HATODIK R�SZ

Beryl bolyg�…

„Nos” mondta Metallia vonatottan „megtal�ltad m�r a hercegn�t?” k�vetelte lassan, �j parancsnok�t n�zte, Chorn-t. Helyes egy f�rfi volt. Amint nagyobb befoly�sa lesz f�l�tte, �r�mmel fogja haszn�lni. Szolgak�nt is, �s m�s id�t�lt�sk�nt is.

V�lla f�l�tt meglebegtette hossz�, v�r�s f�rtjeit, ahogy el�re d�lt a tr�nsz�kben, ism�t k�vetel�z�en sz�lalt meg, „Chron, a kir�lyn�d besz�l hozz�. K�vetelem, hogy v�laszolj.”

„Igen, fels�g, megtal�ltam.” Chorn enyh�n �sszeszor�totta sz�j�t. T�vols�guk miatt Metallia nem vette �szre, hogy a f�rfi teste megfesz�l. Ellen�llt a k�s�rt�snek, hogy m�ly leveg�t v�ve a t�k�letes egyenruh�j�t beszennyez� feh�r cseppre n�zzen. Ehelyett egy udvarias mosolyt eresztett meg. Mi�rt olyan siv�rak a gonosz kast�lyai, gondolta. A szob�ja ut�n v�gyakozott. Szob�j�nak kellemes mag�nya maga volt a paradicsom. Az �sszes szoba k�z�l ebben az istenverte kast�lyban, az �v� volt a legeleg�nsabb. Padl�ja f�nyes, fekete m�rv�ny. Fekete b�rsony, szat�n leped�k d�sz�tett�k lakoszt�ly�t. Hatalmas �gya mell�l ny�lt a nagy terasz, ami Beryl legnagyobb �ce�nj�ra, a Megvet�s Tav�ra n�zett.

„�s a K�k Krist�ly? Az n�la volt?” k�vetel�z�tt ism�t, k�zben visszad�l sz�k�ben. Elm�je gyorsan kattogott, m�g parancsnoka lass� v�lasz�ra v�rt. Hossz�, v�r�s k�rmei t�relmetlen�l doboltak a sz�kkarf�j�n.

„Igen, fels�g. A nyak�ban volt. �s l�that�an inakt�v volt.” Felelte.

„Kit�n�. Te �s Beryl tov�bbra is k�vess�tek �ket. Van m�r valamif�le tervetek?” k�rdezte, s�rga szeme �les volt �s �sszesz�k�lt.

„Igen, Berylnek siker�lt meggy�znie Darien herceget, hogy engedje meg, hogy egy r�vid ideig vel�k utazhassunk. Azt tervezz�k, hogy mikor a Mount Everest alj�hoz �r�nk, elvessz�k a krist�lyt.” Fejezte be.

„J�…j�. Milyen ironikus, hogy a szeret�d csal�dneve �pp Beryl!” kuncogta Metallia Kir�lyn� gonoszul. „Sejti, hogy mi lehetsz?”

„Nem, nem sejt semmit. Elhiszi azt a t�rt�netet, amit beadtam neki.” Metallia felh�zott szem�ld�k�re kifejtette a dolgot. „Elhitte, hogy az �rt�kes �s ritka k�vet, a K�k Millennium Krist�lyt akarom ellopni. Abban b�zik, hogy tele lesz a buksz�ja, ha ellopjuk a k�vet.” Fejezte be sz�razon.

Metallia h�trahajtott fejjel j��z�en nevetett. Hangja v�zhangzott a nagy, nedves, s�t�t tr�nteremben. „Oh, ez pomp�s, Chron! Annyira sz�rakoztat� vagy. Ha megszerezz�k az Ez�st Krist�lyt, mit k�v�nsz �rte cser�be?” k�rdezte a f�rfit, ajkai sz�rakozottan mosolyra h�z�dtak.

„A hercegn�t, Serenityt.” Felelte hezit�l�s n�lk�l.

H�t, gondolta Metallia, � nem f�l t�lem, mint m�sok. Nem tudta eld�nteni, megb�ntesse-e arc�tlans�ga miatt, vagy megjutalmazza-e.

„Nem akarsz az �n oldalamon korm�nyozni, dr�g�m?” biggyesztette le ajkait.

„Nem, fels�g.” Mosolygott a f�rfi enyh�n meghajolva. „Tudom, hogy nem ezt akarn�d. Nem engem, hanem a F�ld herceg�t akarod.”

„Milyen �les esz� vagy, Chorn.” A n� �vatosan mosolygott. „Milyen a kapcsolatuk? Serenity� �s Darien�? �rzel valamilyen er�t is Darienben?”

„Nem, nem �rzek.” Mosolygott vissza udvariasan a f�rfi. „Nos a h�zass�guk. Szil�rd, b�r hatalmas a testi v�gy k�zt�k” tudta, hogy ez nem fog tetszeni Metalli�nak. Nevetni akart, de visszatartotta mag�t. M�g nem akart meghalni. Az alapj�n, amit akkor l�tott, mikor Beryl �s � belestek a herceg szob�j�ba, mindenki sz�m�ra egy�rtelm�v� v�lhatott, mennyire odavannak egym�s�rt. Ez Berylnek se nagyon tetszett. L�tni azt a f�rfit, akibe m�g mindig szerelmes volt, ahogy ekkora h�vvel szeretkezik a feles�g�vel. Azon az est�n, kimutatta Beryl a foga feh�rj�t. Kicsit felh�zta erre a v�ll�t. M�g mindig �rezte f�j� b�r�t, amibe Beryl k�rmei olyan durv�n belev�jtak. Meg�zlelte a n� ut�lat�t. A n� rem�nytelen helyzetben volt, csak �tadta mag�t test�nek.

„Igaz�n?” mondta Metallia vonatottan, enyh�n mosolygott. Meglepte Chront v�lasz�val. „K�s�re j�r, Chorn. Vissza k�ne t�rned szeret�d karjaiba, miel�tt hi�nyoln�nak.”

„K�v�ns�ga sz�momra parancs, fels�g.” Chorn m�lyen meghajolt.

„Eml�kezz erre, figyellek. T�gy, ahogy k�rem �s megjutalmazlak legnagyobb k�v�ns�goddal.” Fenyegette �s dics�rte is egyben. „T�vozhatsz, Chorn.”

A F�ldbolyg�n…

Nagy el�vigy�zatoss�gra int� �rz�s sz�llta meg Malachit�t, mikor elbocs�totta a h�lgyeket, akik a k�sei �r�n sz�rakoztatt�k. Sz�k�ben h�trahajtott fej�t, kellemes gondolatok j�rtak agy�ban. �rett v�r�sborokra gondolt, teste hanyagul pihent a sz�kben. Lehunyta szem�t, �s a k�dben egy halv�ny, r�zsasz�n r�zsa bontakozott ki. A sz�n �lesedett, teli ajkakk� v�lt, �gy csillogtak, mint a harmat, �s enyh�n nyitva voltak. Az ajkak f�l�tt elb�v�l�, tiszta, �ce�n-k�k szemek h�vogatt�k. Mint az ember, aki lakatlan, paradicsomi d�lib�bot kerget, � �gy folytatta elm�j�ben a kutat�st. A k�d ism�t �rv�nylett egyet agy�ban, �s �des, arany arc� sz�ps�gg� v�ltozott. Azt�n �szrevette, hogy szemei nem voltak m�r csukva, hanem nyitva voltak �s abba a f�nyl� m�lys�gbe b�multak.

„Mina?” mondta rekedtesen. „Csak k�pr�znak a szemeim, vagy t�nyleg te �llsz el�ttem?” A l�ny megr�zta a fej�t, laza, sz�ke f�rtjei �gy hullottak al�, mint a v�zes�s. Egyik ujj�t a fi� ajkaira tette, ezzel minden k�rdez�sk�d�st f�lbe szak�tott.

„Nem, Malachite. �n vagyok az, Celine. Nem eml�kszel?” suttogta halkan. Gy�va, gondolta Mina mag�ban. Meg kellett volna mondanod neki, hogy te vagy az.

„Celine?” Malachite szavai kicsit megcsuklottak. „Helyes vagy az biztos.” Mondta, keze megragadta a l�ny haj�t. Mi�ta Celine bel�pett s�t�tebb volt a szob�ban. A l�ny arca enyh�n hom�lyos volt, de ezt csak a bor miatt l�tta �gy.

„Kell egy kis seg�ts�g az �gyba m�sz�shoz, uram?” k�rdezte Mina idegesen.

„M�ris k�szen �llsz az �gyba m�sz�shoz? Istenem, Madame Winsdor gyorsan tan�t titeket.” Kuncogott Malachite m�lyen.

A l�ny meglepetts�g�re, Malachite az �l�be h�zta. Ett�l elakadt a l�legzete �s a f�rfi izmos test�nek puszta k�zels�g�t�l is megfesz�lt. Ezt akarta. M�gis, nem sz�m�tott a m�mor�t� hat�sra, ami �rz�keire hatott. �s a f�rfi annak a testr�sz�nek �rzet�re sem sz�m�tott, amit kem�ny h�ts�j�n, ahogy izgett-mozgott.

„Mmmm.” Mormolta a f�rfi, ahogy a l�ny nyak�nak d�rg�l�dz�tt. Orra �s ajkai vicces kis figur�kat rajzoltak a l�ny �ves nyak�ra, amit�l felny�g�tt. „�n m�g nem vagyok k�sz az �gyba m�sz�shoz. Engedd, hogy �zleljelek m�g egy picit, rendben?” k�rdezte rekedtesen a f�rfi.

Mina �rezte, hogy sz�v hevesen ver. R�teges, m�gis sima, feh�r t�g�t viselt, ami illett a szob�hoz. B�r a t�ga r�tegelt volt, �rezte, hogy teste t�lmelegszik. �rezte, hogy l�bai remegni kezdenek, ahogy a f�rfi ajkai lefel� v�ndorolnak nyak�n, mellkasa k�zep�ig. Malachite megfogta egyik l�that�, teljes mell�t. Mina nem tudott m�st tenni, minthogy figyelte, ahogy Malachite sz�j�ba veszi egyik kem�ny, v�r�s bimb�j�t.

A fi� karjai mintha vasb�l lenne, megfesz�lt a l�ny k�r�l, mikor Min�b�l ny�g�s t�rt el�. A v�gy hull�mokban t�rt el� bel�le, ahogy Malachite nyelve csod�t m�velt test�vel. A f�rfi nyelv�vel �jb�l �s �jb�l nyalni kezdte mellbimb�j�t, �lvezve a hangot, amit az �l�ben �l� n� adott ki. Keze gyorsan kikapcsolta a csatot, ami a l�ny m�sik mell�t takarta. Mikor ezzel megvolt, m�sik mell�re koncentr�lt, azt is megk�nozta. Mina agya zavaross� v�lt. Teste �gett a v�gyt�l, hogy �lvezhesse az elb�v�l� �rz�st, p�rhuzamosan a v�ggyal, ami benne �ledt. �gy lepte el, mint a tombol� t�z, ami kiterjeszti sz�rnyait �s �trep�l rajta. Mina felki�ltott, egyik kez�vel megragadta a f�rfi hossz�, feh�r haj�t, m�sikkal a fi� karj�t simogatta.

A f�rfinek elege lett a j�t�kb�l. Hirtelen fel�llt, felbor�totta sz�k�t, ahogy Min�t karjaiba vette. A nagy, d�szes �gyra dobta a l�nyt, amit�l � hangosan felszisszent. A f�rfi egy percig csak csod�lta a l�ny alakj�t. A l�ny t�bb volt, mint amir�l valaha is �lmodott. Hossz� aranyhaja az �gyon sz�tter�lve aranyh�l�k�nt vette k�rbe. Mellei teltek, m�lyr�zsasz�nek �s hegyesek voltak. Dereka v�kony �s �ves. A s�r� aranyhaj n�iess�g�n�l d�s nedvet �g�rt. J� alak� teste hossz�, form�s l�bakban v�gz�d�tt. Olyan n� volt, aki arra termett, hogy szeressen �s, hogy szeress�k. A f�rfi gyorsan eltakarta a l�ny test�t �v�vel, egyik nagy combj�val lefogta a l�ny l�bait.

„Most m�t k�szen �llok arra, hogy �gyba b�jak.” Ny�gte a fi�, m�g a l�ny teste azon r�sz�hez nyom�dott.

„Igen, ezt �n is �rzem, uram.” Felelte rekedtesen Mina, pr�b�lva kontrol�lni l�gz�s�t.

 „Itt az id�, most m�g visszah�tr�lhatsz, Celine.” suttogta Malachite a s�t�tbe, �szrev�ve a l�ny hirtelen megfesz�l�s�t, mikor kimondta a nevet. Buta l�ny. Azt hitted becsaphatod a j�vend�beli f�rjedet, Mina. Boszorka. Boszork�ny. �letem szerelme. Majd �n megtan�talak, gondolta a fi� mosolyogva, m�g visszafogta mag�t.

A l�ny ism�t meglepte �t. Kit�rta l�b�t, ezzel a v�gy bels� n�iess�g�re koncentr�l�dott. Ett�l majdnem megsz�nt minden g�tl�suk, mindketten felki�ltottak a kett�j�k k�zt �g� t�z tiszta erej�t�l. Azt�n a l�ny l�bai a fi� dereka k�r� fon�dtak, aki forr�n fek�dt rajta.

„Nincs vissza �t.” Suttogta vissza a l�ny, kis, forr� lehelettel. H�t legyen. Malachite azt hiszi � Celine. Ez lesz az � kis titka, am�g meg nem tudja v�gre megmondani a fi�nak, mennyire szereti. Mikor m�r biztos lesz benne, hogy elnyerte a fi� sz�v�t.

„Nem, most m�r nincs.” Ki�ltotta Malachite rekedten, ahogy h�trah�z�dott �s er�teljesen behatolt a l�nyba. Tiszta, sima �s m�ly d�f�s volt. A sz�zh�rtya elszakadt, �s a f�jdalom elhatalmasodott a l�nyban, ahogy felki�ltott, �s a fi� nyak�ba harapott. De nem mondta, hogy �lljon meg. Nem akarta, hogy a fi� tudja, hogy ki �, �s hogy sz�z volt. Azt akarta, hogy a f�rfi azt higgye, � Madame Winsdor egyik l�nya, Celine. Celine, a szajha, aki nem sz�zl�ny volt.

M�gis, a f�rfi meg�llt. Izzads�g kezdett gy�ngy�zni a fi� homlok�n, karjai �s teste remegett. Teste beteljesed�s�rt ki�ltott, az�rt, hogy mozogjon �s r�ntsa mag�val a l�nyt is. Szerelmem, szerelmem, gondolta Malachite. Milyen b�tor l�ny vagy. Hallom halk s�r�sodat, mindegy mennyire fojtod azt a nyakamba, szerelmem.

An�lk�l, hogy tudat�ban lett volna, teste mozogni kezdett a l�ny�ban. Mina �tvette ritmus�t, m�g gondolatai a f�jdalmas ki�lt�sain j�rtak. A f�jdalom cs�kkeni kezdett, ahogy valami m�s, amit nem �rtett, vette �t az ir�ny�t�st felette. Has�nak egy r�sz�b�l valami t�zszer�, aminek nem volt k�ze a f�jdalomhoz, ami a sz�zh�rtya �tszak�t�sa okozott. F�jdalmas ki�lt�sait a k�j ki�lt�sai v�ltott�k fel. Ez Malachite ki�lt�saival vegy�lt.

Mikor Malachite elment, ajkaiba kellett harapnia, hogy ne Mina nev�t ki�ltsa. Ez nem volt egyszer� feladat, mivel a l�ny nev�t akarta kik�rt�lni az eg�sz vil�gnak.

Eggy� v�ltak. Egy test. Egy l�lek �s egy sz�v.

A f�rfit az ajt� z�r�d�s hangja �bresztette fel. Malachite fel�lt az �gyban, kir�zta a csip�t szem�b�l. Maga mell� n�zett, ahol Mina aludt. A p�rna �res volt. Malachite csintalanul mosolygott a s�t�tbe. Tal�n �n is veled j�tszom ezt a j�t�kot, gondolta. Kib�rja majd azt a tiszta k�nz�st, hogy nem �r hozz�, latolgatta. Ah, gondolta, ett�l a v�ge, mikor felfedi a val�s�got, m�g �desebb lesz. Hangosan kuncogott, azt�n h�trad�lt az �gyon, �s kitervelte strat�gi�j�t.