TIZENKETTEDIK R�SZ

Nyugat Maire orsz�ga…

„Igaz�n, Mary, biztos, nincs sz�ks�ged seg�ts�gre?” k�rdezte csendesen Mrs. Cathworth, vagy m�s n�ven, Carol.

„Nem, nem, Carol.” S�hajtott Mary fej�t r�zva. Mary f�k�nt barna haj�ba m�r sz�rke sz�lak is vegy�ltek. „De nagyon kedves t�led, hogy megk�rdezted. Nem okoz gondot, szeg�nyk�m.” S�hajtott Mary, amint a nyugodt alakra pillantott, aki a h�zilag k�sz�tett �gyon fek�dt.

„Nagyon helyes, nem igaz?” sz�gezte le Carol. „�s senkir�l sem hallott�l, aki ismern�?”

„Nem. Tom eljuttatta a h�rt a kir�lyi h�zhoz, de senki sem keres v�r�s haj�, fiatal l�nyt.” Mary felemelte te�scs�sz�j�t �s kortyolt egyet. „Nem �rtem. Megn�ztem a kez�t. Egy napot sem dolgozott �let�ben. Sz�val, valami fels�bb oszt�ly�.”

„Szeg�nyk�m, �s m�g �llapotos is. Szerencse, hogy van egy kis n�v�ri gyakorlatod. K�l�nben r�g meghalt volna.” Carol megcs�v�lta fej�t, azt�n gyorsan egy szelet, meleg, fekete�fony�s s�tem�nyt vett sz�j�ba. „�s milyen is az �llapota?”

„Folyamatosan alszik. Azt hiszem, a b�ba ezt k�m�nak h�vja.” Magyar�zta Mary. „De az, hogy m�r majdnem k�t h�napja �gy van, nem tesz j�t a picinek!”

„Egyet�rtek.” Mondta Carol �s te�j�ba kortyolt. Azt�n felsip�tott. „Oh, mondtam m�r?” Mary k�rd� pillant�s�ra hozz� tette. „Darien Herceg �s csapata tegnap �tv�gott a falun. T�bbet k�ne lej�rnod, Mary. Olyan nagy felhajt�s volt!” Carol kuncogott. „K�r, hogy a herceg nem egy v�r�s haj�t keres.”

„Igen, hogy veszthet el valaki egy ez�sthaj� l�nyt?” s�hajtott ism�t Mary.

„Oh, mondtam m�r, Darien Herceg �s… Mondtam, Darien Herceg �s… Darien Herceg…”

Serena gyorsan nyitotta ki szem�t. El�sz�r minden hom�lyosnak t�nt. Azt�n egy pontra �sszpontosultak a szob�ban. A szoba ismeretlen volt. Barna, kicsit repedtes �s s�t�t. Halkan hallotta a hangokat a h�tt�rben, csendesen besz�ltek valahol.

Serena pr�b�lt besz�lni, de semmi sem j�tt ki tork�n. Serena nyelt egy p�rszor, pr�b�lta benedves�teni sz�radt tork�t, azt�n �jb�l pr�b�lkozott. Ism�t csak egy finom kr�kog�s j�tt ki. Pr�b�lt fel�lni, kicsit felemelte fej�t �s karjaival pr�b�lkozott. De karjai t�l gyeng�k voltak �s visszaesett p�rn�j�ra. �gy �rezte, mintha kilom�tereket szaladt volna. M�gis kiadhatott valamilyen hangot, mert a besz�d abba maradt, �s egy n� rohant fel�.

„Istenem! V�gre fel�bredt�l!” mondta a n� kedves arca. „Carol, elmenn�l Tim�rt �s hozn�l egy kis vizet, most!” Mondta a n� a Carol nev� h�lgynek. A h�lgy, Carol, er�teljesen b�lintott, �s azt�n elt�nt a szob�b�l.

„Most csak fek�dj vissza!” mondta a n�, visszafektetve meleg p�rn�j�ra. „Annyira �r�l�k, hogy fel�bredt�l.” Folytatta a n� any�skod�an. „M�r egy ideje itt vagy, fiatal h�lgy.” Azt�n r� n�zve a n� megsz�lalt. „Mary Moore vagyok. Tim, aki a f�rjem m�r 30 �ve, �pp a hal�szhaj�n dolgozik.”

Carol, negyvenes �vei v�g�n j�r� n�, kiss� puf�k, kerek fej� �s s�padt, sz�ke haj�, visszaszaladt a szob�ba. „Istenem, mindig elfelejtem, hogy a dokk ilyen messze van! Itt a v�z.” Mondta, ahogy a vizet Marynek adta, aki itatott Seren�val egy kortyot. „�s Tim elindult!” Mary mellett �lt az �gyon, �s bar�ts�gosan mosolygott Seren�ra. „Carol vagyok. Mary t�voli szomsz�dom. Mindenki agg�dott itt �rted! Borzalmas �lom lehetett, amiben volt�l!” folytatta.

Serena kicsit �sszezavarodott. M�g Mary �s Carol tov�bb besz�lt, pr�b�lta felid�zni, hogy ker�lt Moor�khoz, �s mennyi ideje van itt, de semmire sem eml�kezett!

„Majdnem k�t h�napja, dr�g�m!” merengett Carol, elkapta Serena meglepett pillant�s�t. Rekedtesen suttogta. „K�t h�napja!” ism�telte a h�lgy ut�n, aki b�lintott.

„Mi a neved, dr�g�m?” k�rdezte Mary egy�tt �rz�en. „Biztos, hogy egy csal�dnak nagyon hi�nyzol, b�r senki sem felelt a keres�s�nkre. Tim �s �n mindenfel� k�rdez�sk�dt�nk.”

A neve? Serena kutatott agy�ba, de semmit sem tal�lt. Ijedt�ben agya legm�ly�n kutatott, ism�t semmi. Gyorsan pislantott, m�g jobban �sszezavart mindent, ami felelhetett volna a k�rd�sre. Nem eml�kezett a nev�re! Hogy lehet, gondolta ijedten? Van nevem, csak nem eml�kszek r�! Pr�b�lt b�rmit is felid�zni a m�ltb�l, de semmi sem t�rt�nt.

P�nikol�s hangot adhatott ki, mert mindk�t n� megijedt.

„Ne agg�dj, dr�g�m!” z�mm�gte Mary. „Sec-perc alatt eml�kezni fogsz r�!” nyugtatta Seren�t.

„Oh, biztosan. Mary egy tengeri szikl�n tal�lt r�d, el�g cs�nya s�r�l�seid voltak. A tested val�sz�n�leg meggy�gyult, de az elm�dnek is id�re van m�g sz�ks�ge.”

„Mit gondolsz?” k�rdezte finoman Mary.

„K�sz�n�m…” Mondta v�g�l Serena.

„Nem tesz semmit! Neked �s a picinek teljesen meg kell gy�gyulnotok.”

Serena meglepetten n�zett has�ra. Baba? Terhes? Hasa l�that�an kerekedett. Meg�rintette az �letet, ami benne fejl�d�tt. Oh, szeg�ny b�bi, gondolta. Mit tehettem, hogy ekkora vesz�lynek tettelek ki? Szeme k�nnyel telt meg, �s a n�k egy�tt �rz�en felny�gtek.

„Ne agg�dj semmi miatt, dr�g�m!” kezdte Mary, amint homlok�t r�ncolta. „Addig, am�g nem eml�kszel a nevedre, Rubynak fogunk h�vni! Te �s a baba itt maradhattok, am�g teljesen meg nem gy�gyultok, �s vissza nem szerzed ezt a te eml�kezetedet. Sec-perc alatt eml�kezni fogsz, rendben?” k�rdezte Mary, Carol egyet�rt�en b�lintott.

Serena b�lintott, ahogy a p�nik elt�nt bel�le, de az �vatoss�g egyre er�teljesebben lett �rr� rajta. Az, hogy megpr�b�lt fel�lni �s besz�lni, minden energi�j�t elvonta. Szeme leragadt, ahogy ism�t elfogta az �lom. Mintha �lmot l�tna, l�tta, ahogy Carol felemeli a takar�t, �s �ll�ig h�zza. Becsukta szem�t, �s ez alkalommal, mikor el�rkezett a s�t�ts�g, m�r nem uralta �t teljesen. Ez alkalommal, agy�ban egy kis ember �ber maradt.

Ahogy a napok h�napokba fordultak, Serena lassan, de biztosan gy�gyult. Teste meggy�gyult, b�r elm�je, az m�r m�s k�rd�s volt. A v�gtelens�gig csal�dott volt, hogy semmire sem eml�kezett m�ltj�b�l. M�g a nev�re sem. Mi�rt, mindenkinek van neve, gondolta, ahogy k�nnyek folytak le piros arc�n. Ekkor a baba megmozdult, ezzel kiz�kkentve a l�nyt gondolataib�l. Enyh�n elmosolyodott, ahogy a pici megr�gta has�t. Te azt�n tudod, hogy vid�tsd fel a mam�t, gondolta.

Els�k�nt az �tv�gya t�rt vissza, az azt�n hatalmas volt. Mary �gy sz�molta, Serena k�t h�napos terhes lehetett, mikor megtal�lta a szikl�n.

Tim izgatott lett a gondolatt�l, hogy gyerek lesz unalmas h�z�ban, minden id�t arra ford�tott, hogy b�lcs�t faragjon a bab�nak. B�r keze kicsit b�tyk�s volt a mindennapi munk�t�l, a hal�szatt�l, szorgalmasan faragta a kir�lyi nagys�g� b�lcs�t. Bonyolult csigavonalakat �s leveleket faragott a b�lcs� k�lsej�re. Mary nevetett, � is izgatott volt a gondolatt�l, hogy gyereknevet�s zengi majd be h�zukat.

Tim �s Mary �vek �ta �lt a Timberlandi falu sz�l�n, h�zuk az �ce�nnal volt hat�ros. Tim j� hal�sz volt. Az apja is az volt �s � is. Im�dta az �ce�nt, m�gsem annyira, hogy az �ce�nt j�rja. Szerette Maryt, ezzel lek�t�tte mag�t. Nem lehetett saj�t gyerek�k, �s �gy, az, hogy h�zukba fog sz�letni egy baba, b�szke nagysz�l�kk� v�ltoztatta �ket.

Serena �r�lt, hogy ilyen rendes n�ps�g tal�lt r�. Egy nap viszonozza majd kedvess�g�ket, gondolta. N�ha Carol �tj�tt l�togat�ba. Megn�zte Serena egyre n�vekv� pocakj�t, �s Marynek elmondta a leg�jabb pletyk�kat.

Mikor Mary biztos volt benne, hogy Serena teljesen meggy�gyult, megk�s�reltek elmenni a faluba. Marynek a piacra kellett mennie. Az �reg, semmirekell� f�rje nem tudta, hogy kell v�s�rolni vagy alkudozni az elad�kkal, mondta Seren�nak, aki csak nevetett Mary nyers v�lem�ny�n f�rje k�pess�geivel kapcsolatban.

A piact�r tele volt emberek �s �llatok z�rzavaros t�meg�vel, akik elt�m�tett�k a sz�k utc�kat, ezzel mind a v�s�rl�knak, mind az elad�knak megnehez�tve a dolg�t elad�s �s v�s�rl�s tekintet�ben. Mivel Timerland k�zel volt a tengerhez, a r�v mindig tele volt keresked�kkel. K�l�nb�z�fajta �rusok �s keresked�k kiab�lt�k a v�s�rl�knak �ruik kiv�l� min�s�g�t, pr�b�lva, �zlet rem�ny�ben, megfogni p�rat. Mindenf�le kor� gyerekek rohang�ltak a feln�ttek k�z�tt, bajba ker�ltek, vagy mentek vesz�lyesen k�zel a sz�rakozott �rusokhoz. Id�r�l-id�re lehetett hallani, amint d�h�s �rusok k�romkodnak az elt�n� gyerekek ut�n, akik egy-egy l�d�s gy�m�lcs�t vagy �dess�get csentek el.

A k�l�nb�z� �telek illata terjengett, p�ld�ul ty�kh�s, diszn�, borj� �s hal. M�g az �ce�n er�s s� szag�t is lehetett �rezni a piacon. K�l�nb�z� luxuscikkek, gyapj� ruh�k is voltak a legk�l�nb�z�bb �zl�sben. Agyagt�lak, �gynem�k, �s minden elk�pzel�sben tervezett b�torok voltak ki�ll�tva.

Serena �rezte, hogy a piac izgatotts�ga bizsergeti �s felpezsd�ti v�r�t. Annyi mindent kellett l�tni. Gyomra m�lyet kord�lt, amit Mary meg is hallott. Nevettek, �s Mary leseg�tette a kocsir�l. Serena mostanra m�r nagyon neh�z volt, valahogy f�l�nknek �rezte mag�t, �s nagyon �gyetlennek, �gy ment, mint egy t�lt�tt ty�k.

„Lehet, el�bb meg k�ne etetn�nk t�ged �s a kicsit, miel�tt bemer�szkedn�nk a farkasok k�z�.” Javasolta Mary, barna szemei vid�ms�ggal teltek meg.

„Tal�n, Mary. Csod�s lenne, ha m�r v�ge lenne. Annyi helyet elfoglal m�r ez a baba.” Kuncogott Serena. Ahogy elsz�lltak a kocsir�l, feln�zett. Nem voltak messze a fal� �ltal�nos �zlet�t�l.

„Finom, cs�b�t� �dess�get a kismam�nak!” csalogatta egy id�s n� �ket mellett�k. Megmutatta nekik fah�jas �dess�geit, �s Serena sz�ja ny�llal telt meg.

„�des asszonyom, nem tudok sokat adni az �dess�g��rt.” Mondta Serena, ahogy tov�bbra is a s�tem�nyekkel szemezett.

„Mid van?” kezdett az id�s n� alkudozni.

A l�ny kivette egyik gy�m�nt f�lbeval�j�t, nem eml�kezett kit�l kapta. Valahogy, mikor a gy�ngy�kre n�zett rosszul lett. „4 fah�jas tekercs a gy�m�nt f�lbeval�im�rt.” Tudta, hogy ezek j�val t�bbet �rnek, mint a tekercsek. K�l�nben is, az �reg h�lgynek �gy t�nt nagyobb sz�ks�ge volt r�juk, mint neki

„Na, tudod, hogy nem fogadhatom el �ket, h�lgyem!” magyar�zta az id�s h�lgy. Ez a helyes ki teremt�s csak h�lgy lehet. Csak gazdag akarna adni neki valamit, ami ennyit �r, gondolta az �reg n�. De a v�r�s haj� ruh�t eln�zve, meg hogy Moor�kkal �llt, tudta, hogy ez a h�lgy nem lehet gazdag. Milyen j�sz�v�!

„Dehogynem! Az eny�mek! Van neved, id�s h�lgy?” k�rdezte kuncogva Serena.

„Ne l�gy szemtelen, fiatal h�lgy! Persze, hogy van nevem. Matilde vagyok.” V�gta vissza Matilde, de finoman mosolygott a kem�ny szavak ellen�re is.

Serena kinyitotta sz�j�t, hogy bemutatkozzon, de Matilde k�zbev�gott.

„Ugyan, mindenki ismeri a titokzatos v�r�s haj�t, akinek se neve, se m�ltja. Ruby, igaz?” b�lintott Matilde a l�ny fel�.

„Mindenki?” k�rdezte Serena Maryt, aki b�lintott, v�gigk�vette az eszmecser�t Serena �s Matilde k�z�tt.

„Nos, a falu �s az �rusok tudnak r�lad.” Mondta Mary, �s az �ltal�nos �zlet fel� n�zett. „Gyere Ruby,” s�rgette Mary. „Azt mondtam Carolnak, hogy beugrunk egy pillanatra.”

„Oh, rendben, tess�k.” Mondta Serena, ahogy Matild�nek adta a f�lbeval�kat, �s elvett n�gy fah�jas tekercset asztal�r�l.

„H�t, ha ragszkodsz hozz�, nem tiltakozok, h�lgyem!” mondta mosolyogva Matilde, ahogy a f�lbeval�kat n�zte, amik pomp�san csillogtak a napf�nyben. MA kor�n bez�rhat �s vehet egy p�r �j cip�t f�j� l�baira, nem besz�lve az eg�sz heti kaj�r�l. A lista hosszabb �s hosszabb lett, ahogy a f�lbeval�t �reg fej�hez emelte.

„Ruby, szeretn�m, ha megismern�d az �cs�met, Stephent.” Mosolygott Carol, ahogy bemutatta Seren�t �ccs�nek. Stephen l�togat�ba j�tt Carolhoz �s f�rj�hez, Jimhez, erre a h�napra. „Stephennek nagyon nagy boltja van a v�rosban.”

Serena b�lintott �s Stephenre mosolygott. Stephen nagyon magas �s sz�les v�ll� volt. P�r �vvel id�sebb volt a l�nyn�l, sz�ke haja �s bar�ts�gos, z�ld szeme volt-

„�r�l�k, hogy tal�lkoztunk Ruby.” Mondta Stephen visszamosolyogva. „A n�v�rem m�r sokat mes�lt r�lad.”

Serena Carolra n�zett, szem�ld�k�t finoman a n�re h�zta, k�zben elpirult. „�n is �r�l�k, hogy megismerhetlek, Stephen.” felelte. Mire k�sz�lhetnek, gondolta Serena.

„Nem fog m�k�dni, Mary!” vigyorgott Serena, Maryre n�zett, aki kicsit elpirult. „Stephent egy�ltal�n nem �rdeklem, pl�ne, hogy terhes vagyok!”

„Oh, ugyan!” felelte Mary, ahogy a sz�p, sorba rendezett gy�m�lcs�kre n�ztek. Ban�n, narancs, alma s�t, m�g sz�l� is volt az �rusok ezen r�sz�n�l. A nap kezdte �tmeleg�teni a reggeli szell�t. „Stephen j� m�d� �s sz�ks�ge van egy feles�gre, aki ell�tja �t �s k�t id�sebb fi�t.”

Serena az �gre emelte tekintet�t. „Tudod j�l, hogy nem tudjuk, van-e f�rjem. Mi lesz, ha visszat�r az eml�kezetem? Akkor mi lesz?” k�rdezte. Kezdte ut�lni azt a rem�nytelens�get, amit akkor �rzett, mikor elveszett eml�kei ker�ltek sz�ba. Ut�lta, hogy semmit se tud. Lehet, teljesen egyed�l volt a vil�gban. Oh, Istenem, erre ne is gondolj, mondta mag�nak.

„Oh, j�l van na!” adta meg mag�t Mary. Nem volt joga er�ltetni a l�nyt. Csak azt akarta, hogy Ruby boldog legyen. A l�ny kedves arc�n gondterhelt r�ncok jelentek meg. Ilyenkor tudta, hogy a l�ny eml�kezni pr�b�l. L�tta a k�nnycseppeket Ruby szem�ben, amiket el�le �s Tim el�l pr�b�lt elrejteni.

„Nyomj m�g egyet, Ruby!” mondta a b�ba Serena sz�tt�rt l�bai k�z�l. Izzads�g gy�ngy�z�tt homlok�n, majd lefojt mellkas�n �s arc�n. Haja arc�ra tapadt, tudta, hogy borzaszt�an n�z ki. Serena nehezen kapott leveg�t, f�radt volt a nyom�sokt�l. Olyan volt, mintha �r�k �ta csak nyomott volna.

A ny�ri, d�lut�ni nap kem�nyen t�z�tt Moore-�k kis h�z�ra, mikor egy �jabb sik�t�s hallatszott a csendben. Egy perc csend t�madt, miel�tt egy �jsz�l�tt s�r�sa t�rte volna meg a csendet.

„Fi�!” mondta a b�ba izgatottan �s hangosan a z�rt ajt� m�g�l. Az ajt� m�g�tt, a nappaliban, megk�nnyebb�lt s�hajt�sokat lehetett hallani. Tim, Carol, Jim �s Stephen sz�k�kbe roskadtak a sok j�rk�l�s ut�n.

„Gyere vissza Mary! M�g egy j�n!” kiab�lta a b�ba Marynek, aki az �jsz�l�ttnek g�gy�g�tt. Mary szeme t�gra ny�lt, ahogy a t�bbi embernek is, aki a szob�ban tart�zkodott.

„Carol, gyere be! Sz�ks�g�nk van a seg�ts�gedre!” ki�ltotta Mary.

Kilenc h�nappal k�s�bb…

„Volt b�rmilyen eml�kk�pe, vagy rosszabbodott az �llapota?” K�rdezte Stephen egy meleg, tavaszi napon Maryt. A parton voltak. Stephen Rubyt n�zte, pr�b�lta megfejteni ezt a hihetetlen n�t. Az �let�kbe pottyant, �s mindent �s mindenkit meg�rintett kedvess�g�vel. Minden k�ts�get kiz�r�an � volt a legkedvesebb n�, akivel valaha is �sszeakadt �let�ben. Egyszer�en hihetetlen volt. Tiszta sz�vb�l szerette a l�nyt.

Pr�b�lta k�rdezni, eml�kszik-e valamire a m�ltj�b�l. N�ha olyan szomor�nak t�nt, hogy az szinte �sszet�rte a sz�v�t. L�tta, hogy a l�ny elz�rja mag�t t�le, ink�bb nem is v�laszolt k�rd�s�re. A f�rfi nem is er�ltette, illetve �gy vette, nincs is m�ltja a l�nynak, �gy v�gre bevallhatja neki, hogy szerelmes ebbe a var�zslatos n�be, akit �k Rubynak h�vnak. Feles�g�l fogja venni, hogy szerethesse �s megtarthassa mag�nak. �gy fog t�r�dni az ikrekkel, mintha a saj�tjai lenn�nek, m�r �gy is od�ig volt �rt�k. Sajnos nem tette meg. Befogta a sz�j�t, b�r sejtette, hogy Ruby tudja, mit �rez ir�nta. A l�ny, viszonz�sk�nt nagyon kedves volt hozz�.

� volt a legszeret�bb anya gyermekei, az ikrek sz�m�ra, szeretet�ben �s figyelm�ben f�rdette �ket – m�r ha lehetett ikreknek nevezni �ket. Az id�sebbik fi�nak, k�t perccel volt id�sebb, �benfekete haja, m�lyk�k szeme �s r�ad�sul t�zes term�szete volt. A fiatalabbik, a l�ny, �des �s sz�p volt. Rubyra eml�keztette. Mikor megsz�letett sz�k�s-feh�r haja volt. Ahogy n�vekedni kezdett, ragyog� ez�stsz�n� lett a haja �s a szeme is. Azt�n a norm�lis baba k�k szemekb�l f�st�s sz�rk�k lettek. Stephen fur�nak tal�lta, hogy egyik�k sem �r�k�lte Ruby sz�neit.

„Nem, semmi, amir�l tudn�k.” Mondta Mary, szomor�an r�zta fej�t. „B�r fura volt, hogy mikor t�ncosok j�ttek a faluba, olyan volt, mintha vel�k lett volna.”

„Hogy �rted?” k�rdezte Stephen, izgatott� tette ez az �j h�r, amit Rubyr�l hallott.

„Tudod, ezek a t�ncosok mindenhol j�rtak. N�h�ny falusi mondta, hogy l�tt�k Rubyt, mikor egyik este vel�k t�ncolt. Olyan t�ncot t�ncoltak, amit csak a Cienna t�rzs tagjai ismernek, �s Ruby nagyon j�l csin�lta.” Mes�lte. „Persze azt mondta, nem eml�kszik, honnan ismeri a t�ncot.”

Az ikrek m�r majdnem 8 h�naposak voltak �s �ssze-vissza k�sztak a pokr�con, ami nekik volt kiter�tve. Serena a gyerekei mellett �lt, �s vel�k j�tszott, szokny�ja t�rdel f�l� volt hajtva, felvillantva form�s v�dlijait. A meleg, tengeri szell� felborzolta aranybarna f�rtjeit, v�r�s-arany sz�nbe vil�g�tva meg haj�t.

Egy szerencs�s f�rfi szerethette ezt a n�t. Ki ne tudn� szeretni, gondolta Stephen, ahogy tov�bbra is Seren�t n�zte. �r�lt lehet ez a f�rfi, ha nem k�veteli mag�nak vissza. A l�ny sz�ve aranyb�l van, �s jelenl�te kecsess�get �s sz�ps�get teremt ott, ahol az sosem volt. Gyerekei �desek voltak. Stephen ism�t, m�r sz�zadszorra is azon gondolkodott, vajon Ruby viszont fogja-e valaha is szeretni �t. Ak�r eml�kszik, ak�r nem.

„N�ha r�m�lmokb�l �bred, de nem eml�kszik r�juk.” Folytatta Mary. „De… hallottam, hogy egy nevet kiab�l.” Tette hozz� Mary, arca megfagyott.

„Kinek a nev�t?” k�rdezte Stephen, ahogy agg�dva r�ncolta szem�ld�k�t. Lehet, hogy nem sok�ra visszanyeri eml�kezet�t. A m�sik �lete �tveszi az ir�ny�t�st, �s elhagyja �t, azokat, akik megszerett�k �s az ikreket, gondolta hirtelen.

„Darien.” Felelte Mary, ugyanolyan zavartan h�zg�lta v�ll�t, mint Stpehen.

„Erre fel� semmilyen Darien sincs.” Stpehen gondolkodva d�rzs�lte �ll�t. „�gy �rtem, ott van Darien Herceg, de � egy ez�st-haj� hercegn�t keres.” Fura volt, mint egy hi�nyz� puzzle darab, ami nem illet a hely�re. B�r tudod, hogy a darabok nem illenek �ssze, am�g nem pr�b�lod ki, nem vagy biztos benne. Azt�n, vo�l�, hirtelen m�gis �sszeillenek. �ssze�llnak, mint egy k�p. „Nem gondolod, hogy ismeri a F�ld Herceg�t, ugye?” k�rdezte Maryt szinte hitetlenkedve.

Mary Seren�ra pillantott, azt�n pillant�sa lassan a gyerekekre t�vedt. Stephen �s Mary pillant�sa egyszerre �llt meg a kisl�nyon, Rinin.

Pillant�suk egyszerre tal�lkozott �s kezdtek helyre �llni a dolgok.

„� nem lehet…” kezdte Mary szinte f�lelemmel. „� term�szetesen v�r�s.” Jelentette ki. M�gis, a kisl�nynak ez�st haja volt. R�ad�sul Ruby a semmib�l ker�lt el�, pont akkor, mikor a Legf�bb Hold Hercegn� elt�nt. Valami m�gsem stimmelt a t�rt�netben. Ruby term�szetes v�r�s volt – nem? --- fekete fi� �s ez�st l�ny ikrekkel. Ugyanakkor a Herceg ez�sthaj� fiatal l�nyt keresett, aki ez�sthaj� l�ny gyerekkel volt terhes. Hogy a herceg honnan tudta, milyen nem� �s hajsz�n� gyerek sz�letik, az m�r meghaladta Mary k�pess�geit, de a Herceg nagyon er�s volt �s nagy var�zser�vel rendelkezett.

„Ki ir�ny�tja ezt a vid�ket, Mary?” k�rdezte Stephen, ezzel megt�rve a n� gondolatmenet�t, �s finoman t�m�t v�ltva. „Lehet nem � az elveszett hercegn�, de lehet, hogy tud valamit. �s lehet, hogy ett�l el�j�nnek az eml�kei.”

Mary lassan, egyet�rt�en b�lintott. „Lehet, hogy igazad van. Jedite az egyik nagyk�vet, aki ir�ny�tja ezt a ter�letet. Azt besz�lik erre fel�, hogy nincs most itt, �s addig, am�g nem j�n vissza, valaki helyettes�ti.” Kicsomagolta a piknikes kosarat, �s hozz�tette. „Megk�rem Timet, hogy k�rdezzen k�rbe a faluh�z�n, ki van �gyeletben holnap.”

Stpehen b�lintott. „Vele megyek. Elmondhatn�d Rubynak ma este, miut�n �gyba dugta az ikreket, mit besz�lt�nk meg.”

„�gy lesz, dr�g�m.” Mondta, azt�n hozz� tette. „Minden rendben lesz. Majd megl�tod Stephen.” B�tor�t�an mosolygott Stpehenre. B�r valami miatt �gy �rezte, emiatt ism�t megv�ltozik eg�sz �let�k. Egy pillanatra a f�rfi szomor�nak t�nt, azt�n csatlakozott hozz� �s lassan elmosolyodott.