TIZENHARMADIK R�SZ

Nyugat Maire Orsz�ga…

„Sz�val, hogy vagy ma h�lgyem, Matilda?” k�rdezte Darien, m�g fizetett Matild�nal az �des fah�j rol�d�rt. Beleharapott a s�tem�nybe, m�g �vatosan k�mlelte a piacteret. Mint mindig �lettel teli �s ny�zsg� volt a v�s�rl�kt�l �s �rusokt�l, amik minden sarkot megt�lt�ttek. F�radt volt. � �s Malachite ugyanazt a ter�ltet f�s�lt�k �t �jb�l �s �jb�l. Minden jel arra mutatott, hogy Nyugat Maire orsz�ga az, ahova Serena minden val�sz�n�s�g szerint f�ldet �rhetett.

S�hajtott. �gy t�nik a Sors �gy �t�lte meg, ism�t r�vidre kell szabnia �tj�t. A h�rek a kast�lyb�l haza sz�l�tott�k. H�ga befejezte felk�sz�l�s�t Sailor Merk�rral, Ami hercegn�vel. Most m�r teljes joggal tudta seg�ts�g�l h�vni Merk�r erej�t, hogy megv�dje a F�ldet vagy m�s bolyg�kat, ha arra lenne sz�ks�g. V�z-Sz�v� most m�r elhagyhatta a kast�lyt, �s haza t�rhetett Cienn�ba.

Apja is k�sz�lt visszavonulni, �s �tadni Dariennek hely�t, mint a F�ld uralkod� kir�lya. J� h�r volt a F�ld lak�i sz�m�ra, hogy egy �j, remek k�pess�g�, b�lcs kir�ly, mint Darien fog uralkodni a F�ld�n. B�r kir�lyn�je n�lk�l. Vicces, hogy alakultak a dolgok k�zte �s apja k�z�tt. Ezekben a s�t�t napokban apja volt Malachite mellett, aki megadta azt a t�maszt, amire akkora sz�ks�ge volt. Darien minden k�s�rlete ellen�re, amivel el akarta l�kni �t mag�t�l, apja ott volt k�szen arra, hogy felvegye fia minden s�rt�s�t, amit fel� l�k�tt. A k�vetkez� h�napok neh�zkesen alakultak k�zt�k; annyira hasonl�tottak egym�sra, annyi mindenben. V�g�l Damian Kir�lynak siker�lt r�st vernie a fi� kem�ny p�nc�lj�n, finoman sz�tmorzsolva azt. Az ut�bbi p�r h�nap azzal telt, hogy megv�ltozott a viselked�s�k egym�ssal szemben – szinte egy kisebb fegyversz�net alakult ki k�z�tt�k. Olyan volt, mintha Lily szellem�t v�gre v�gs� nyugv� hely�re helyezt�k volna.

„Minden rendben megy, uram.” Felelte Matilda mosolyogva. V�g�l is ez egy remek nap volt. Istene, Istenem, Istenem! El�sz�r azok a csecse-becse gy�m�nt f�lbeval�k, amit Rubyt�l kapott, �s h�napokig ell�tt�k �t ennival�val, �s most, igazi arany mag�t�l a F�ld Herceg�t�l. J��z�en vigyorgott a hercegre �s a f�rfi nem tehetett m�st, mint visszamosolygott.

„T�nyleg, uram, mi j�ratban van a csoportj�ban ism�t a mi kis szer�ny falunkban? Ha nem t�l mer�sz, amit k�rdezek?”

„De igen, mer�sz, Matilde.” Felelte Darien. Halv�nyan elmosolyodott. „Szem�lyes �gyek miatt vagyok itt.”

„A hercegn�t keresi?” k�rdezte, nagy gonddal rendezgette a fah�jas rol�djait. Mindenki tudott a herceg kutat�s�r�l a m�g mindig elveszett hercegn� ut�n. R�gi h�rek voltak.

„Igen.” Mondta elgondolkodva. Malachite dr�ga idej�t rabolta a faluh�z�n. Azon t�n�d�tt, mi tarthatott ilyen sok�ig?

„Moor�knak is van egy kis gondjuk Ruby csal�dj�nak keres�s�t�l.” Felelte, pr�b�lta fenn tartani a besz�lget�st, de a herceg l�that�an m�shol j�rt.

„A v�r�sre gondolsz?” k�rdezte, s�hajtott, ahogy Matilda s�tr�ra n�zett. A felkel� nap kezdte �tmeleg�teni a h�s tavaszi szell�t. Meg�rezte a tenger illat�t, ahogy a tengeri sz�l az utc�kon h�mp�lyg�tt.

„Igen. Ruby eg�szs�ges ikerp�rt sz�lt! K�pzelje csak el, nem eml�kszik semmire, �s r�ad�sk�nt k�t �jsz�l�tt, hogy legyen mi�rt agg�dni. De nagylelk� teremt�s, az biztos!” folytatta Matilde.”

Darien alig figyelt arra, amit a n� mondott. Ink�bb lenyugtatta test�t �s becsukta szem�t. Fesz�lts�g tekergett benne, ahogy energia kavargott nyugtalanul feszes test�ben. Azt�n, mint egy kicsap�d� energia lassz�, kutat� energi�kat l�vellt ki a faluba �s k�rny�k�re. Tal�n ez az energia kil�vell�st h�rekkel szolg�l majd Serena holl�t�r�l. H�nyszor tette m�r ezt meg sikertelen�l? M�r nem is sz�molta. M�gis minden �j nap azzal a rem�nnyel indult, hogy aznap a l�ny v�laszolni fog elveszett h�v�s�ra. A f�rfi lassan kinyitotta szem�t, �s figyelm�t Matilde egyoldal� besz�lget�s�nek v�g�re ir�ny�totta.

„… No de a fi�nak olyan fekete haja van, mint az �jf�l �s a szeme olyan, mint a tiszta �g�! �s a h�ga, olyan sz�p kis j�sz�g.” Nevetett, b�re r�ncos volt a reggeli napf�nyben. „M�ghozz� ez�st szem� �s ez�sthaj�!” vigyorgott, azt�n hozz�tette. „Sz�p kis porontyok, de rosszak, meg kell hagyni!”

Darien megfagyott. Kem�ny teste megmerevedett �s leb�nult. Szeme kit�gult, feje el�re billent, ahogy Matild�ra b�mult, finom arc�n sokk �s hitetlenked�s rajzol�dott ki. Apr�, �r�mteli rem�nysug�r cik�zott �t sz�v�n, ami most majdnem eg�szs�gtelen sebess�ggel vert.

„Mit mondt�l?” ny�gte ki lassan.

Matilda ijedten meg�llt mondand�j�nak k�zep�n. Egy pillanatra megijedt, hogy megs�rtette a herceget. „�n… �n…” dadogta. Mit is mondott? Istenem, gondolta ijedten, ahogy visszab�mult a hercegre. Tulajdonk�ppen �rezte, ahogy a herceg �that� szem�nek �les, kem�ny pillant�sa �thatol zavaros gondolatain, �s intenz�ven f�rk�szi a n� r�ncos arc�t.

„Azt… Azt mondtam, hogy �des kis --” kezdte, de a f�rfi k�zbev�gott.

„Nem, el�tte.”

„Arra-arra gondol, hogy a kisfi� fekete hajjal �s k�k szemekkel sz�letett?” k�rdezte. �rezte, hogy �reg csontjai remegnek cip�j�ben.

„�s a l�ny?” s�rgette a n�t, pillant�sa intenz�ven f�rk�szte Matilda arc�t.

„E-Ez�st hajjal �s ez�st – Oh, Istenem!” ki�ltott Matilda, felemelve egyik remeg� kez�t, eltakarva sz�j�t, tov�bbra is a herceget b�multa. Ruby nem lehet – lehetetlen, gondolta Matilda.

„Hol �l ez a Ruby?” k�rdezte Darien rekedten, ahogy er�sen megragadta Matilda karj�t.

„T�l azon a m�sodik dombon,” felelte Matilda, a szikl�k fel� b�lintva. „Az az egyetlen h�z arra fel�, nincs t�l messze a hal�szdokkt�l.”

„K�sz�n�m Matilda.” Mondta Darien �szinte �rzelmekkel, szeme h�l�t�l izzott.

A f�rfi elfordult �s �lesen ki�ltott csoportj�nak. �l�nk utas�t�sok repkedtek �s a csoportb�l k�t lovas indult a faluh�za fel�. Darien fel�lt fekete parip�j�ra, f�rg�n �s er�teljesen kezelte a hatalmas cs�d�rt, �s �getve Matilda s�tra fel� ir�ny�totta.

A F�ld hercege j�kora b�rzs�kot dobott Matilda s�tem�nyes asztal�ra. A n�z�k, meglep�dve a hirtelen kiab�l�st�l �s mozgol�d�st�l, ami a herceg csoportj�ban folyt, k�v�ncsian figyeltek.

Matilda boldogan felrikoltott, ahogy az aranyp�nzzel teli zs�kba pillantott. Feln�zett, hogy megk�sz�nje a nagylelk� hercegnek, de a f�rfi m�r sz�lsebesen v�gt�zott. Csak hatalmas k�peny�nek hull�mz�, kavarg�s�t lehetett l�tni a t�volban.

Moore�kn�l…

„Mit gondolsz, meddig lesznek el, Mary?” k�rdezte Serena, mik�zben t�r�lgetett. El�z� este Mary elmondta neki mai terv�ket, �s azt is, hogy szerint�k valamilyen viszonyban �ll valamelyik kir�lyi h�zzal. Ezek a h�rek teljes meglepet�sk�nt �rt�k. M�gis, sz�ve izgatottan �s rem�nnyel telten vert a gondolatt�l, hogy tal�n m�gis van igazi csal�dja, akinek hi�nyzik. De �szrevette a szomor� kifejez�st Mary arc�n, mikor a n� elmondta neki, mit besz�ltek Stephennel.

Serena el tudta k�pzelni, mi megy kereszt�l Stephen agy�n. Nagyon megszerette a f�rfit, de nem �gy, ahogy Stephen rem�lte. Ink�bb, ahogy egy testv�rt vagy k�zeli bar�tot kedvelt volna. A f�rfi �szint�n im�dta az ikreket, ezt l�tta a fi� pillant�s�ban, mik�zben a bab�kkal j�tszott. M�gse b�rta figyelmen k�v�l hagyni az �rz�st, hogy valami, valaki r� v�r. M�lyen volt elrejtve eml�keiben. Ez az �rz�s, hogy tudatalattija egyszer�, de bonyolult j�t�kot j�tszik elveszett eml�keivel. Szinte �rezte, hogy elveszett eml�kei k�r�l�tte lebegnek. N�ha, fut� �s gy�tr� k�pek, eml�k darabok – oh, olyan gyorsak – megjelentek szeme el�zz, de elt�ntek, miel�tt megragadhatta volna �ket. Csod�s �s gy�ny�r� �lomt�red�kek voltak, b�rcsak erre �bredhetne.

„Nem t�l sok�ig, rem�lem.” Felelte Mary, m�g befejezte a szennyes hajtogat�s�t. „Timnek a haj�n kell lennie, miel�tt a nap lemegy, �s bedobni a h�l�t �jszak�ra. Meddig fognak aludni a kicsik?” k�rdezte Mary t�m�t v�ltva.

„Nem t�l sok�ig. Tudod, mennyit kell k�zdenem Ruarkkal, m�g Rini azonnal elalszok, amint lefektetem.” Nevetett Serena.

„Ez a Ruark! Micsoda term�szete van ennek a fi�nak! Lesz gondod, ha id�sebb lesz!” jegyezte meg csendesen felnevetve Mary.

„Igen…” vigyorgott Serena, m�g a konyhaszekr�nybe tette a t�ny�rokat. Hirtelen, gondolatait f�lbeszak�tva, mennyd�rg� patadobog�s morajlott v�gig az apr� h�zon. Serena �s Mary ijedten n�ztek egym�sra. Ki j�hetett ilyenkor l�togat�ba? Tim �s Stephen nem t�rhettek m�ris vissza, alig egy �r�ja mentek el.

„K�v�ncsi vagyok… ki j�het erre?” gondolta hangosan, kicsit agg�dva Mary.

„T�l sok a l� ahhoz, hogy Tim �s Stephen legyenek.” Sz�lalt meg Serena.

„Egyet �rtek.” Mondta egyet�rtve Mary, mik�zben kil�ptek a verand�ra.

V�rtak, m�g egy nagy csoport f�rfi l�h�ton le nem �getett a meredek hegyen a kis h�z fel�. Mary szeme elkerekedett, ahogy megl�tta a pajzsot, amit a csoport viselt. Magas rang� kir�lyi h�z, az biztos. Mit akarhatnak? Nem lehetnek m�ris itt Ruby�rt. Tim �s Stpehen m�g csak most �rhettek a faluh�zhoz. Mary azt�n megl�tta a fekete cs�d�r�n lovagl� alakot, �s hitetlenkedve felszisszent.

„Mi az Mary?” k�rdezte agg�dva Serena, ahogy bar�tj�ra n�zett. Serena remeg� kez�t v�gigfuttatta haj�n, ami laza, egyszer� kontyba volt fogva. N�h�ny tincs kics�szott, �s a kontyb�l kiszabadult aranybarna tincsek hull�mozva vett�k k�rbe arc�t. Tudta, hogy teljesen szedetlen, haja kij�tt a kontyb�l, ruh�ja foltos a mosogat�st�l. Nem t�l el�ny�s megjelen�s ilyen nemes vend�gek el�tt.

„Vend�geink a hatalmas Kir�lyi Kast�lyb�l j�ttek!” mondta hangosan Mary, �tkiab�lva a v�gtat� lovak hangj�n.

„Oh Istenem!” ki�ltotta Serena, kicsit ideges volt. „Ki az a f�rfi a fekete lovon?” k�rdezte, ahogy a k�zeled� f�rfit figyelte. K�l�n�sen t�k�letes volt.

„Nem m�s, mint maga a F�ld Hercege!” ki�ltotta meglepve Mary.

A f�rfi a fekete cs�d�r�n �rte el els�k�nt Mary h�z�t. Er�sen �lt lov�n, ir�ny�t�sa egy�rtelm� �s szakszer�, a l� felhorkant, mikor meg�llt Mary �s Serena el�tt. Serena l�legzete elakadt, ahogy a f�rfi kem�ny, k�k szem�be n�zett, ami r� tapadt. Arca nyers, gy�ny�r�, csiszolatlan m�rv�ny, Serena l�that� r�ndul�st vett �szre a f�rfi bal arc�n, ahogy tov�bbra is egym�s szemeibe b�multak. A f�rfi sz�les v�ll�, v�kony cs�p�j� volt, l�bai hossz�nak �s nagynak t�ntek, ahogy a lovat szor�tott�k. Egyszer�, de eleg�ns feh�r p�l�t viselt. A p�l� ki habs�lyozta a fekete, szat�n als�inget. Nadr�gja is fekete volt, ahogy a magas sz�r�, fekete, csillog�, t�rdig �r� csizm�k is, amik l�b�t d�sz�tett�k. Hatalmas k�penye a h�tt�rben lebegett, a sz�l zen�j�re t�ncolt. Magasan �lt �gaskod� parip�j�n, h�ven a b�szke uralkod�hoz, aki volt. Itt volt ez a t�k�letes f�rfip�ld�ny, aki gy�ny�r�, arrog�ns �s magabiztos volt.

Serena �rezte, hogy remeg, ahogy tov�bbra is �llja a f�rfi folyamatos �les pillant�s�t. Mi volt ebben a f�rfiben, amit�l ennyire remegett? �s a szemei! L�tta m�r �ket r�gebben is? Ezek a kem�ny, k�k szemek, amik r� villannak, mint egy �jabb elvesztett �lom, ami el�re h�vogatta. Hezit�lva el�re l�pett, azt�n meg�llt. Egy pillanatra ism�t l�tta agy�ban a f�rfi szem�nek sz�n�t, amint l�ngol� d�hvel �g. M�skor titokzatos �s rejtett. Megint m�skor hatalmas szenved�llyel telt. �s megint m�skor hamisk�s �s d�h�t�. Amilyen gyorsan j�ttek, a k�pek olyan gyorsan foszlottak szerte �s t�ntek el, elsz�llva, mint a sz�raz falevelek a sz�lben. Ki ez a F�ld Herceg? Er�s gyan�ja volt, hogy ismerte �t valamikor, de mikor? A m�ltj�b�l? B�rcsak eml�kezne!

Azt�n a f�rfi megsz�lalt, a n�v finomabb volt, mint a reggeli szell� simogat�sa, de tiszt�n hallotta, a patadobog�sok mellett. Egy n�v, ami semmit sem jelentett neki, de �gy mondt�k, mintha az �v� lenne.

„Serena…?” Mint hegyes, �les k�s, �gy ny�lalt elm�j�be, l�legzete elakadt, szeme felakadt, ahogy �jultan rogyott �ssze a verand�n.

Nem tudta mennyi id� ut�n, Serena mag�hoz t�rt. �gyban fek�dt, Moor�k h�za most teljesen megtelt a herceg csapat�val. Tim �s Stephen is meg�rkeztek. Serena pislogott egy p�rat, ahogy Mary agg�d� arc�ba n�zett.

„Mi-Mi t�rt�nt?” k�rdezte, ahogy megpr�b�lt fel�lni, de Mary egy kis er�fesz�t�ssel visszal�kte a p�rn�kra. Serena �rezte, hogy hal�nt�ka f�jdalmasan l�ktet.

„Csak fek�dj nyugodttan Ruby! El�jult�l.” Mondta agg�dva Mary. Darien abbahagyta a j�rk�l�st, a l�nyhoz l�pett �s Serena arc�ra n�zett, az aggodalom tiszt�n l�tsz�dott arc�n.

Serena visszafek�dt a p�rn�kra, tov�bbra is a herceget figyelte. Hogy tehetne m�st? � volt a legcsod�latosabb f�rfit, akit valaha is l�tott. K�bultan azon t�prengett, h�ny h�lgy gondolhatta m�r ugyanezt.

„Hogy vagy Serena?” k�rdezte, m�ly hangj�t�l megr�zk�dott.

„Ismersz?” k�rdezte a n�, kiss� csod�lkozva.

„L�gy k�m�letes vele. Nem eml�kszik r�d, tulajdonk�ppen semmire sem eml�kszik.” Mondta a herceg mellett �ll� Stephen. Darien egy pillanatra Stephenre n�zett, kifejez�seit elz�rta. Szeme meg�rt�en villant fel, ahogy megl�tta Stephen m�ly �rz�seit Serena ir�nt. Egy pillanatig elgondolkodott, vajon m�r Stephen volt-e a l�ny f�rje.

„Nem az van, amire gondolsz.” Felelte Stephen. Tudta, mire gondol a herceg. Ha lett volna es�lyem, r�g elvettem volna. M�gis, a szellemed, ak�rmilyen m�lyen is volt eltemetve benne, visszatartotta att�l, hogy m�st szeressen, gondolta Stephen, ahogy egym�st m�regett�k.

„Mindenesetre, meg kell neki mondani.” Jelentette ki Darien, visszafordulva Seren�hoz. A l�nyra n�zett, �rezte, hogy sz�ve ell�gyul. Milyen gy�ny�r� volt, ahogy ott fek�dt. Aranybarna f�rtjei �ssze-visszahevertek �des arca k�r�l, �s s�t�t, z�ld szem�nek pillant�sa egyenesen az �v�be f�r�dott. Ugyanolyan gy�ny�r� volt, mint azon az els� napon, mikor a l�ny m�ly pillant�s�ba n�zett azon a v�gzetes �jszak�n lakoszt�ly�ban. T�nyleg m�r majdnem k�t �ve lett volna? Most m�g szebb volt, mint �rett n�, mint amilyen l�nyk�nt volt. Hi�nyzott neki az ez�st haj �s f�st�t-sz�rke szemp�r, de majd visszat�rnek, ha eml�kezete helyre�ll. �rezte, hogy ez m�r nem sok�ra bek�vetkezik. Most, hogy ism�t vele volt, minden szebb lesz, teljess� v�lik.

„Ismersz engem, igaz?” k�rdezte ism�t Serena, sz�ve ugr�lt �s hevesen vert a gondolatt�l.

„Igen, Seren�nak h�vnak.” Mondta neki a herceg finoman mosolyogva. L�legzete elakadt, ahogy megig�zve b�mult a f�rfi arc�ba. Milyen helyes, gondolta ism�t.

„Serena…” mondta ki hangosan mag�nak. M�ris kedvelte a n�v hangz�s�t. „Igen, tetszik, ahogy hangzik, de ki vagyok igaz�b�l?” k�rdezte a f�rfit. „�s honnan ismerlek, F�ld Hercege?” csod�lkozott.

„Te, Serena, te vagy a Hold Kir�lys�g Legf�bb Hercegn�je, ami m�r nem l�tezik. Te vagy Serenity Hercegn� �s te vagy a F�ld Herceg feles�ge. Az �n feles�gem vagy, Serena. �s v�gre megtal�ltalak.” Mondta csendesen a l�nynak.

„Te?” vett m�ly leveg�t a l�ny. Ennek a hihetetlen kin�zet� f�rfinek a feles�ge volt? A f�rfi b�lint�ssal felet k�rd�s�re.

„De ez hogy lehets�ges?” k�rdezte Tim, meglepte, hogy eg�sz id� alatt a Hold hercegn�j�t sz�ll�solt�k el. „Mindenki tudja, hogy a hercegn�nek ez�st haja van.  Ru- �gy �rtem Seren�nak v�r�s a haja, �s biztos, hogy nem festett!” fejezte be Tim, ahogy Mary egyet�rt�sben b�lintott f�rj�vel.

„Igen, v�r�s a haja.” Kapcsol�dott be Malachite. „De, mikor el�sz�r tal�lkoztam veled, Serena,” mondta, m�r Seren�nak besz�lve, „�gy akartuk elhagyni a kast�lyt, hogy �lc�zzuk magunkat Beryl k�mjei el�l. Csak megcs�v�ltad a fejed �s a hajad �s a szemed erre a sz�nre v�ltoztattad.” Mosolygott, szeretettel eml�kezett vissza a k�pre. „Eml�kszem Darien nagyon d�h�s volt az arroganci�d miatt.”

Serena vigyorgott. „�n? Arrog�ns?” mondta elpirulva.

„Azt akarj�tok mondani, hogy egy szempillant�s alatt megv�ltoztatta a haj �s szem sz�n�t?” k�rdezte meglepve Stephen, ahogy Serena arc�t n�zte. T�nyleg egy hercegn� volt, az elveszett hold hercegn�? Az eg�sz szitu�ci� ilre�lisnak t�nt.

„Lehet, hogy erre a pillanatra gondolt�l, mikor elszakadtunk a harcban. Ez megmagyar�zn� az eml�kezet kies�sedet is.” Gondolkodott hangosan Darien.

„Milyen harc? A harc Metalia �s a F�ld k�z�tt? R�szt vettem a harcban?” k�rdezte csod�lkozva Serena. Hogy felejthetett el egy ilyen fontos esem�nyt? Olyan zavaros volt, az agya elzsibbadt, �s k�tyagosan �rezte mag�t, ahogy agya pr�b�lta felfogni az �j inform�ci�t m�ltj�r�l.

„Az eg�sz t�rt�netet elmes�lem neked haza fel�.” Mondta Darien, fel�llt �s kiny�jt�ztatta hossz�, f�radt l�bait.

„Haza?” k�rdezte meglepve Serena. „Hol van a haza?”

„A kast�ly az otthonod, Serena. Haza viszlek, ahova tartozol.”

Egy �r�n bel�l minden el�k�sz�letet megtettek, hogy Serena elhagyhassa Moor�k apr� h�z�t. Az ikrek felriadtak �lmukb�l, �s �szrevett�k, hogy a h�z tele volt idegenekkel. Ruark, mivel neki volt a legnagyobb hangja, �s f�lt az idegenek k�r�l, olyan hangosan kezdett s�rni, hogy a h�z k�rny�kr�l mindenki az ikrek szob�j�ba sietett. Rini apr� dermedts�ggel arc�n figyelte b�tyj�t, mintha ideges�teni annak kicsinyess�ge.

Darien �rt els�k�nt az ikrekhez, �s �let�ben el�sz�r n�zett gyermekei arc�ra. Serena m�g� l�pett, finoman elmosolyodott Ruark arckifejez�s�t�l. Darien lehajolt �s kiemelte az ord�t� Ruarkot b�lcs�j�b�l, �s felemelte, hogy �mulattal n�zhessen fia arc�ba. Serena �rezte, hogy sz�ve szinte f�jdalmasan dobban meg, ahogy kett�j�kre, ap�ra �s fi�ra n�zett. Ruark �benfekete haj�val �s t�g, k�k szem�vel, m�ris apja t�k�letes m�sa volt. Ruark, mivel nem ismerte ezt a t�zes szem� �s s�t�t haj� idegent, ism�t �v�lteni kezdett.

Serena elvette Darient�l, kuncogva, karjaiban csit�tani kezdte Ruarkot. Darien m�r fel is vette Rinit, �s olyan volt, mintha �k ketten m�r ismert�k is volna egym�st, ahogy pillant�suk �sszefon�dott. Nagy, f�st�s szemei �szinte k�v�ncsis�ggal tal�lkoztak apj��val. Azt�n elmosolyodott, �s Serena hallotta Darien m�ly l�legzetv�tel�t, ahogy tov�bbra is l�nyukat b�multa.

„Hamarosan �hesek lesznek, uram.” Mondta Serena meggondoltan Dariennek, aki m�g mindig Rinit n�zte.

„Csak Darien, Serena,” felelte Darien, lassan elford�tva tekintet�t Rinir�l.

„M�g mindig szoptatom �ket, b�r m�r nem olyan gyakran,” mondta Serena, enyh�n lehajtotta fej�t, p�r jelent meg arc�n.

Darien mindenkit kizavart az ikrek szob�j�b�l, m�g Serena egy hintasz�kbe �lt Ruarkkal. Darien megfordult �s a b�lcs�k melletti �gyra �lt, m�g mindig Rinit tartotta karj�ban.

„Te-te nem m�sz el?” k�rdezte Serena, ahogy elkezdte kigombolni bl�z�t.

„Nem.”

„Oh.” Keze t�tov�zott az egyik gombon. Idegesen nyelt egyet, m�g a f�rfi arc�ba n�zett. Darien f�lszegen r�vigyorgott.

„Bocs�ss meg, Serena. Nem volt m�g szerencs�m abban, hogy l�ssam a gyerekeimet anyukkal olyan intim pillanatban, mint a szoptat�s. Be akarok p�tolni, amit csak tudok.” Fejezte be, h�t�t a falnak t�masztotta, azt�n hozz� tette. „Ne l�gy sz�gyenl�s, �g�rem, hogy olyan csendben leszek, mint egy kis eg�r.” Mondta mosolyogva.

Serena b�lintott, b�r m�g mindig piros volt. Ruark v�gig csendben volt, de most felriadt, tudta, hogy itt az id� az ev�shez. Serena el�vette mell�t �s Ruarknak k�n�lta red�s bimb�j�t. Hallotta Darien hirtelen l�legzet�t, ahogy pill�i m�g�l �ket n�zte. Smaragd z�ld szeme tal�lkozott a fi��val a szoba m�sik sark�ban, a l�ny tet�t�l talpig p�r lepte el. L�tta, hogy a f�rfi szeme izzik, ahogy egym�st n�zik. Ruark sz�ja tejet sz�vott, �s Seren�t ism�t nyugalom �s el�gedetts�g t�lt�tte el, m�g fi�t szoptatta. Mindig �gy volt, mikor az ikreket szoptatta. De most, hogy az apjuk is a szob�ban volt, olyan… t�k�letes volt.

Miut�n tele ette mag�t, Ruark �lmosan, minden zaj n�lk�l, helyet cser�lt Rinivel. M�g Rini Serena m�sik mell�b�l szopott, Darien Ruark finom haj�t simogatta. M�g mindig nem tudta elhinni, hogy fi�t tartja karjaiban. Hossz� keresg�l�s�nek v�gre v�ge lett, megtal�lta Seren�t �s a gyerekeit. �rezte, hogy a f�radts�g elhagyja test�t, m�g tov�bb elm�lkedett a helyzeten.

Most m�r tudta, mi�rt nem tal�lta Seren�t. A l�ny elveszett eml�kei miatt volt. Nem tudott Ruarkr�l, mert Ruark ereje rejtve volt. Ugyan�gy, ahogy az �v� is, mikor fiatal gyerek volt. B�r m�r felismerte Rini erej�t, olyan kicsi volt, tanulatlan �llapotban, hogy �t sem tudta el�rni. Most id�t kell hagynia Seren�nak, hogy visszaszerezze eml�kezet�t. Volt egy el�nye az elveszett eml�kezet�nek, gondolta. Most kedveskedhet �s udvarolhat neki, ahogy azt akkor kellett volna tennie, mikor el�sz�r megpillantotta. Meg fogja mutatni neki, mennyire szereti, �s most m�r a gyerekeiket is.

L�tta, ahogy a n� h�tra hajtja fej�t, �s kin�z az ablakon. A szoba csendes �s nyugodt volt, csak alkalmi besz�d zavarta meg a nyugalmat, ami kintr�l sz�r�d�tt be. Rinit ringatta, ahogy finoman hint�zott a hintasz�kben. Mennyiszer akarta �gy l�tni a l�nyt – l�tni �t gyermekivel, mint egy csal�d. T�bbsz�r, mint ah�ny csillag van az �gen.

A h�v�s reggeli szelet lev�ltotta a meleg d�lut�n, mikor elhagyt�k a Moore h�zat �s a kis Nyugat Maire falut. Serena elk�sz�nt Moor�kt�l. Mary karjaiban zokogott, m�g Tim �gyetlen�l simogatta a l�ny fej�t, azt�n hatalmas �lel�sbe vonta, szinte kiszor�tva a szuszt bel�le. Carol �s Jim nem voltak ott, de Mary azt mondta, �tadja Serena �dv�zlet�t.

Neh�z volt elk�sz�nni Stephent�l. Valamilyen m�don Serena megszerette a f�rfit.

„�n itt leszek Ruby,” mondta Stephen, jobban szerette azon a n�ven sz�l�tani, amit �k adtak neki. „Ha sz�ks�ged lenne r�m…”

„Tudom, Stephen. K�sz�n�k mindent, amit �rtem �s az ikrek�rt tett�l.” Mondta, szomor�an mosolygott. „B�rcsak �n lehetn�k a nagy � sz�modra. Valaki jobbat �rdemelsz, mint �n. Valakit, aki tiszta sz�vb�l tud szeretni t�ged.”

„Tudom. A te sz�ved m�ris az �v�.” Mosolygott a f�rfi, kez�be v�ve a l�ny kez�t.

„N-nem tudom. De van valami benne, ami vonz hozz�.” Mondta visszamosolyogva. „Vigy�zz magadra Stephen.”

„�gy lesz.” Mondta, finoman megcs�kolva a l�ny kez�t. „Vigy�zz magadra.”

„�gy lesz.” Mondta, azt�n elfordult. Darien fel� ny�lt, �s felseg�tette a v�rakoz� hint�ra, amit Malachite rendelt kor�bban. Am�g a hint� el nem t�nt, Stephen nem ment be Moor�k h�z�ba.