T�nyleg nem b�zott Usagiban. Holdt�nd�r m�g t�ls�gosan gyenge volt, �s ki is esett a gyakorlatb�l. Rei pr�b�lta �gy int�zni, hogy bar�tn�j�nek ne kelljen harcolnia.
 Ostobas�g volt. Usaginak v�gig igaza volt. Egy�tt kellett volna maradniuk. Ha nem lenne ilyen gyenge, tal�n felnevet mag�n. Mi�rt most kellett ennek tudatosulnia benne, �nn�n v�rt�cs�j�ban fek�dve, mik�zben a f�jdalom lassan �ttasz�tja a s�t�ts�gbe? Ha el�bb j�tt volna r�, tal�n...
 Nem!
Nincs �rtelme a m�lton r�g�dni. � v�lasztotta ezt az utat, �s nincs visszakoz�s. Lassan elm�lt az elkeseredetts�g, a d�h, �s valami m�s l�pett a hely�kbe. Elsz�nts�g.
 M�g miel�tt meghal, m�g egyszer k�pes lesz harcolni Holdt�nd�r�rt. M�g egyszer utolj�ra bebizony�tja, sajn�lja a bizalmatlankod�s�t. Rei k�zd�tt a hal�llal, Selene kir�lyn�h�z im�dkozva.

V a s�t�t, hideg �r legm�ly�n lebegett. Sehol semmi f�ny, sehol semmi t�mpont. Se padl�, se mennyezet.
 Se t�rsak.
- Ami! Mamoru! Gyerekek! - ki�ltozta.
 Senki sem v�laszolt. V a cs�ndben sodr�dott.
 Minako megr�zk�dott a hidegben, �s kezeit �szt�n�sen �sszed�rzs�lte, majd karjait keresztbe fonta a mellkas�n.
- Hopp� - mondta �nmag�nak.
 A mellei fedetlenek voltak. �rtetlen�l tapogatta v�gig mag�t. Anyasz�lt meztelen volt, m�g a masni is hi�nyzott a haj�b�l.
 Egyre hidegebb lett, �s Minako teljesen �sszeg�mb�ly�d�tt, hogy ne f�zzon. Azonban ez sem seg�tett. Lassan remegni, vacogni kezdett. T�rsait sz�l�tgatta, mindhi�ba. A szem�t cs�pte a hideg, k�nnyezni kezdett. Sz�rnyen egyed�l �rezte mag�t, �s a b�re m�r f�jt az egyre cs�kken� h�m�rs�klett�l. M�r nem csak az�rt k�nnyezett, hogy v�dje a szemeit. S�rt. Egyre nehezebben l�legzett, �s rettegve v�rta a fagyhal�lt.
 Ekkor valami meg�rintette az arc�t. Minako nagy nehezen kinyitotta a szem�t, de semmit sem l�tott a s�t�tben. �rezte, hogy valami, vagy valaki megemeli a h�ta �s a t�rdei al� ny�lva. Egy meleg test nyom�dott az oldal�nak. A l�thatatlan valaki �rint�se nem volt kellemetlen, s�t megnyugtat� volt. Lassan az idegenhez b�jt. Olyan meleg, nem mint az ellens�ges �r, ami k�nozta a hideggel. Az idegen letette Minak�t egy olyan dologra, ami legink�bb egy l�thatatlan �gynak t�nt. A l�ny �rezte, hogy a gondos kezek betakarj�k, �s megint megsimogatj�k az arc�t. A l�thatatlan idegen a mark�ba vette, �s melengette Minako elzsibbadt kez�t. Puha, n�ies �rint�s. Minako m�g mindig annyira reszketett, hogy nem tudott egy sz�t sem kiny�gni.
- Dr�ga... - kezdte egy n�i hang, majd r�vid sz�net ut�n folytatta. - Minak�m. �gy sajn�lom, hogy ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt kell l�tnom t�ged. Sajnos nincs sok id�m. Azzal, hogy ideiglenesen kiszak�tottalak Doriimaa �lm�b�l, az utols� csepp er�met is elhaszn�ltam.
- Ki... - ny�gte nagy nehezen a reszket� l�ny. A l�thatatlan n� a kez�t Minako sz�j�ra tette.
- Csitt! Ne besz�lj. Doriimaa a lehet� legrosszabb dolgot pr�b�lta veled tenni. Kivetett a V�gtelenbe, hogy te is megismerd azokat a sz�rny�s�geket, amiket � is �t�lt.
 Most a l�thatatlan kezek a l�ny haj�t simogatt�k.
- Tudod, sajn�lom �t. Nagyon. �s nem csak az�rt, mert mi ketten nagyon k�zel �llunk egym�shoz. Sz�rny� lehetett az �vezreden �t tart� mag�ny, nem csoda, hogy szerencs�tlen megh�borodott. Azonban nem hagyhatom, hogy ezt tegye veletek. Hisz nem a ti hib�tok, ami t�rt�nt vele, hanem az... - hangja zavartan elhalkult, nem fejezte be a mondatot.
- Most figyelj r�m j�l, Minako. �jra el fogsz aludni, �s visszat�rsz Doriimaa �lomvil�g�ba. Ott egyed�l csak magadban b�zhatsz. Az utad neh�z, �s f�jdalmas lesz, s�t, tal�n v�gzetes is. Higgy magadban, �s tudni fogod, mit kell tenned. Csak te mentheted meg a hercegn�t.
 Az asszony keze lassan abbahagyta a l�ny haj�nak simogat�s�t. Amikor �jra megsz�lalt, a hangja halkabb volt.
- Most mennem kell. Ne feledd! Csak magadban b�zz!
 Minako lassan egyre m�lyebbre zuhant az �ntudatlans�gba. M�g miel�tt elaludt volna, motyogva megk�rdezte a t�volod� hangot.
- Ki vagy te?
 A v�laszt m�r nem hallotta.

 Mamoru csapkodott a botj�val, hogy a vir�g-embereket min�l t�volabb tartsa mag�t�l. M�g�tte Merk�r pr�b�lt valami megold�st tal�lni a t�ler� ellen.
 Amikor ki�rtek a hatalmas r�tre, m�g minden norm�lisnak t�nt. Azonban, ahogy tov�bbhaladtak, a v�gtelen vir�gmez� lassan megmozdult. Rengeteg vir�g egyszer�en kil�pett a f�ldb�l �s n�veked�snek indult. Legink�bb vicces emberi karikat�r�kra hasonl�tottak. A szirom-fejek k�zep�b�l vir�gpor sz�ling�zott. A t�r�keny vir�gsz�rakb�l vaskos, t�sk�s ind�k lettek. A levelek v�g�n kezek n�ttek, a hegyes karmokon valami gonosz z�ld folyad�k csorgott.
 A l�ny nem l�tott kiutat. A t�ler� el fogja s�p�rni �ket. Ami feld�h�d�tt, �s tehetetlens�g�ben a f�ldh�z v�gta a sz�m�t�g�pet, ami ezer darabra esett sz�t.
- Merk�r! - ki�ltotta. - Vizek rapsz�di�ja!
 Elkezd�d�tt a csata.
 A hatalmas v�zoszlop sz�tsz�rta a vir�gok nagy r�sz�t, de a marad�k d�h�dten t�madott. Mamoru Merk�r h�ta m�g� ugrott, k�zben sz�rta a v�r�s hal�lt. Ami h�rtelen a vir�gsereggel tal�lta szembe mag�t. Felsikoltani sem volt ideje, mert Mamoru elr�ntotta a trappol� t�meg el�l, �s maga el� pender�tette.
- M�ssz! - ord�tott egy k�zeli f�ra mutatva, �s a t�megbe vetette mag�t.
 Merk�r m�szott.
 Mire �gy �rezte, el�g biztons�gos magass�gba �rt, r��lt egy �gra, �s sz�tn�zett, Mamorut keresve. Az �larcos szinte �szott a leveg�ben. Hol botj�val csapott sz�t a vir�gok k�z�tt, hol a hegyes r�zs�kkal t�madott. Mint a vill�m, cik�zott a t�megben, majd h�rtelen egy k�zeli f�ra vetette mag�t.
- Ide nem tudnak felm�szni! - pr�b�lta Mamoru �tord�tani a vad trappol�st. - Majd innen egyenk�nt leszedj�k �ket.
- Jaj, ne! - tette hozz�, amikor egy vihog� vir�gcsoport egy�ttes er�vel egy hatalmas balt�t forgatva, a f�ja al� �getett, �s csapkodni kezdt�k a t�rzset.

 Minako mad�rcsicserg�sre �bredt. Kinyitotta a szem�t, �s egy sz�ps�gesen k�k �gboltot l�tott. Meztelen test�t l�gyan simogatta a kellemes vir�gillattal - barackvir�g? - teljes szell�. Fel�llt, �s mosolyogva sz�tn�zett. Egy f�kkal k�r�lvett kis tiszt�son �llt egy hatalmas, �s feh�ren vil�g�t� hold alatt.
 Boldog volt. Az el�bbi �lm�nak eml�ke kellemesen bizsergett az agy�ban. Fogalma sem volt arr�l, ki is volt az �lm�ban a l�thatatlan seg�t�, de a hangja olyan kedves, �s ismer�s volt.
- Vajon ki lehetett az? - k�rdezte �nmag�t�l.
- Ne ezen gondolkozz! - v�laszolta. - Ink�bb tal�lj ki valamit, mert �gy nem igaz�n vagy az alkalomhoz ill�en �lt�zve.
 H�mm�gve keresett valami ruhaf�l�t mag�nak a tiszt�son, mik�zben azon gondolkozott, vajon mi�rt besz�l mag�ban. Semmi �rdekesett nem tal�lt, lesz�m�tva n�mi vir�got, �s levelet.
- Hab�r minden bizonnyal igen egzotikus ruh�zatot lehetne kihozni az alapanyagokb�l, ez nem igaz�n el�g - jegyezte meg nem kev�s ir�ni�val a hangj�ban.
- Keresel valamit? - k�rdezte valaki a l�ny m�g�tt.
 Minako megfordult. V�nusz �llt m�g�tte, legal�bbis a t�k�letes m�sa.
- Engem keresel, ugye? - k�rdezte a V�nusz-m�s, �s megemelte a kez�t. Mark�ban egy r�zsasz�n-s�rga p�lc�t tartott, aminek a tetej�n egy s�rga krist�lygoly� f�nylett.
- Vagy ink�bb engem? - hallatszott Minako h�ta m�g�tt.
 H�trapillantott. M�g�tte V �llt, kezeit cs�p�re t�ve. Minako kezdte �gy �rezni, nincs a helyzete magaslat�n.
- Kik vagytok? - k�rdezte a k�t idegent.
- R�m eml�kezhetn�l - mondta V�nusz. Minako az arc�hoz ny�lt, ahol a karmol�s nyoma �ktelenkedett.
- Eml�kszem, hogy megt�madt�l.
 Az �l-V felnevetett.
- M�g hogy megt�madott. Ez vicces. Azt gondoln�m, hogy te magad mart�l az arcodba.
 Ez igaz. Minako ott a tet�n megkarmolta mag�t. De nem saj�t akarat�b�l, hanem mert a m�sik r�l�tt.
 Ennek semmi �rtelme!
- Kik vagytok? - k�rdezte ijedten �jra az idegeneket.
 Most V�nusz nevetett fel.
- M�r megmondtam. Nem az a k�rd�s hogy �n ki vagyok, hanem, hogy te ki vagy.
- �gy igaz - felelte a m�sik. - Te vagy az aki nem tudja mag�r�l, hogy kicsoda is val�j�ban.
- Ez nem igaz - v�dekezett Minako, �s �rezte, hogy valami nekifesz�l az agy�nak.
- Dehogynem! - ki�ltott r� mindkett� l�ny.
- �gy v�ltogatsz minket, mint a ruh�kat! - v�dolta V. - Amikor Eur�p�ban meghalt a bar�tod, eml�kezz! Vele haltam �n is! Elfeledkezt�l r�lam, csak az�rt, mert nem tudt�l a m�lttal szemben�zni.
- �s hozz�m menek�lt�l. V�nuszt�nd�r, aki mindig vid�m! A szeretet, �s a b�j v�delmez�je! - folytatta gonoszkodva V�nusz. - Aki mindig seg�t a t�rsainak, eg�sz addig, am�g azok meg nem unj�k a t�ved�seit! Galaxia hal�lakor meg�lt�l engem is, mert azt hitted, nincs t�bb� sz�ks�g r�m.
- Amikor r�d�bbent�l - vette �t a sz�t V -, hogy nem b�rsz egyszer� l�nyk�nt �lni, megint hozz�m fordult�l. Akkor V�nuszt �rultad el, miattam. K�v�ncsi vagyok, engem ki miatt fogsz megint elhagyni? Mikor lesz egy �j �ln�v?
- Te nem tudod, ki is akarsz lenni! - V�nusz most m�r kiab�lt. - Azt sem tudod, ki vagy. Lassan nem b�rod tov�bb, �s belerokkansz. Magadra �lt�d az �sszes altereg�t, �s ugyanakkor ki is veted �ket magadb�l.
 Minako agy�t kezdte valami �sszekusz�lni. A v�dak s�lya alatt �gy �rezte, �sszeroppan.
- Nincs t�bb �lruha! - ki�ltotta V. - Innen nincs tov�bb. Itt fogsz bele�r�lni a bizonytalans�gba! Nincs kihez fordulnod, nincs hova elb�jnod. Ez a v�g�llom�s.
 Minako �sszecsuklott. Az agy�ban d�l� k�osz miatt m�r a fej�t fogta.
- Igen. Megb�ntet�nk V�nusz nev�ben! - r�h�gte V�nusz. - Nincs semmi es�lyed.
- Megb�nod m�g, hogy nem b�zt�l benn�nk! - Nevetett V is.
- El�g! - �v�lt�tt Minako. A k�osz, mint ijedt kiscica iszkolt ki az agy�b�l. Lassan felt�p�szkodott, �s V�nuszra mutatott.
- Nem kell b�znom benned! - ki�ltotta.
- Te - hangs�lyozta ki Minako - nem tudod ki vagy, �s te sem - fordult V fel�.
- Nem vagytok m�s, mint �lruha. �l�lt�zet. Csak eszk�z, ami elrejti a kil�temet.
 A k�t idegen nem v�laszolt, �s egy kicsit hom�lyos lett a k�p�k.
- Nem azonosulok senkivel, amikor �tv�ltozom. Nincs altereg�m, sosem volt. Ak�r egyszer� l�nyk�nt, ak�r V�nuszk�nt, ak�r V-k�nt, �nmagam vagyok.
 V fel� fordult.
- Amikor elhagytam Angli�t, nem az�rt tettem, mert nem b�rtam szemben�zni a m�lttal. Ami ott t�rt�nt, nem az �n hib�m.
 V fantomk�pe megvonaglott, �s elt�nt.
 Minako V�nusz fel� fordult.
- Nincs sz�ks�gem egy ruha kioktat�s�ra! Most m�s tudom ki vagy te. Te vagy Aino Minako, �s nem �n vagyok te!
 V�nusz is elt�nt, csak a p�lc�t hagyva maga ut�n. Minako odal�pett, �s felvette.
- Nem b�zhatok, csak magamban. Nem hagyom, hogy a bolondj�t j�rass�k velem.
 Fura zaj �t�tte meg a f�l�t. Mintha valahol az erd� m�ly�n f�t v�gtak volna.

 Doriimaa gy�l�lettel n�zett az �rv�nybe, ahol Minako megindult ugyanazon az �sv�nyen, amelyen Mamoru �s Ami is elhagyta a tiszt�st. Ki seg�thetett a l�nynak? Hiszen saj�t erej�b�l nem tudta volna legy�zni az �rnyakat. Meg kellett volna �r�lnie.
- Ez�rt a kis gy�zelem�rt m�g keservesen megfizetsz! - ki�ltotta az �rv�nybe.

 Az �g, amin Mamoru gubbasztott, lassan megd�lt. A fi� hi�ba n�zel�d�tt, pont egy mag�nyos f�ra siker�lt felkapaszkodnia. Alatta, �s Merk�r f�ja alatt rengeteg vir�g bajl�dott azzal, hogy a f�ldre k�nyszer�ts�k �ket. �s ha a t�megbe esnek...
- �llj! - ki�ltotta egy hang az erd�b�l.
 A vir�gok abbahagyt�k a fav�g�st, �s a hang ir�ny�ba fordultak. Az egyik fa magasan kiny�l� �g�n egy l�ny �llt.
- Nem hagyhatom, hogy t�nkretegy�tek ezt a sz�p erd�t csak az�rt, hogy elkapj�tok a bar�taimat! A f�kat v�deni kell, �s nem kiv�gni!
 N�h�ny vir�g �sszen�zett.
- Bocs�nat... - mondta az egyik�k. - Megism�teln� a f�s r�szt?
- Mindegy! - legyintett V�nusz. Nem hagyta, hogy kiz�kkents�k a monol�gb�l. - �n a szeretet, �s a sz�ps�g v�delmez�je vagyok, a b�jos harcos: V�nuszt�nd�r!
 Merk�r is lekiab�lt a vir�goknak.
- �s �n a szeretet, �s a tud�s v�delmez�je vagyok, a b�jos harcos: Merk�rt�nd�r! Majd a hideg v�z leh�ti az agyatokat!
- V�nusz! Szeretet-, �s sz�ps�g-l�ved�k! - ki�ltotta V�nusz.
- Merk�r! Vizek rapsz�di�ja! - ki�ltotta Merk�r.
 Mamoru a biztons�g kedv��rt egy maroknyi r�zs�t dobott az egyes�l� energi�k ut�n.
 Hatalmas, z�ldes robban�s sz�rta sz�t a vir�gokat. Azok a t�mad�k, akiket a l�k�shull�m el�rt, egyt�l-egyig elfonnyadtak. A t�bb vir�gl�ny visszah�z�dott a talajba. A d�h�ng� t�megnek nyoma veszett, a r�t megint norm�lisnak t�nt.
 Mamoru leugrott a f�ldre. Nem t�rt�nt semmi, a vir�gok v�gk�pp visszah�z�dtak. Intett Merk�rnak, aki a jelre lem�szott a f�r�l. V�nusz is leugrott az �gr�l, �s a t�bbiekhez sietett.
- V�nusz? - k�rdezte Mamoru. - Mi t�rt�nt V-vel?
- Ezt most hagyjuk. �gyis jobban �ll ez a ruha.
 Ami meg�lelte a bar�tn�j�t.
- Remek volt a bel�p�d! Mint a r�gi sz�p id�kben.
 Mamoru ink�bb elfordult. Nem akart a l�nyok szem�be nevetni.
- Mi van? - k�rdezte V�nusz.
 Mamoru �ppen v�laszolt volna, amikor a tiszt�s, az erd� sz�trobbant. Csilingelve hasadt sz�t a vil�g, �s az ijedt t�rsas�g egy folyos� v�g�n tal�lta mag�t. S�t�t, piszkos, pen�szes k�falak vett�k �ket k�r�l. Valahol v�z cs�p�g�tt egyenletesen.
- Huh - ny�gte ki Mamoru nehezen. A k�t l�ny ijedten forgol�dott.
- Iz� - jelentette ki V�nusz, majd megk�rdezte: - Hol vagyunk?
 Ami bekapcsolta a vizort, egy kis k�kes dereng�st vitt a s�t�ts�gbe. A felvillan� feliratok k�t t�rsa arc�n villogtak.
 A k�k haj� t�nd�r sok�ig n�zte a felvillan� diagramokat, majd megjegyezte - �rdekes.
- Mi? - k�rdezte V�nusz, �s k�v�ncsian leste a felvillan� �br�k t�k�rk�peit.
- Ez egy labirintus, de van benne valami nagyon furcsa.
- Mi? - k�rdezte megint V�nusz.
- �lland�an v�ltozik a strukt�r�ja. Hogyha elinduln�l valamerre, �s megjegyezn�d az utat, hi�ba forduln�l vissza, nem a kiindul� pontra �rkezn�l.
- Mi? - k�rdezte eg�szen m�s hangs�llyal V�nusz.
- Mindegy - felelte Merk�r, �s kiiktatta a k�perny�t. - K�r, hogy a sz�m�t�g�pet elhagytam. Tal�n a seg�ts�g�nkre lenne.
 Merk�r megindult a folyos�n, a falat tapogatva.
- �rdekes anyagb�l van. Legink�bb hiperszt�nes augitandezitnek t�nik. Ez egy olyan vulkanikus k�zet... - elhallgatott.
- Igen? - k�rdezte V�nusz.
 Ami lassan megfordult. Tekintete s�t�t volt, �s gyilkos. Mamoru szem�be n�zett.

 Merk�r egy sivatagban tal�lta mag�t. Az er�s f�nyt�l becsukta a szem�t, de csak egy pillanatra. H�ta m�g�l g�nyos k�rd�st hallott.
Lassan megfordult. Tekintete s�t�t volt, �s gyilkos. A Holdf�nylovag szem�be n�zett. A l�nyt megbecstelen�t� f�rfi mellett d�moni szeret�je �llt. Sz�ps�ges arca, �s t�k�letes teste egy�ltal�n nem illet a bel�le �rad� romlotts�ghoz.

- Meg�llek - mondta nyugodtan Merk�r. A hangj�ban azonban t�bb volt a fenyeget�s, mint amennyit emberi hang egy�ltal�n hordozhatott volna. Mamoru ijedten l�pett h�tra. V�nusz nem �rtette a dolgot, megindult a l�ny fel�.
- Ami, mi van veled? Teljesen �gy viselkedsz... - amikor V�nusz a l�nyhoz �rt, az olyan er�vel l�kete el mag�t�l, hogy szerencs�tlen t�nd�r m�tereket cs�szott a padl�n, �s a fej�t beverte a pen�szes falba.

- Meg�llek - mondta nyugodtan Merk�r. A lovag mosolyogva h�tral�pett, �s szeret�je mindenf�le durvas�got sikoltva a l�nyra vetette mag�t. Ami egy mozdulattal messzire l�kte a kap�l�dz� n�st�nyd�mont. Vele nem volt dolga. Csak a lovagot akarta. Holtan.
 Kezeivel k�r�zni kezdett maga el�tt, mintha egy l�thatatlan g�mb�t simogatna. Kezei k�z�tt furcsa, hideg-k�kes f�nnyel egy j�gdarab kezdett el csill�molva n�vekedni.
- Merk�r! - ki�ltott�k a tengerek, z�gt�k a gleccserek, csilingelte a j�g a l�ny tork�ban. - Haragpenge!
 El�re vetette mag�t, kezei k�z�tt az egyre n�vekv� kegyetlen�l �les, hossz�k�s j�gkrist�llyal. A lovag nem tett semmif�le v�dekez�st, csak gonoszul mosolygott, kivillantva h�feh�r fogait.
- Gyere csak! - suttogta kih�v�an.

 Az �larcos nem tudta mit tegyen. L�tta, �rezte, hogy a l�ny felett �tveszi az ir�ny�t�st az eddig h�tt�rbe h�z�dott s�t�t fele. Ami pillant�sa m�r �nmag�ban is el�g lett volna a gyilkol�sra, de mozdulataib�l �gy t�nt, valamire k�sz�l. Mamoru megemelte a botot, nem fenyeget�en, csak k�szen arra, hogy felfogja vele a l�ny t�mad�s�t.
 Ami kezeivel k�r�zni kezdett maga el�tt, mintha egy l�thatatlan g�mb�t simogatna. Kezei k�z�tt furcsa, hideg-k�kes f�nnyel egy j�gdarab kezdett el csill�molva n�vekedni.
- Merk�r! - ki�ltott�k a tengerek, z�gt�k a gleccserek, csilingelte a j�g a l�ny tork�ban. - Haragpenge!
 El�re vetette mag�t, kezei k�z�tt az egyre n�vekv� kegyetlen�l �les, hossz�k�s j�gkrist�llyal.
 Az �larcos nem tudott megmozdulni. Tudta, a l�ny t�mad�sa el fogja s�p�rni, �s az �les j�gr�g pedig val�sz�n�leg hal�lra sebzi. M�g sem mozdult. Lelki szemei el�tt a mosolyg�, �s a t�bbieket seg�t� Mizuno Ami lebegett, amint hol nevetve, hol elpirulva besz�lget a t�bbi l�nnyal egy fagyiz�ban. Mamoru nem hogy �rtani nem tudott volna neki, de m�g a v�dekez�sre sem volt k�pes.
- Ami, ne! - suttogta k�ny�r�gve.

 M�g miel�tt a krist�ly megsebezhette volna a lovagot, a l�ny, aki v�gig a kegyetlen, kisfi�s arcot n�zte, �szrevette a f�lelmet a k�k szemp�rban. Var�zs�t�sre hullt le az �lca a lovagr�l, �s ami azon kapta mag�t, hogy m�r csak p�r centire van egy �les j�gdarabot fogva a mozdulatlan �larcost�l. Riadtan kapta f�lre a kezeit, �s nekiszaladt a fi�nak, fell�kve azt. A l�ny a lend�lett�l a falnak csap�dott.
 �mely�t� reccsen�s.
 Az id�ig a fej�t fog� V�nusz, aki p�r m�terre fek�dt t�rsait�l, sikolt� szemekkel ny�lt Merk�r fel�. Mintha meg tudn� ragadni, �s visszar�ntani az id�ben a t�nd�rt.
 Mamoru is a falnak csap�dott, elkapva Merk�rt, pr�b�lta a l�ny �tk�z�s�t csillap�tani.
 Halk sz�haj hallatszott Merk�r sz�j�b�l, �s a feje h�trabicsaklott. Mellei k�z�tt v�r�s folt terjengett. A j�gr�g szinte teljesen �tj�rta a mellkas�t. Saj�t fegyvere sebezte hal�lra.
 Mamoru szemei kikerekedtek, �resek lettek. A t�rt�ntek eljutottak az agy�ig, de nem tudta elhinni, amit l�t. Zavaros k�pek t�lt�tt�k be az agy�t, amire lassan k�d borult. A nevet� Ami. Merk�r s�t�t m�sa, amint r�t�mad. Merk�r, aki az utols� pillanatban mag�t �li meg �r�let�nek pr�d�ja helyett. A halott Merk�r, amint a kezei k�z�tt leheli ki a lelk�t. Mamoru m�r l�tta egyszer meghalni Usagit, �s megd�bbenve tudatosult az agya m�ly�n, hogy Ami hal�la sokkal ink�bb letagl�zta.
 A halott l�nyt a karjai k�z�tt tart� Mamoru, �s a kez�t tov�bbra is t�rsa fel� ny�jt� V�nusz k�r�l a vil�g ism�t sz�tesett. Megint a r�ten voltak. A vicces vir�gfigur�k ism�t el�b�jtak a f�ldb�l, �s t�mad�sba lend�ltek. V�nusz felpattant, �s Mamorura ki�ltott.
- Vigy�zz! - pr�b�lt �gy helyezkedni, hogy egy�tt tudjon m�k�dni az �larcossal.
 Azonban Mamoru nem reag�lt sem a vir�gok d�b�rg�s�re, sem V�nusz kiab�l�s�ra. Csak a hal�l�ban is kedves arcot b�multa. Ami sz�ja sark�ban egy csepp v�r v�r�sl�tt. Mamorulehajtotta a fej�t, �s gyeng�den megcs�kolta a halottat. A v�r s�s volt, mint a k�nnyek, amiket a mag�ba roskadt fi� ejtett.
- Mi�rt, Ami? - k�rdezte remeg� hangon a fi�, miel�tt a vir�gsereg r�juk vetette volna mag�t.
 Amiket a fi�val tettek, m�r egy�ltal�n nem volt vicces.
 V�nusz tudta, nem tehet semmit. Berohant az erd�be. A vir�gok nem k�vett�k.

 Doriimaa el�gedetten b�lintott. A k�t halott megjelent az oszlopokra k�tve. Mamoru s�rtetlennek l�tszott, de Amin ott v�r�sl�tt a seb, amely egy pillanat alatt v�gzett a l�nnyal.
- H�t nem �rdekes? - k�rdezte az �rny Usagit�l. - Nincs k�l�nbs�g hal�l, �s hal�l k�z�tt. Ak�r �lmodban kap el, ak�r az �lmod miatt teszel valamit, ami meg�l, egyre megy.
 Usagi nem felelt. Bamb�n meredt a legutolj�ra elvesztett t�rs�ra, �s halott szerelm�re. Az �rtelemnek nyoma sem volt a szemeiben. Egy csepp ny�l cs�ppent a padl�ra a l�ny alatt.
- Nem, nem szabad meg�r�ln�d! - mondta neki d�h�sen Doriimaa. - M�g nem, m�g szenvedned kell!
 Er�sen felpofozta a l�nyt, t�bbsz�r is. Az �t�sek nyom�n v�r�sl�tt a b�r, de a szemek tov�bbra is a halott Mamorura meredtek.
- Nem �r�lhetsz meg! �n b�rtam ezer �vig, te sem menek�lhetsz!
- Nem lehet! - ki�ltotta Usagi szemeibe, amik legal�bb annyira halottak voltak, mint a bar�tai.
- Mondtam, hogy megfizetsz - hallatszott egy er�tlen hang az �rny h�ta m�g�l. Doriimaa megperd�lt, �s haragosan az okvetetlenked�re n�zett.
 Mars �llt el�tte. B�re teljesen feh�r volt, ruh�ja, haja v�rt�l v�r�sl�tt. Szemei beesettek voltak, de elsz�nt t�z �gett benn�k. Mintha egy megelevenedett halott �llna az �rnyak kir�lyn�je el�tt. Doriimaa elk�pedt.
- Te halott vagy! - motyogta, �s kezeivel vadul csapkodva pr�b�lta elhessegetni a r�mk�pet.
- Tal�n igen - mondta a l�ny, �s neg�desen elmosolyodott. - Tal�n csak visszat�rtem, hogy �tadjak egy �zenetet a halott t�rsaimt�l.
- Nem! - sik�totta elny�ltan Doriimaa.
- Mars! T�zvad�sz! - ki�ltott fel Marst�nd�r, �s a l�ngol� ny�lvessz� megindult az �tj�n. Miel�tt c�lba �rt volna, a papn� m�r halott volt. Elv�gezte a feladat�t.
 Az �rny test�t kereszt�lj�rta a l�ved�k. Doriimaa vis�tozott. Test�nek k�l�nb�z� pontjain t�zek gy�ltak, sz�j�b�l, szemeib�l v�r�s f�ny t�rt el�. Az �rv�nyb�l mindenf�le esztelen dolgok potyogtak, ahogy az �rnyalak nem tudta tov�bb ir�ny�tani a gyilkos �lmait. A sok kacat mellett egy villan�ssal V�nusz is a padl�ra esett. Amint f�ldet �rt, gondolkod�s n�lk�l felpattant, �s Musume fele kezdett rohanni. A tombol� Doriimaa, amint megl�tta a l�nyt, r�mutatott, �s felki�ltott.
- Te sem menek�lhetsz! - ujjaib�l egy apr� fekete szikra pattant ki, ami k�r�zve, �s az al�hull� dolgokat kiker�lve V�nusz h�ta fele sz�guldott.
 Amikor a s�t�t l�ved�k utol�rte a l�nyt, hang n�lk�li robban�s r�zta meg a termet. A t�nd�rt a l�ved�k Musume oszlop�hoz v�gta, �s egy nyikkan�ssal a kisl�ny l�bai el�tt elter�lt. H�t�n mintha a hideg �r izzott volna.
 Doriimaa diadalmasan felkacagott, majd ism�t felsik�tott. A test�t mar� l�ngok ostrom�nak nem tudott tov�bb ellen�llni. Abbahagyta az �r�lt t�nc�t, egy pillanatra megremegett, �s sz�tfoszlott. Ahol az el�bb m�g egy �rnyalak sikoltozott, ott most a kezeit diadalmasan magasba emel� l�ngfigura �llt. Legink�bb egy iskol�s egyenruh�ban �ll�, hossz� haj� l�nyra hasonl�tott.
 A l�ngfantom teste fellobbant, �s elt�nt.
 Minden elcsendesedett.
 Semmi sem mozdult.
 Azt�n V�nusz, lassan, er�lk�dve megemelte a kez�t. Ujjai hegy�n pisl�kolni kezdett valami gy�ny�r�, feh�r f�ny, ami minden egyes pillanatban egyre er�sebben izzott. Ujjai Musume l�b�hoz �rtek, a f�ny felvillant, �s V�nusz keze lehanyatlott.