1. fejezet: Kezdetek

Sz�p f�nyes �szi nap volt, az els� tan�t�si nap. Egy l�ny s�t�lt haza az iskol�b�l. A h�ta g�rnyedt volt, szemei pedig szomor�ak. Ha a fej�be l�tn�nk, �s �rezn�nk, amit �rez, akkor is csak annyit l�thatn�nk, hogy valami fekete rosszkedv uralkodik el a sz�v�n. Minden gondolata csak az �lmai k�r�l forognak. �lmok, �lmok… ma mindenki szerint gyerekes dolgok. Bel�le is kinevelte az �let, hogy higgyen benn�k. Nem hisz m�r azokban senki, de az�rt… vannak.

Lassan s�t�lt hazafel�. K�zel lakott az iskol�j�hoz, alig �t percre, most m�gis �r�knak t�nt, mire el�rt az utc�jukba. A l�ba el� ker�l� f�ldet n�zte. Egy cigarettacsikk, egy pap�rdarab, �s a piszkos beton. Azt�n hirtelen k�t talp bukkant fel a l�that�ron, de m�r t�l k�s� volt… egyenesen beleszaladt valakibe, �s elter�lt a f�ld�n. Helyesebben elter�lt volna, ha meg nem fogja a csukl�j�t egy er�s k�z. F�jdalmasan, de er�sen tartotta, m�g vissza nem nyerte az egyens�ly�t. Sauri feln�zett, �s sz�m�ra igencsak furcsa l�tv�ny t�rult a szeme el�. Aki megfogta, egy napbarn�tott, hihetetlen�l s�t�tbarna haj� �s szem� sr�c volt, aki �gy t�nt, igencsak meg van lep�dve:

- J�l vagy? – k�rdezte.

- Persze, k�sz. – mondta Sauri, �s k�zben elgondolkozott: itt ez a fi�, aki mintha csak �lmaib�l l�pett volna el�, �s erre j�n ezzel a hihetetlen�l elcs�pelt k�zhellyel, hogy j�l van-e. H�t mit lehet erre felelni?

A fi�, mintha csak erre a mondatra v�rt volna, megfordult, �s tov�bbs�t�lt. Sauri szeme kikerekedett. Nem mintha meglepte volna, hogy “megment�je” ilyen hamar �s udvariatlanul t�vozik, dehogy. � az ilyen dolgokra nem adott. Csak ahogy a h�t�ra pillantott, nem m�st vett �szre, mint hogy a fi�nak der�kig �r� copfja van. A l�ny els� gondolat�t ink�bb nem �rom le, mert a cenz�ra miatt �gysem lehetne kiadatni.

- De h�t nem lehet l�ny… hiszen �lt�nyben volt… meg egy�bk�nt is… t�nyleg, mi is olyan furcsa ebben? Elv�gre ma m�r sok fi� hord hossz� hajat… - tulajdonk�ppen nem is tudta, hogy min akadt meg annyira. M�g mindig a sr�c h�t�t b�multa, mozdulatlann� dermedve. M�r r�g tov�bb akart menni, azonban egyszer�en nem tudott. Figyeltje val�ban ak�r �lmai lovagja lehetett volna…

- Csak volna… - figyelmeztette mag�t hangosan, teljesen elfelejtkezve arr�l, hogy a ny�lt utc�n van. A fi� h�trafordult, elmosolyodott, majd megsz�lalt:

- Tess�k?

- Iz�… csak annyit akartam mondani, hogy k�sz, hogy elkapt�l. Egy�bk�nt, hogy h�vnak?

- Ja, az �szt�n�s volt. Egy�bk�nt Seiya vagyok, szia. - Megfordult, �s most m�r vill�mgyorsan elt�nt, mag�ra hagyva a l�nyt a gondolataival. A szomor�s�got pedig mintha elf�jt�k volna… hely�be nem maradt m�s, csak tan�cstalans�g.

- Na, gyer�nk haza. – a j�r�kel�k most m�r v�gk�pp el�g furcs�n n�ztek r�, de �t mindez egy szemernyit sem �rdekelte. Felugrott �r�m�ben, b�r maga sem tudta, m�rt volt boldog. Azonban mikor f�ldet �rt, r�l�pett valami kem�nyre, �s majdnem elesett megint. A l�ba alatt nem egy s�r�skupak volt, ahogy gondolta, hanem valami kis kit�z�h�z hasonl� t�rgy, egy aranysz�n� csillag, a k�t oldal�n sz�rnyakkal. Biztosan a fi� vesz�tette el… villant �t az agy�n, �s felkapva a l�ba el�tt hever� valamit, arra iramodott, ahol l�tta elt�nni. Sajnos nem tal�lta meg, �s kedveszegetten indult haza, kez�ben a kis csillaggal.

2. fejezet: A Kouk

Sauri otthon �lt, �s a leck�j�t magolta, de egyre csak a kit�z� fel� kalandozott el a tekintete. Egy�bk�nt sem volt valami odafigyel� tanul�, s �ppen ez�rt sokan csod�lkoztak, hogy hogyan tud m�gis viszonylag j� jegyeket hazahozni az iskol�b�l. A kez�be vette a csillagot, ami szinte belesimult a tenyer�be.

- Tal�n m�gsem kit�z�… - gondolta – hiszen sehol sincs rajta semmi, amivel oda lehetne er�s�teni a ruh�hoz. Tal�n valami szimb�lum. Valahogy meg k�ne keresni azt a fi�t, �s visszaadni neki. – szinte teherk�nt nyomta a lelk�t az, hogy a csillagot a gazd�ja most mindenhol keresheti, de nem tal�lja. �ppen sz�tsz�rts�ga miatt � tudhatta a legjobban, milyen sz�rny� �rz�s az, ha elvesz�t az ember valamit, �s nem leli sehol…

A l�ny megr�zta a fej�t.

- Musz�j a leck�re figyelnem. – gondolta mag�ban. – K�l�nben megint olyan sz�rny� jegyeim lesznek, mint tavaly.

Nem, nem kell arra gondolni, hogy Sauri esetleg buk�sra �llt volna, err�l sz� sincs. �desanyja azonban h�t �ve csak azt sulykolta bel�, hogy kiz�r�lag akkor j� egy bizony�tv�ny, ha kit�n�. Teh�t Sauri tanult, de az el�z� �vben m�r k�ptelen volt el�rni, hogy dics�retes legyen. Sz�lei ezt a rengeteg �lmodoz�snak tudt�k be. Pedig kor�ntsem ez volt a baj…

Sauri hetekig kereste Seiyat, de sosem tal�lta meg. Fogalma sem volt, mit tegyen. Min�l ink�bb em�sztette mag�t, hogy visszaadhassa neki a kit�z�j�t, ann�l t�bbet gondolkozott mag�n a fi�n.

- Valahogy olyan volt, mintha k�lf�ldi lett volna. – mondogatta n�ha maga el�. – Nem besz�lt rosszul magyarul, csak egyszer�en furcsa volt a kiejt�se.

Sauri n�ha m�r azt hitte, hogy csak bek�pzeli mag�nak ezt az eg�szet, hogy tal�n nem is a titokzatos Seiyaj� a sz�rnyas csillag (mag�ban mindig �gy h�vta a kit�z�t), hanem valaki m�s�.

- B�rcsak visszaadhatn�m neki… gondolta nekikeseredve, mik�zben len�zett a kez�ben hever� aranysz�n� t�rgyra, amely kac�ran csillant meg a kez�ben. Persze � sem volt szent. Ha nem s�gta volna neki valami azt a sz�ve m�ly�n, hogy vissza kell adnia, biztosan megtartotta volna. De nem! Azonnal kiverte a fej�b�l ezt a kecsegtet� gondolatot.

�s persze, ahogy az lenni szokott, pont akkor futott bele Seiy�ba, mikor a legkev�sb� kereste, �s ott, ahol a legkev�sb� sz�m�tott r�, hogy tal�lkozni fog vele: az iskol�ban! K�t h�ttel a tan�t�s kezdete ut�n Sauri �ppen k�s�sben volt… pedig ez igaz�n nem volt r� jellemz�… egyszer�en t�l sok�ig b�multa a sz�rnyas csillagot. Egyszer�en le�lt, �s csak n�zte-n�zte… nem b�rta abbahagyni. Csak azt nem tudta, mi�rt? De mikor feleszm�lt, nem is volt ideje ezen gondolkozni, hiszen mind�ssze �t perce maradt, hogy be�rjen az iskol�ba. Nem volt er�ss�ge a fut�s, de most k�nytelen volt szapor�zni a l�pteit. Szerencs�re m�g idej�ben meg�rkezett. A csillag most is n�la volt, egy zsebben a sz�ve f�l�tt. Els� �r�juk oszt�lyf�n�ki lett volna, az els� ebben az �vben. Mikor bej�tt az oszt�lyf�n�k�k, mindenki �r�mmel n�zett r�. Tal�n Sauri tudott r�la a legt�bbet: �ll�t�lag �vekig jap�nban tan�tott, s ez k�l�n�sen k�l�nlegess�, �s szeretetrem�lt�v� tette �t a l�ny szem�ben. Minden tanul� szem�ben olyan volt, mint egy t�rpike, akivel b�rmikor lehet viccelni. � volt tal�n az egyetlen j� tan�rjuk, akit mindenki szeretett. Most is sz�lesen mosolygott, �s �r�mmel tekintett v�gig az oszt�ly�n.

- Nos, m�r j� n�h�nyatokkal tal�lkoztam, de h�t hivatalosan ez az els� oszt�lyf�n�ki �ra, �gyhogy szerintem… v�gjunk a k�zep�be. Azt hiszem mindenki tudja, hogy tavaly k�t oszt�lyt�rsatokat eltan�csolt�k az iskol�b�l. Nos, azt is mindenki �szrevehette, hogy j�tt egy �j oszt�lyt�rsatok is. Azonban nem csak egy, hanem Lisan k�v�l, akit m�r ismertek, m�g h�rom. Igen, joggal fel lehet tenni a k�rd�st, hogy �k m�rt nem voltak az el�z� k�t h�ten… nos erre igen egyszer� a v�lasz: pont iskolakezd�sre j�ttek jap�nb�l, �s a tantest�let �gy gondolta, hogy miel�tt ide kell cs�cs�lni�k mell�tek az iskolapadba, m�g b�kl�szhatnak egyet a v�rosban, k�t h�tig, nem tov�bb. Most v�rom a k�rd�seket, ut�na pedig szeretn�m bemutatni �ket

Sauri eg�szen felvillanyoz�dott. Mindig erre v�gyott, hogy igazi jap�n oszt�lyt�rsa legyen. Olyan, aki nem csak jap�n sz�rmaz�s�, de onnan is j�tt!

- Szuper! – s�gta oda bar�tn�j�nek, Annek, aki unottan b�lintott. Sauri �rezte, hogy valahogy Ann �s k�zte meglazult a k�tel�k, ami �sszek�t�tte �ket… b�r sose volt ez a l�nc nagyon szoros, de �gy �rezte, most m�r a szakad�s hat�r�n van. Sajnos �gy igaz�n sose tudta mag�t meg�rtetni, Annel, mert b�r a l�ny meghallgatta, de sose sz�lt hozz� ahhoz, amit gondolt.

Sauri szinte cs�gg�tt szeretett tan�ra minden szav�n, �s hihetetlen�l ideges�tette, rengeteg k�rd�s, amit oszt�lyt�rsai tettek fel. V�gre azonban ennek is v�ge szakadt, az ajt� kiny�lt, �s akkor… Sauri azt hitte, hogy menten el�jul, vagy holtan fordul le a sz�kr�l. Ugyanis k�t ismeretlen fi� mellett az ajt�ban Seiya �llt, kez�ben egy t�sk�t szorongatott, �s k�v�ncsian n�zett sz�t a teremben. Nem b�rta tov�bb, �s akarat�n k�v�l felki�ltott:

- Seiya! – ebben a ki�lt�sban, ami tulajdonk�ppen nem is volt ki�lt�s, benne volt a k�t h�t fesz�lts�ge, am�g egyfolyt�ban a fi�t kereste.

- Ti ismeritek egym�st? – k�rdezte oszt�lyf�n�k�k, �s mosoly ter�lt sz�t az arc�n

- �, csak fut�lag… - kapott �szbe Sauri.

Szerencs�re senki nem k�rdez�sk�d�tt tov�bb, legal�bbis egyel�re nem.

- Nos, teh�t, �k itt a Kou testv�rek: Taiki Kou, Seiya Kou, �s Yaten Kou. Nemr�g j�ttek Jap�nb�l, ahogy eml�tettem, magyarul pedig az �desanyjuk miatt tudnak, aki magyar volt. Nem tudom, mit mondhatn�k m�g… �n nem tudok r�latok t�l sokat, szerintem mes�ljetek magatokr�l! – fordult a h�rom sr�c fel� a tan�r.

- Nos teh�t - kezdte el az egyik fi�, aki magas volt �s barna haj�. Furcs�n hideg �s sz�m�t� szemei voltak, Saurinak legal�bbis �gy t�nt els�re. – Teh�t a nevem Taiki Kou, 15 �ves vagyok. A horoszk�pom ikrek, m�jus 30.–�n sz�lettem. Nagyon szeretem a verseket, �s az irodalmat. A kedvenc �telem a Suchi, ami egy jap�n n�pi �tel.

- H�t, k�sz�nj�k, Taiki. Sajnos az irodalmat nem �n tan�tom, de annyi baj legyen. Most mes�lj te magadr�l, Yaten!

Saurinak ez a fi� t�nt a legfurcs�bbnak. H�feh�r haja volt, pedig nem t�nt festettnek, �s vak�t�an z�ld szem�vel egy kicsit f�l�nken, de m�gis magabiztosan n�zett k�r�l.

- Yaten Kou vagyok, febru�r 8.–�n sz�lettem, a horoszk�pom v�z�nt�. Nem nagyon van kedvenc tant�rgyam, de a tesit�l her�tot kapok…

Seiya nem is v�rt, hogy megk�rdezz�k, m�r mag�t�l megsz�lalt. � t�nt tal�n a legoldottabbnak, �s a legbar�ts�gosabbnak a h�rom testv�r k�z�l. Mikor besz�lni kezdett, szinte minden szem �beren figyelt r�:

- Seiya vagyok, kedvenc t�rgyam a tesi.

- Mikor befejezte igencsak hossz�ra ny�lt mond�k�j�t J , halotti csend volt a teremben. Sauri ismerte m�r annyira l�ny oszt�lyt�rsait, hogy halv�nyan sejtse, mi�rt.

- Nos, azt hittem, hogy magatokt�l is fogtok besz�lni a Three Lights egy�ttesr�l, de mivel err�l nem esett sz�, ez�rt r�k�rdezek, hogy tulajdonk�ppen milyen ez az egy�ttes? Mert �n nagyon k�v�ncsi vagyok �s szerintem a t�rsaitok is…

Sauri meglep�d�tt. Tulajdonk�ppen ak�rmit, mert volna felt�telezni a h�rom sr�cr�l, csak azt nem, hogy egy�tt zen�lnek. Taikir�l legfeljebb komolyzenei hajlamokat mert volna gondolni, Yatent �s Seiy�t pedig v�gk�pp nem tudta volna elk�pzelni, ahogy a sz�npadon �llnak, �s heavy met�lt j�tszanak.

- Tulajdonk�ppen err�l nem tudok sokat mes�lni. – sz�lalt meg �jra Seiya. – Van, illetve volt egy egy�ttes�nk Jap�nban, �s kisebb fell�p�seink is voltak.

- H�t �n ezt nem eg�szen �gy hallottam… - mosolyodott el huncutul az oszt�lyf�n�k�k – inform�ci�im szerint ti vagytok az egyik legh�resebb csapat Jap�nban, �s szinte mindenki ismer titeket.

Sauri m�r �gy �rezte, csak k�pzel�dik, hogy csak egy sz�rny� �lomba cs�ppent bele. Seiya az�ta fel� sem tekintett, mi�ta v�letlen�l elki�ltotta a nev�t.

- Lehet, hogy azt hitte, hogy �n is csak egy rajong�ja vagyok? – t�rte a fej�t k�ts�gbeesetten. Valahogy sejtette, hogy �ra v�gezt�vel nem fogja tudni odaadni a sz�rnyas csillagot neki, mert lehetetlen lesz hozz�f�rk�znie rengeteg k�v�ncsi oszt�lyt�rsa miatt. Titokban most �tkozta szeretett tan�r�t, aki r�k�rdezett az eg�sz egy�ttesre. – �s mindenki, aki odamegy hozz�juk, csak az egy�ttesre fog r�k�rdezni…

- Sz�lt�l? – k�rdezte Ann. – Megy�nk egy�tt haza? Tudod, mint tavaly… egy�bk�nt honnan ismered ezt a jap�n fi�t? B�r tudom… te oda vagy a jap�nok�rt.

A napnak nem akart v�ge lenni. Sauri egy p�rszor megpr�b�lt odaf�rk�zni a fi�hoz, de soha nem j�rt sikerrel… miut�n az oszt�lyt�rsai m�r lesz�lltak volna a Kou fiv�rekr�l, addigra eljutott a h�r�k a szomsz�dos oszt�lyba is. A l�ny sz�m�ra ez a nap fel�rt egy k�nz�ssal. Mikor v�gre v�ge lett a tan�t�snak, a Kou testv�rek olyan gyorsan elt�ntek, hogy Sauri nem tudta �ket utol�rni. Mikor ma reggel megl�tta Seiy�t, azt hitte, minden megold�dik… �s �me, m�gsem. Teljesen tehetetlennek �rezte mag�t. M�r �ppen elindult volna haza, mikor v�letlen�l belebotlott oszt�lyf�n�k�be.

- Tan�r �r, nem tudja v�letlen�l, hogy hol laknak Seiy��k? Csak az�rt szeretn�m tudni, mert vissza kell adnom neki valamit, amit elvesztett. – tette hozz� gyorsan, tan�rja meglep�d�tt arc�t l�tva.

- Persze, hogy tudom. Itt, eg�sz k�zel. Tudod, van itt a sarkon egy kis abc. Nos, amellett van egy h�z. Ott laknak a harmadik emeleten. Nem t�vesztheted el.

- K�sz�n�m sz�pen, cs�kolom. – k�sz�nt el gyorsan Sauri, �s gondolkod�s n�lk�l elrohant, v�llig �r� gesztenyebarna haja szinte sz�llt ut�na. Hamar oda�rt az abc-hez, �s a h�zat is megtal�lta. A h�v�s l�pcs�h�zban �llva azonban lehiggadt, �s gondolkozni kezdett: m�gis, hogy fogja megmagyar�zni Seiy�nak, hogy hogyan tudta meg a c�m�t? �s ha � nincs itthon? Elmes�lje–e a testv�reknek az eg�sz t�rt�netet? Tal�n �t perce �lldog�lhatott m�r a h�v�s falnak t�maszkodva, �s a gondolataiba m�lyedve, mire v�gre r�sz�nta mag�t, hogy felmenjen a harmadik emeletre, �s kopogjon egy cserbarna faajt�n, aminek az elej�n sebt�ben felragasztott Kou felirat d�szelgett. Odabentr�l valaki kisz�lt:

- Ki az? Megyek m�r…

Az ajt� r�snyire kit�rult, Saurinak pedig volt szerencs�je szemben �llni Taiki Kouval, aki igencsak m�rgesen m�regette �t. A fi� legal�bb k�t fejjel volt magasabb Saurin�l. A l�nyba beleszorult a sz�. Tulajdonk�ppen ebben a m�sodpercben gondolkozott csak el azon, hogy mindh�rom testv�r milyen �szveszt�en helyes. Taikiban valahogy a h�v�s eleganci�ja azt sugallta, hogy van sz�ve, de megtanulta azt t�k�letesen elrejteni. Yaten az a tipikus sr�c volt, aki�rt minden l�ny rajong, mert kedves, l�nyos arca van, �s sz�p szemei, Seiya pedig… Seiya pedig… Itt megszakadtak a l�ny gondolatai, �s esz�be jutott, hogy � most tulajdonk�ppen egy ajt� el�tt �ll, �s tal�n illene mondania valamit.

- Szia… k�sz�nt nem t�l magabiztosan, �s feln�zett a sr�cra, amit�l r�gt�n megf�jdult a nyaka. – �n csak… besz�lnem kell Seiy�val.

- Ezt ma m�r mondt�k egy p�ran… van valami k�l�n�sebb okod is r�?

- I… Igen, vissza kell adnom neki valamit, mit elvesztett.

- Mit? – k�rdezte Taiki most m�r ink�bb k�v�ncsian, mint m�rgesen. – Seiya nem vesztett el semmit. Add ide nekem, �s �n majd odaadom.

Sauri nem is tudta, m�rt makacsolta meg mag�t hirtelen, de valahogy �gy �rezte, he a sz�rnyas csillagot, amit k�t h�ten kereszt�l �rizgetett valaki m�snak adn� oda, az szents�gt�r�s lenne.

- Nem mondhatom el, hogy mi az… de csak neki adatom oda.

- Nem gondolod, hogy ez sz�rnyen �tl�tsz�? Mi a testv�rei vagyunk, kisl�ny! Nem fogjuk t�le ellopni!

Sauri hirtelen felkapta a fej�t. Hogy merte �t Taiki kisl�nynak nevezni? Nem b�rt uralkodni az �rzelmein, �s l�bujjhegyre �llva kezdett el kiab�lni vele:

- Mit gondolsz, ki vagyok �n? Egy rajong�ja, aki nem akar t�g�tani mell�le? Akkor k�zl�m veled, hogy ma reggelig nem is ismertem ezt a Three Lights egy�ttest, �s gondolom ebb�l m�g te is ki tudod k�vetkeztetni, hogy Seiy�t sem ismertem, �s nem vagyok a rajong�ja! – Sauri l�tta, hogy Taiki k�zbe akar sz�lni, de egyszer�en nem b�rta abbahagyni – Sz�val k�rlek sz�pen, h�vd ki Seiy�t, j�?

Mikor Taiki megsz�lalt, egy percre �gy t�nt, hogy elneveti mag�t, de m�gsem, teljesen komoly maradt. A kiab�l�sra megjelent az ajt�ban Yaten, �s mikor megl�tta Saurit, egy b�jmosolyt villantott fel�:

- Szia Sauri… hogyhogy itt vagy? Taiki, azt hittem, a pizz�s j�tt meg!

Sauri meglep�d�tt:

- M�r bocsi Yaten, de honnan tudod a nevem?

- Lenyomoztam. – mosolygott Yaten.

Sauri m�rgesen tekintgetett hol Yatenra, hol Taikira.

- H�t azt biztosan nagyon neh�z volt lenyomozni, hogy mi a nevem. – villantotta r� a szemeit a feh�rhaj� fi�ra, majd egy mosolyt eresztett el fel�. Egy h�v�s, gyilkos mosolyt. Yaten arc�r�l lehervadt a vigyor, Sauri pedig ezt �r�mmel nyugt�zta. Nem b�rta az olyan nagymen� alakokat, mint �... egy id� �ta… az�ta… de erre a l�ny gondolni sem akart.

T�relmetlen�l n�zett a copfos sr�cra, aki k�r�lbel�l olyan magas volt, mint �:

- Most pedig voln�tok sz�vesek ideh�vni Seiy�t?

A halk zenesz�, �s a dobsz�l�, ami eddig fel sem t�nt Saurinak, most elhallgatott �s egy m�sodperc m�lva Seiya tolta ki a fej�t k�t testv�re v�lla k�z�tt. A homlok�n egy izzads�gcsepp t�nt el�, minden jel arra mutatott, hogy �ppen pr�b�lt. Valahogy f�radtnak t�nt, a szeme alatt m�ly �rkok h�z�dtak. A l�ny meglepetten n�zte, de �szbekapott, �s zavartan kotor�szni kezdett a zseb�ben, mik�zben egyfolyt�ban besz�lt.

- Iz�, szia Seiya… tudod, te m�r biztosan nem eml�kszel… de k�t hete majdnem elbotlottam benned… �s tulajdonk�ppen nem vagyok benne biztos, hogy a tied, de gondoltam… ezt nem te vesztetted el? – el�h�zta a sz�rnyas csillagot a zseb�b�l, �s a sr�c fel� ny�jtotta. Csak ne n�zn�nek r�m �gy… gondolta mag�ban. – Nos, nem a tied?

- D… de, k�szi. Hol tal�ltad? – Seiya �gy n�zett a l�nyra, mint aki fel akarja falni. – Mondd m�r, hol tal�ltad?

- �n… �n csak ott, ahol elbotlottam benned… ne haragudj… - Sauri egyre sz�rny�bben �rezte mag�t. A hat szem, ami r�szegez�d�tt, minden marad�k �nbizalm�t elvette. Gyorsan Seiya kez�be nyomta a kit�z�t, �s h�tat ford�totta testv�reknek. Mire a l�pcs�h�z �rt, visszanyerte lelki egyens�ly�t, megfordult, �s elmosolyodott:

- Egy�bk�nt, ami jap�nul arigato, az magyarul k�sz�n�m! – k�z�lte a h�rom fi�val, akik m�g mindig Seiya kez�t b�mult�k, majd megfordult, �s lesietett a l�pcs�n.