TIZEN�T�DIK R�SZ

„Oh, asszonyom! Nincs n�lad szebb n� a F�ld�n!” ki�ltotta Serena szem�lyes szolg�l�ja, m�g a hercegn�t n�zte. T�bb mint 2 �r�n �t seg�tett elk�sz�lni a hercegn�nek a ma este b�lra. A hercegn� egyszer�en l�legzetel�ll�t� volt, �zl�se a ruh�k �s anyagok ter�let�n t�k�letes volt.

Serena halkan kuncogott szolg�l�ja kijelent�s�n, m�g saj�t mag�t n�zte a t�k�rben. „K�sz�n�m, Theresa. De te is kitett�l magad�rt. Egyed�l nem tudtam volna ilyenre csin�lni a hajam.” Mondta Serena �szint�n, �s a t�k�rben szolg�l�j�ra mosolygott. Haja a megszokott hold hercegn�i viseletben volt. A megszokott gomb�cok voltak, de csillog� k�k szalagok voltak belefonva, amik hossz�, laza, ez�sthaj�val egy�tt ereszkedtek le. A feh�r, selyem, b�li ruha �gy �lelte �veit, mint a b�rsony keszty�, �s mikor mozgott a ruha a l�mp�k f�ny�ben az indig� �s a k�k sziv�rv�nysz�neiben j�tszott. A sz�v alak� kiv�g�s vesz�lyesen m�lyen bev�gott, gy�ny�r� l�tv�ny volt a l�that� b�rfel�let. A nyakkiv�g�s egyszer� volt, semmi csipke vagy fodor, �gy a figyelmet a kecses nyaka h�vta mag�ra. Az ujjatlan, p�ntos ruha csupaszon hagyta v�ll�t �s karjait, �s cs�p�j�n�l eleg�nsan b�v�lt. Feh�r, szat�n, k�ny�kig �r� keszty�k d�sz�tett�k kez�t. Kerek, gy�m�nt f�lbeval� volt f�l�ben, �s egy egyszer� gy�m�nt kark�t� d�sz�tette csukl�j�t. Hatalmas, gy�m�nt jegygy�r�je alkalmank�nt felvillant a terem tompa megvil�g�t�s�ban.

Serena k�l�n�s gonddal v�logatta meg �lt�z�k�t. Sz�ve hevesen dobogott, de � figyelmen k�v�l hagyta a but�cska �rz�st, hogy Darien elismer� pillant�s�t v�rja �s akarja l�tni. V�gre �rezte, hogy a b�l izgatotts�ga v�n�iba kavarog. Serena eg�sz nap nem l�tta Darient, �s a szolg�l�kt�l, akik nagy csoportban robogtak el, hallotta, hogy a f�rfi m�r volt lent, az utols� finom�t�sokat v�gezte a b�l el�tt.

„Tudod, ez a sz�rny le lesz z�rva a b�l miatt.” Eml�keztette �nmag�t Serena.

„Igen tudom,” b�lintott Serena, m�g m�g egyszer megcs�pte arc�t, hogy t�bb szint vigyen bele. „B�r, nem ismerem m�g t�l j�l ezeket a szolgai �tvonalakat.”

„Nem baj, csak menj a folyos�n tov�bb, �s kopogj a dupla ajt�n, ami a folyos� v�g�n �ll.” Mondta agya ism�t, mik�zben Serena kezdte felszedegetni a sz�tdob�lt ruh�kat a szob�ban. „�s az �r�k majd beengednek.”

Serena lement, hogy tal�lkozzon Min�val. A vend�gek most kezdtek meg�rkezni �s felt�lteni a b�ltermet. Hamarosan hatalmas t�meg alakult ki, n�h�ny fontos k�ld�tt, a kir�lyi h�zak k�zeli bar�tai �s kir�lyi nemesek. Poharak csilingel�s�t lehetett hallani egybevegy�lve a folyamatos besz�lget�ssel. N�ha nevet�s t�rt ki egy-egy csoportn�l, m�g a zen�szek hangolni kezdtek az esti el�ad�sra.

„Istenem, Serena! Ez a ruha gy�ny�r�!” ki�ltott Mina, �s Seren�hoz l�pett. Mina hossz�, laza, selyemruh�t viselt, aminek a sz�ne halv�nyk�k volt. A ruha j�l illet arany test�hez. „Persze mikor akkora vagy, mint egy h�z, mint �n, neh�z nem irigyelni mindenkit, aki v�kony!” nevetett vid�man.

„K�sz�n�m, Mina. De te fele akkora sem vagy, mint �n voltam, mikor 6 h�napos voltam Ruarkal �s Rinivel,” vigyorgott Serena b�natosan. „Mellesleg nagyon sz�p a ruh�d!” tette hozz�, m�g lassan az �tellel teli asztalok fel� mentek. A vend�gek m�ris �tv�ggyal ett�k a legk�l�nb�z�bb �telk�l�nlegess�geket.

„L�ttad m�r Darient?” k�rdezte Mina, m�g egy falat valamif�le szeletelt sonk�t evett.

„Nem, azt mondt�k m�r ide lent van, hogy tal�lkozzon n�h�ny vend�ggel.” Mondta Serena, m�g a vend�gek feje �s v�lla f�l�tt n�zel�d�tt. Pillant�sa tal�lkozott Lit��val, aki visszamosolygott r�, egy csoportban �llt, aminek a tagjai Amib�l, Nephriteb�l, Zoiciteb�l �s m�s p�rokb�l �llt, akiket nem ismert fel. Ami szeme izgalomt�l �gett, fel�j�k integetett, mikor �szre vette Seren�t �s Min�t. „De nem l�tom �t sehol, te?” k�rdezte Serena, mik�zben visszaintett Aminek.

„Nem, sehol. K�rdezz�k meg Lit�t �s Amit? Lehet, hogy �k l�tt�k.” Felelte Mina.

„L�tta valamelyik�t�k Darient?” k�rdezte Serena a l�nyokat, mikor � �s Mina a csoporthoz �rtek.

Ami �s Lita mindketten nemlegesen r�zt�k fej�ket.

„Mi viszont nem olyan r�gen l�ttuk �t.” Vetette k�zbe Nephrite k�zben csintalanul mosolygott a h�lgyekre. �nnepi ruh�j�ban volt, mint a t�bbi Nagyk�vet. Egyenruh�juk puh�nak �s eleg�nsnak tetszett, eg�szen f�nyes, magas sz�r� csizm�jukig. Kis, bonyolult mint�j�, h�mzett embl�ma, volt kit�zve kab�tjuk als� sark�ba, ami az uralkod�i h�zakat �br�zolta. A vil�g�t�, ez�st f�nyben f�nylett karh�vely�k.

„Igen, �s azt hiszem valami feles�gr�l morgott, aki rabolja a dr�ga idej�t.” Csatlakozott Zoicite a besz�lget�shez, sz�ke szem�ld�k�t Amire emelte. A l�ny rosszall�an n�zett r�, mire a f�rfi m�g jobban elvigyorodott. Seren�nak hat�rozottan az az �rz�se t�madt, hogy valami titkos jelad�s megy k�zt�k.

Nephrite rekedtesen nevetett, m�g Serena kiss� zavartan elpirult. Azt�n a f�rfi komolyan sz�lalt meg. „Csak kijelentette, hogy visszamegy a lakoszt�lyotokba �rted.” Fejezte be, �s �szint�n mosolygott.

„K�sz�n�m, Nephrite. Egyek, �s majd f�l�ton tal�lkozok vele.” Mosolygott Serena �s ott hagyta �ket.

Serena kiment a b�lteremb�l, �s visszas�t�lt a szolg�k folyos�j�n, eml�kezve r�, hogy szolg�l�ja figyelmeztette, hogy ez a sz�rny le lesz z�rva. Homlok�t kiss� �sszer�ncolta, mikor visszaeml�kezett r�, hogy ezel�tt csak egyszer j�rt ezen a folyos�n, mikor � �s az ikrek el�sz�r �rkeztek meg a kast�lyba. Ez volt az egyik legkev�sb� fontos �tvonal a kast�lyban. Serena tov�bb r�ncolta homlok�t, ahogy tov�bbment a sz�k �s s�t�t folyos�n. Ahogy arra sz�m�tott, teljesen kihalt volt, de valami�rt az a fura �rz�se volt, hogy valamikor r�gen ugyan�gy j�rt m�r ezen a folyos�n. Valami d�javu �rz�s lebegett agya m�ly�n. Tov�bb r�ncolta homlok�t, ahogy pr�b�lt eml�kezni, hogy mi volt ezzel a folyos�val, eml�kezet�ben j�tszott, mint egy kulcs, ami lassan, de biztosan elfordul a z�rban.

Hirtelen minden bels� zavar meg�llt, mikor pillant�sa k�t, nagy, dupla faajt�ra t�vedt. Vicces, gondolta a hom�lyosan megvil�g�tott folyos�n, nem eml�kszem, hogy ez itt lett volna.

Felbukkant egy �jabb gondolat, amit�l fur�n �rezte mag�t, eml�kezett valamire a Hold P�r�val kapcsolatban m�ltb�l. Egyik k�rm�t r�gta, azon t�prengett, mi�rt jutott esz�be a Hold P�ra ilyen fura pillanatban. Serena m�ly leveg�t vett, elm�j�t megtiszt�totta a befurakod� gondolatokt�l, �s v�llat vonva bekopogott a s�t�t ajt�kon, t�relmetlen�l v�rt az �r�kre. M�g mikor elemelte kez�t az ajt�t�l, akkor is az a fura �rz�se t�madt, hogy csin�lta ezt m�r kor�bban is.

Az ajt� gyorsan kiny�lt, biztos kezek ragadt�k meg �v�t, �s haboz�s n�lk�l beh�zt�k a s�t�t szob�ba. Tomp�n hallotta, hogy az ajt� csattanva bez�rul m�g�tte, t�l ijedt volt, ahhoz, hogy megsz�laljon, csak r�m�lten elakadt a l�legzete, mikor azon kapta mag�t, hogy a legf�lelmetesebb k�k szemp�rba b�mul, amit a leghosszabb �s s�t�tebb szempill�k kereteztek, amilyet f�rfin valaha l�tott.

Darien.

Serena egy percig s�r�n pislogott. Hirtelen rem�nytelen�l pr�b�lta sorba tenni az eml�kek �ram�t, amik �gy robogtak el�, mint a g�tat �tt�rt v�z. Mint a sz�lf�jta por egy szeles napon, �gy lept�k el az eml�kek, intenzit�sukkal majdnem led�ntve �t l�b�r�l, �gy lept�k el, mint a tenger d�h�ng� hull�mai. Ism�t pislogott egyet, mikor olyan gyorsan ahogy az eml�k �radat j�tt, olyan gyorsan el is csendes�lt, elm�j�t olyan nyugalomba hagyva, mint egy tiszta, nyugodt napos id�ben a tenger.

Darien szeme gonoszul felcsillant, mikor �sszesz�k�lve, b�tran �s ny�ltan v�gig m�rt�k a l�ny test�t. „Nos,” kezdte vontatottan, m�g lassan tanulm�nyozta a l�nyt, pillant�sa szeretett teljesen cir�gatta test�t. „azon t�prengtem, vajon az �n k�t f�ln�t�s t�bornokom egy�ltal�n k�pes-e tartani mag�t a tervhez.” Mondta, k�zben huncutul felh�zta szem�ld�k�t.

Serena kezeit m�g mindig er�sen fogta saj�tj�val, �s miel�tt Serena egy sz�t is szolhatott volna, azon kapta mag�t, hogy el�re r�ntj�k, a fi� �lel�s�ben tal�lta mag�t, Darien ajkai hirtelen er�sen �s birtokl�an k�zeledtek az �v�ihez.

Serena �rezte, hogy teste megnyugszik, karjai m�g k�zelebb szor�tj�k hozz� a f�rfit. Elm�je �nekelni kezdett, �s az �szinte �r�mt�l nevet�s t�rt ki zsibbadt ajkai k�z�l. B�dultan eml�kezett vissza, hogy volt m�r ebben a bizonytalan helyzetben, ez�ttal a borzong�s �r�lt m�don cik�zott ereiben, mik�zben az a f�rfi tartotta �t szorosan, akit teljes sz�v�b�l �s lelk�b�l szeretett. M�r k�t �ve lett volna, gondolta mag�ban. Olyan volt, mintha valami fura �s csod�latos �lomb�l v�gre, ezer �v ut�n fel�bredt volna.

Darien kelletlen�l elh�z�dott a l�ny ajkait�l, �s zavartan n�zett a n�nek az arc�ba, akit szeretett. „M�r elvesztettem a hat�somat? Vagy most m�r mulatatnak a cs�kjaim?” mondta rekedtesen. Mikor Serena szeretettel teli, f�st�s, sz�rke szemeit a fi��hoz emelte, Darien nagyot nyelt att�l, ami fogadta.

„Darien?” Serena remeg� ujjaival v�gigsim�totta a f�rfi arc�nak vonal�t, felfedezve az er�t, amit a fi�ban tal�lt.

„Mi az?” k�rdezte Darien, hangja bizonytalan volt, m�g a l�ny arckifejez�st tanulm�nyozta, mik�zben Serena csod�lattal folytatta tov�bb arc�nak tapint�s�t.

„Eml�kszem,” suttogta Serena. A f�rfi n�ma, k�rd� tekintet�re remegve mosolygott. „Eml�kszem… mindenre.”

„T�nyleg?” hangja fesz�lt �s halk volt, tov�bbra is a l�ny arc�t b�multa. Tekintete m�g mindig k�rd� volt, ahogy sz�net n�lk�l Seren�t b�multa.

„Igen, eml�kszek a krist�lyra, �s hogy halott voltam, de most m�r a krist�ly a mellkasomban dobog a sz�vem hely�n. �S tov�bbra is dobogni fog �s �sszhangban lesz azzal, ami benned van. Am�g te �lsz, a krist�ly �letet fog adni nekem.” Suttogta Serena, mag�t is meglepte azzal, hogy mennyi mindent tud az Ez�st Millennium Krist�lyr�l, ami mellkas�ban volt elrejtve. M�gis, valahonnan TUDTA. Annyi er� volt a krist�lyban, hogy a gondolat szinte megijesztette. De tudta, hogy nem egyed�l neki van megosztani val�ja a krist�ly erej�vel kapcsolatban. Voltak dolgok, amiket Darien tudott a krist�lyr�l �s � nem. A krist�ly k�t ember sz�v�ben fejlesztette ki furcsa �s ijeszt� erej�t. �s mikor elj�n az id�, hogy �j hordoz�ja legyen a krist�lynak, a krist�ly olyan hordoz�t fog v�lasztani, aki az emberis�g jav�ra fogja haszn�lni erej�t.

„Akkor azt hiszem, ki kell b�rnom veled, igaz?” nevetett halkan Darien, m�g mindig er�sen fogva a l�nyt karjaiban.

„Szeretlek, Darien,” kezdte halkan Serena, szeme f�nyesen ragyogott, mint k�t f�nyl� csillag lakoszt�lyuk s�t�tj�ben, �s tov�bbra is a f�rfi arc�t n�zte. „M�g az eml�keim n�lk�l is szerettelek… �s azon az est�n, mikor neked t�ncoltam, akkor is szerettelek. �jb�l �s �jb�l meghaln�k �rted eg�szen addig, m�g a pokol t�ze ki nem alszik.” Rekedtesen besz�lt, arca piros volt, �s forr� k�nnyek kezdtek folyni arc�n. Hallotta, amint Darien az orra alatt d�nny�g, mikor megl�tja k�nnyeit, �s karjai gyeng�den tov�bb fesz�lnek k�r�l�tte. �s azt�n, hallotta, ahogy a f�rfi azokat a szavakat mormogja, amiket olyan r�g�ta v�gyott hallani.

„Serena… Ez�st… az �n Hold Hercegn�m – mi�ta csak megpillantottal meg�rj�tett�l! Nem �rezted a n�i meg�rz�seddel, hogy szerettelek? – Hogy mindig is szerettelek?” Ciennaiul suttogott a l�nynak, a t�bbi szerelmes sz�t ezen a furcsa nyelven suttogta. „Serena – mil alma, mil vida – amada mia…” Az �n egyetlen, egyetlen, igazi szerelmem, fejezte be rekedtesen.

Halk, dallamos zene hangjai csend�ltek fel lakoszt�lyukba, mik�zben �k tov�bbra is egym�st fogt�k. Egym�s szemeibe n�ztek, elm�j�k ism�t eggy� v�lt.

A nagy, francia erk�ly ajtajai kit�rultak, �s a s�t�t�t�f�gg�ny�k l�thatatlan kezek nyom�n sz�th�z�dtak. Holdf�ny �s csillagf�ny folyt be a r�gebben s�t�t szob�ba, aminek lak�i m�g mindig egym�st n�zt�k, nem figyeltek a lakoszt�lyukban zajl� felfordul�sra.

„Eny�m lehet ez a t�nc, sz�p h�lgy?” k�rdezte hirtelen �s rekedtesen Darien, m�lyen �s eszm�letlen eleganci�val hajolt meg el�tte.

Felemelte kez�t, hogy a f�rfi kiny�jtott tenyer�be helyezze. „Term�szetesen, hercegem!” suttogta vissza, m�g Darien visszah�zta a l�nyt v�rakoz� karjaiba. �s ebben a percben Serena minden k�ts�get kiz�r�an tudta, hogy minden j�v�beli eml�k ezzel a pillanattal fog kezd�dni.