4. – A boldogsag szava

Luna, Artemis �s a n�gy bels� k�r�s rendk�v�li gy�l�st tartottak a szent�lyn�l. A t�ma egy�rtelm� volt mindenki sz�m�ra. A tegnap esti indulatot levetkeztek, es hideg fejjel ujra nekilendultek. Luna kezdte.

-Mi a v�lem�nyetek Usagi tett�r�l?  Ha engem k�rdeztek, ez a l�ny semmit nem v�ltozott, ami�ta el�sz�r tal�lkoztunk. K�veti vakon az �rz�seit, nem gondolv�n m�sokra.

-M�g ha csak r�lunk lenne sz� – folytatta szomor�an Artemis. –Mamoru az, akit ez az eg�sz nagyon m�lyen �rint. �vezredes szerelmi-�rzelmi l�ncot sz�tszak�tani nem lehet egy perc alatt. �s nem k�pes felfogni, ha gyermek�nek apja nem Mamoru lesz, ChibiUsa nem sz�lethet meg.  Akkor viszont m�g az id�s�kok teljes �sszeoml�sa sem z�rhat� ki, hiszen nemr�g m�g maga ChibiUsa mentette meg az emberek �lmait. Gondolom, eml�keztek r�.

�s ha elj�n az ezer�ves �lom? Ki �breszti a vil�got, ha nem �?

A l�nyok sz�tlanul b�multak maguk el�. A k�t macska sz�j�b�l nagyon s�lyos szavak hangzottak el. �nz�s, �rzelem, szerelem, vil�g, �sszeoml�s… a gondolatok kavarogtak a fej�kben.

Mindannyian �rezt�k, hogy ha Usaginak siker�lnek a dolgok Seiy�val, akkor v�gtelen�l boldogok lesznek. �s Usagi a bar�tn�j�k volt, ez�rt �k is �r�ltek, ha  boldog volt. A m�rleg m�sik oldal�n viszont maga a Vil�g �llt.

-         �s a Lightok? �k mit fognak csin�lni? – tette fel a k�rd�st Ami.

-         K�nnyebbet, Ami. Fogalmam sincs. Nekik �j haz�t kellene keresni�k maguknak, �gyhogy vagy itt hagyj�k Seiy�t, vagy �k is itt maradnak… Hacsak ez a k�t �r�lt nem t�r mag�hoz egyhamar -

-         Jaj, Luna, a szerelem egy �r�let! Hagyd �ket, ha m�r boldogok! Legal�bb egy kicsit �r�ljenek egym�snak! Azt�n majd elmagyar�zzuk nekik a helyzet s�lyoss�g�t, ha magukt�l nem j�nnek r�! – fakadt ki Minako.

-         Ti is �gy gondolj�tok? – k�rdezte Luna a m�sik h�rom l�nyt�l.

 Ami, Rei �s Makoto �sszen�ztek. Majd Makoto v�laszolt

-         Adjunk nekik egy lehet�s�get a boldogs�gra.

Rendben. De ti mondt�tok. – egyezett bele Luna. – Akkor v�ge is a gy�l�snek.

-         L�nyok, kimegy�nk ma a parkba? Olyan sz�p id� van! –javasolta Rei.

-         Menj�nk! – lelkesedtek a t�bbiek, �s el is indultak.

 Usagi �s Seiya egy�tt mentek le a konyh�ba, ahol Kakyuu hercegn�t, �s Yatent tal�lt�k.

A fi�, amint megl�tta Usagit, elv�r�s�d�tt, a zuhanyz�s jelenetre gondolva. Ez�rt ink�bb mereven a reggelij�re b�mult.

  - J� reggelt! – k�sz�nt a k�t bel�p� egyszerre.

 - J� reggelt! Foglaljatok helyet! –invit�lta �ket sz�v�lyesen Kakyuu.

-         K�sz�nj�k, de �ppen s�t�lni indultunk… csak k�sz�nni akartunk… szia Yaten, viszl�t, hercegn�… - mondta zavartan Seiya, megragadta Usagi kez�t �s elindult kifel�.

-         ���… viszl�t! –k�sz�nt gyorsan Usagi, miel�tt kedvese kih�zta volna az ajt�n.

-         Sziasztok… - valaszolt megrokonyodve a masik ketto.

 - Seiya, ez most mi volt? Azt hittem, te�zni szeretnenk, ehhez k�pest… - k�rdezte �rtetlen�l, �s cs�ppet idegesen Usagi.

-         Ne haragudj, majd iszunk valahol, ha akarod, de nem akartam senkit k�nos helyzetbe hozni. Tudod, nagy vit�nk volt vel�nk kapcsolatban tegnap, �s…

-         Igazad van… na, akkor hova megy�nk? –k�rdezte ism�t vid�man.

-         Van egy hely, amit nagyon szeretn�k, hogy megn�zz… eddig m�g senki m�snak nem mutattam meg. Ott �rtam a legjobb dalainkat… Tetszeni fog neked.

-         M�g senki m�s nem l�tta?

-         De nem �m! – mosolyodott el Seiya.

-         Akkor ez komoly megtiszteltet�s… nem is tudom, hogy k�sz�njem meg… ez olyan romantikus…- pirult el Usagi.

-         �n viszont tudom, hogy k�sz�nhetn�d meg! – Kacsintott hamisk�san a fi�.

-         Olyan rossz vagy! – mondta f�lmosollyal a sz�j�n Usagi. 

-         T�nyleg?! – v�gott komoly k�pet a sr�c.

-         Bizony! Nagyon-nagyon-nagyon… - Usagi megragadta Seiya gall�rj�t, �s egyre k�zelebb h�zta mag�hoz a fi�t. - rossz…

-         Hazudsz… -suttogta Seiya.

-         Nem igaz… - mondta m�g Usagi, �s nem sz�lt t�bbet, ink�bb szenved�lyesen cs�kolta szerelm�t.

-         Mm… Usako, menni k�ne… nincs k�zel az a hely… - tiltakozott p�r pillanat (vagy p�r perc?) m�lva Seiya.

-         Igazad van. De legk�zelebb nem �szod meg ennyivel! –mondta �v�dve a l�ny, mik�zben elindultak.

-         Jajj… hal�lra szeretsz, odango! – „szenvedett a sr�c.

-         Bizony! Ha m�r annyit kellett v�rnom �s varnom…

-         Nekem sem kevesebbet, azt elhiheted… - elhom�lyosodott a tekintete. A m�ltra gondolt, az eltelt h�napokra, a v�v�d�sra, a rem�nytelen, viszonzatlan �rzelmeire, az �ssze�tk�z�sekre a testv�reivel, akiket szeretett… Most tal�n v�ge lesz ennek. –Szerinted siker�lhet v�gre boldogan �ln�nk? – fordult ism�t Usagi fel�.

-         Nem tudom… Rem�lem. De am�g itt vagy mellettem, �n boldognak �rzem magam – v�laszolt �, �s megszor�totta a fi� kez�t. 

-         �s ha el kell majd mennem? – fogta el a balsejtelem Seiy�t.

-         Akkor… akkor belehalok a f�jdalomba – Usagi belegondolt ebbe a lehet�s�gbe, �s k�nnyek sz�ktek a szem�be.

-         Pszt, ne s�rj, kis odango… - gy�ng�den let�r�lte a l�ny arc�r�l a k�nnycseppeket. – Most m�r nem hagylak el. –Ha nem musz�j, tette hozz� mag�ban f�jdalmasan. –Szeretlek.

-         Akkor j� –mondta megnyugodva Usagi, �s szorosan egym�s mellett bandukoltak tov�bb az utc�kon.

M�r a k�lv�rosban j�rtak, annak is a sz�l�n. A k�rny�k falusiass� v�lt.

-         Seiya, gyakran j�rsz ide? Mert nagyon f�lrees� helyen van.

-         Ez benne a sz�p. Egy�bk�nt kocsival szoktam megtenni az �t egy r�sz�t, de eladtam az aut�t m�g j�val a v�gs� harc el�tt.

-         Aha. – Usaginak �jra esz�be jutott a harc K�osszal. Becsukta a szem�t. A borzalmak filmk�nt p�r�gtek le maga el�tt. A hercegn�. A bar�tai hal�la. Uranus �s Neptun. Meg�lt�k Setsun��kat. Azt�n �k is meghaltak. ChibiChibi. A kard. Elt�rt. Azt�n m�r csak � maradt �s a szeretet. �s v�g�l megmentette a szeretteit. �s a vil�got. V�g�l pedig megkapta azt, akit szeretett – Seiy�t.

-         Usagi? Itt vagy m�g? –k�rdezte mosolyogva a fi�.

-         Persze. Ne haragudj. De �gy �r�l�k, hogy minden siker�lt!

-         Igen, siker�lt. De meg�rdemelt�k, nem?

-         De.

-         �, m�r itt is lenn�nk! –Egy kis �sv�nyen mentek, ett�l balra h�z�dott p�r m�terre egy aranys�rga n�das, ami val�sz�n�leg a mellette-benne foly� kis patak miatt tudott meg�lni. A v�zin�v�nyek k�z�tt f�k lombja kandik�lt ki.

A p�r lekanyarodott a patak melletti �sv�nyre, �s addig mentek mellette, m�g a t�lparton fekv� n�dasban meg nem tal�lt�k a bevezet� utat. Ott �tugrottak a patakon, a kis csap�son mentek m�g egy kicsit, �s…

-         Jaj, Seiya, ez t�nyleg fantasztikus! – �lm�lkodott Usagi.

 Egy cs�ppnyi tiszt�sra jutottak. Itt is egy kis patakocska h�z�dott, melynek t�lpartj�n egy fa �llt, melynek �gaira k�nyelmesen fel lehetett m�szni �s le�lni r�juk, a t�rzsre er�s�tett l�ceknek k�sz�nhet�en. �s mindezt k�r�lvette a vadzold n�d s a napfennyel atragyogott lombkorona; a tiszta k�k �g pedig var�zslatos kupol�t var�zsolt f�l�be.

 A nyugalom apr� sziget�t alkotta ide az Anyaterm�szet; zaj nem hallatszott, csup�n a madarak csivitel�se �s a v�z vid�m cs�rgedez�se.

-         Ide j�rtam r��r� id�mben dalt �rogatni, �s R�lad �br�ndozni… Hi�ba szeretem a v�rosi ny�zsg�st, sz�ks�gem van erre a helyre, akol nyugalom �s b�ke v�r –vallotta be �szint�n a sr�c, �s ez nagy hatassal volt Usagira. Seiya legbel�l t�nyleg olyan �rz� l�lek, mint hitte.

-         Most m�r nem kell r�lam �br�ndoznod. Itt vagyok. –mondta a lany.

-         A megtestes�lt Szeretet… -Seiya finoman v�gigsimogatta Usagi arc�t, �s j�tszani kezdett sz�ke tincseivel.

-         Neked csak Usagi –nevetett �. –�s most? Mit csin�lunk?

-         Lenn�nek �tleteim… Peldaul... hmm... csokolozni vegelgyengulesig? – kozelitett Usagihoz  Seiya, hogy tisztan ereztek egymas borenek illatat s forro leheletet.

-         Benne vagyok... –es ezzel a lany Seiya karjaiba simult, a fiu gondjaira bizva magat.

A termeszet pedig fektelenul, zsibongva unnepelte a nyarat, a szerelmet, s magat az eletet.

5. – Egy masik dontes

 Mamoru a parkban setalt. Sziveben fajdalom, uresseg, magany, elmejeben zavar, ertetlenseg lakozott.  Usagi nelkul nem lelte helyet a vilagban. Par csinos tini jott szembe vele, surun ra-rapislantva, mosolyogva, pusmogva, nevetve; egy pillantasra sem meltatta oket. Par evvel ezelott  bizony egyhamar valtott volna egy-ket olyan pillantast, melytol barmely lany egy ejszakat elabrandozott volna Rola.

 De nem most. Tekintete szint uresen meredt a vilagba, kornyezetere ugyet sem vetve.

  A miertek nem tuntek el a tegnap este ota, sot, megsokasodtak lelkeben. A feltekenyseg, az irigyseg pedig tetezte mindezt. Egy szo, mint szaz, Mamoru levonta magaban a kovetkeztetest

 -Kutyaul vagyok. 

 Leult a legkozelebbi padra, s arcat a tenyerebe temette. –Usako... miert teszed ezt velem? Nem kaptal tolem eleg szeretetet, szenvedelyt, figyelmet, megertest?! Az eletem?! Mindez keves volt Neked?! S most a jozan eszem is venni akarod?! – susogta maga ele, es kishijan zokogasban tort ki, de lenyelte konnyeit.

 Hirtelen egy apro, puha test dorgolodzott a labahoz. Meglepetten emelte el kezeit a szeme elol.

 -Mijauu! – az apro, puha test –Luna-, ramosolygott. Nem beszelhetett – emberek jartak-keltek korulottuk.

 -Luna –mosolyodott el keseruen Mamoru, hisz a macska ismet csak Usagit juttatta eszebe; majd olebe kapta a macskat, es simogatni kezdte. Luna dorombolva elvezte a kenyeztetest.

Mamoru halkan elsuttogta banatat a macskanak, az pedig, megertese jeleul, meginkabb hozzatorleszkedett.

 -Egyedul vagy? –kerdezte vegul a macskat.

  Valasz helyett a cica kiugrott az olebol, es elindult az osvenyen. Mamoru kovette.

 Egy eldugottabb osvenyen jartak, s egy fa alatt, egy padon uldogelve ott volt a Senshi – Minako Makoto, Ami, Rei, valamint Artemis. 

 -Szia Mamoru! Micsoda meglepetes! Ulj le kozenk! – invitalta ot a senshi kozos erovel. Es ez az ero bizony eleg meggyozo, ugyhogy Mamorunak nem volt mas valasztasa.

 -Szervusztok...

 -Hogy vagy? – kerdezte aggodva Ami.

 -Ne is kerdezd... Egyre rosszabbul. Az eletem lett semmive tegnap este.

 -Tudjuk. De nem hagyunk egyedul; mi mindig a barataid leszunk. –tette hozza Makoto.

 -Ugy bizony. Szamithatsz rank – kacsintott kedvesen Rei.

- Ebben biztos vagyok – egy halvany mosoly jelent meg Mamoru ajkan. –Koszonom.

-         Nincs mit. Ez termeszetes – mosolygott ra Minako.

 -Viszont lenne valami, amirol tudnod kell –kezdte Luna. – A lanyokkal megbeszeltunk valamit. Nehez lesz, de muszaj meghallgatnod.

 A senshi kicsit elkomorodott.

 -Mirol lenne szo? – sohajtott Mamoru, egy nekem-mar-ugyis-teljesen-mindegy arckifejezessel.

 -Usagirol, mint mindig. Es Seiyarol. Ma delelott gyulest tartottunk, es megegyeztunk kapnak egy lehetoseget, hogy boldogok legyenek. Sajnos nem tudom, mi a celjuk a hercegnonek es a tobbieknek, de addig is mi nem ellenezzuk a dolgot, amig Usagit, akit mindannyian szeretunk, boldognak latjuk azzal a fiuval.

 Mamoru megdobbent. Pont Luna mondja ezt? Pont O? Na nem... ez lehetetlen...

 -Miert? –bokte ki vegul.

- Mert a baratnonk. Es ha boldog, mi is boldogok vagyunk – valaszolta Minako egyszeruen.

- A szerelem pedig boldogga teszi. –tette hozza Ami.

- Nem csak ot... –mondta keseruen Mamoru.

-         Sajnalom... de tenyleg nem tehetunk semmit. Az o elete. Mi, a baratai, mellette kell legyunk, de nem a helyeben.

-         Igen. De en nem a baratja vagyok, hanem a megcsalatott szerelmese.

-         Ez nem igaz. A legjobbat akarod neki? –kerdezte Minako.

-         Termeszetesen!

-         Akkor hagyd, hagy eljen, ahogy o szeretne!

Mamorut vegre megerintettek a szavak.

-         Am legyen... Elj boldogan, kicsi Usagi...

Seiya es Usagi szerelemtol ragyogva leptek be az ajton. Kakyou, Taiki es Yaten a nappaliban ultek, mintha csak rajuk vartak volna. Arcuk melysegesen komor vonasokat oltott. A sugarzo szerelmespar beragyogta a szobat, de egy pillanaton belul kihunyt a feny.

 -Mi tortent? –kerdezte koszones nelkul Seiya.

 A hercegno felallt. –Sailor StarFighter. Ezennel kozlom veled a hatarozatunkat. Elmegyunk, uj hazat keresunk magunknak, eredeti celunknak megfeleloen. Nem szukseges velunk tartanod, ha megtalaltad a sajat otthonodat, a Foldet, es a sajat boldogsagodat, SailorMoont, magat a Szeretetet. Ezt mind tiszteletben tartjuk. De a sajat sorsunkat beteljesitjuk.

 Seiya szohoz sem jutott. Hat elmennek? Akiket szeret? Nelkule? Elvesztette az egyensulyat, es Usagiba kapaszkodott. Kialtani, sikitani akart, de nem jott ki hang a torkan.

 -Meg eldontheted, hogy velunk tartasz-e. Holnap indulunk.

 -Holnap? –most Usagin volt a sor. Ha holnap elmennek... es ha Seiya veluk megy... A lany meg erosebben kapaszkodott szerelmebe.

 Seiya vedon atkarolta Usagit. Majd igy szolt a Kakyou-hoz:

 -Hercegno, elfogadom a donteset, mint mindig. De valaszt meg nem tudok adni. Meg nem. Holnapra, mikor a hajnal hasad, meghozom a dontesem.

Azzal a fiu, Usagival egyutt, elvonult a  szobajaba.

6. –Mindent a szerelemert?

            Seiya es Usagi egyutt toltottek az ejszakat. Felreertesek elkerulese vegett, nem tettek semmi olyasmit amit kesobb megbantak volna; szerelmuk anelkul is teljes fenyeben ragyogott, sugarzott arcukrol, minden egyes szavukbol, minden egyes keseredes csokjukbol. Vegulis egymas karjaiban szenderedtek alomba, alomba, mely nem hozott megnyugvast, alomba, melynek vegen egy keseru valosag vart mindkettojukre.

            Hajnal hasadt. A felkelo nap batortalan sugarai ebren talaltak Seiyat. A szoban vegtelennek tuno beke szenderedett. Usagi Seiya mellkasan aludt, edesdeden, mint egy csecsemo. Seiya a plafonra meredt, ontudatlanul simogatva szerelmese aranyhajat. Gondolatai mar nem kavarogtak; ejjel almot latott, mely segitett neki donteni.

            Mar tudta, hogy el fogja hagyni Usagit. Azt hitte, beleszakad a gondolatba is, de tudta, hogy igy jo es helyes. A testverei es hercegnoje szerettek ot, huen, soha el nem hagyva ot. Most rajta a sor, hogy bizonyitsa, mennyire is szereti oket.

            Seiya kikecmergett agyabol. Usagi meg mindig nem ebredt fel. Seiya egy gyenged csokot lehelt szendergo kedvese homlokara, majd ellepett az agytol, es igy kialtott:

 -Csillagok ereje, valtoztass at engem!

Fenynyalabok oleltek at Seiyat, csillagok energiaja toltotte el, valtoztatva ot Sailor Star Fighter-re. Usagi szeme felpattant, csakhogy lathassa Seiyat a maga atvaltozott alakjaban. Fighter ranezett, szemeben egy kosza konnycsepp csillant. Egy szo nem kellett, hogy elhangozzon; Usagi mindent ertett.

Fighter, konnyeivel kuszkodve, elindult az ajto fele. Csak annyit mondott bucsuzoul:

-Szeretlek, Usagi. Mig vilag a vilag –es azzal kilepett az ajton.

A nappaliban mar vartak ra. Fighter szotlanul csatlakozott Princess Kakyou-hoz, Maker-hez es Healer-hez. A negyes, meg mindig nema csendben, kisetalt a hazbol.

Usagi lerohant a lepcson, Seiya/Fighter utan. Haja csapzottan hullot arcaba, az arcba, amely most a szerelem konnyeinek csillogo patakjaival volt ekes.

A lany az utloso elotti pillanatban kapta el a tavozo idegeneket. Szemeivel Fighter szemeibe nezett, s ugy suttogta:

 -Nem tudok nelkuled elni.

 Seiya visszasuttogta:

 -Muszaj lesz. De ha felnezel a csillagokra, tudni fogod, hogy ott vagyok, s almodban, ha te is akarod, ujra itt leszek veled. Viszlat, Odango.

            Abban a pillanatban Kakyou, Maker, Healer es Fighter fenysugarra valtozva elindultak hosszu utjukon uj hazajuk fele, valahol egy messzi, messzi naprendszerben, magara hagyva a jardan terdeplo, szivbol zokogo Usagit .

V�ge