Egy dombf�les�gen �cs�r�gt�nk a l�nyokkal. A st�di�k ter�let�n akadt n�h�ny term�szeti k�pz�dm�ny is – egy t�, kisebb dombok �s szikl�k, erd�foltok -, amiket nagy becsben tartottak, hisz egy-egy felv�tel kedv��rt nem kellett a st�bnak messzire mennie. Sz�val az egyik dombon �lt�nk, s�tk�rezt�nk �s pihegt�nk. �ppen most voltunk t�l a d�lel�tti els� edz�s�nk�n. A tan�runk, egy sz�v�s izomzat�, alacsony szadista h�rom �r�n kereszt�l hajszolt minket mindenf�le hajmereszt� gyakorlat elv�gz�s�be, �gymint k�t�lm�sz�s, hasizomgyakorlatok, szekr�nyugr�s, talaj �s magasugr�s. �s d�lut�n az eg�sz kezd�dik el�lr�l, mert „nem vagyunk megfelel� kond�ci�ban”. Hogy vigasztaljam magam, n�gy j�kora sonk�s szendvicset vettem kedvenc b�f�mben.

- J� neked, Jupiter. – s�hajtotta Mercury. – Az edz� megdics�rt, hogy milyen er�s vagy.

- Te is er�s lenn�l, ha h�rom b�ty�d lenne, akik eg�sz kiskorodban azzal sz�rakoznak, hogy hajig�lnak le az emeletes �gyr�l, mint egy kisp�rn�t.

- Csak nem? – h�rd�ltem fel. M�g j�, hogy �n rendesen nevelem az �cs�met…

- Csak akkor hagyt�k abba a szek�roz�somat, amikor sz�pen sorban mindny�jukat megvertem… Akkor bevettek a csapatba. Mi voltunk a N�gy Ninja… retteg�sben tartottuk a k�rny�k j�tsz�tereit.

- Mit olvasol? – k�rdezte Mars Mercuryt, a j�kora k�nyvre pillantva.

- Sz�m�t�stechnik�t tanulok. – pirult el a k�khaj�.

- Hogy te? – nevettem fel.

- Tudj�tok, n�lunk a suliban nincs sz�mtek. A sz�leimnek pedig nem… sz�val, nem j�rtam k�l�n�r�ra… - magyar�zkodott zavartan.

- Ne is mondd. �n meg nem tudok f�zni. – s�hajtott fel Jupiter. – Egy mikros�t� �s k�t mixer van m�r a hal�loz�si list�mon. Fogalmam sincs, hogy lehetne egy h�t alatt a konyham�v�szet bajnok�v� v�lni.

- Ugyan, l�nyok, nem kell ennyire komolyan venni. – legyintett Mars.

- Te hogyan k�sz�lsz a papn� szerepre? – k�rdeztem k�v�ncsian.

-  H�t k�zel sem annyira behat�an, mint te Usagi�ra, hogy m�r el�re hal�lra eszed magad… - pillantott a szendvicseim maradv�nyaira.  Nyeltem egyet, de � elmosolyodott. – Papn�? Mi sem k�nnyebb enn�l. Behunyod a szemed, �s a pirotechnikus beind�tja a l�ngsz�r�t.

- Ez el�gg� ki�br�nd�t�an hangzik. – jegyezte meg Jupiter.

- Pedig �gy mennek itt a dolgok, majd megl�tj�tok. Ha most egy kicsit m�sk�pp lesz, h�t az Naoko �s Osabu miatt van. �k t�nyleg mindent beleadnak, annyira szeretik az �lomvil�got.

- �gy besz�lsz, mint aki m�r r�g�ta itt dolgozik. - sz�ltam k�zbe.

- H�t, filmben most fogok el�sz�r szerepelni. Eddig seiyuu voltam. – Egy emberk�nt h�rd�lt�nk fel a b�mulatt�l. Mindannyian nagyon tisztelt�k azokat a sz�n�szeket, akik rajzfilmfigur�knak k�lcs�n�zt�k a hangjukat. Mars unszol�sunkra mes�lni kezdett, �s olyan neveket eml�tett, mint koll�g�it, hogy belesz�d�lt�nk.

- Mondj�tok, mi�rt van nekem hi�ny�rzetem? – k�rdezem homlokr�ncolva.

- Tal�n mert elfogytak a szendvicseid. – mondta ep�sen Jupiter.

- Nem, nem… b�r most, hogy mondod, n�h�ny meggyes lep�ny j�l j�nne.

- Biztos V�nuszt hi�nyolod. – tal�lt telibe Mars.

- Ez az! � hol van? Benne volt a szerepl�le�r�sban…

- Csak k�s�bb �rkezik. M�r szerepelt egy m�sik sorozatban. Azt mondj�k, nagyon kedves l�ny. Alig id�sebb, mint mi.

- Csak nem a Codename wa Sailor V-ben? – ki�ltottam fel magamb�l kikelve. Mars megmondta a nevet. Hihetetlen! A kedvenc sz�n�szn�mmel fogok egy sorozatban j�tszani! Az �cs�m s�rga lesz az irigys�gt�l! Minden nap rohantunk haza a sulib�l, hogy felvegy�k a r�szeket.

- Mit sz�ltok a fi�khoz? – v�ltott t�m�t Jupiter, mik�zben kicsit feljebb h�zta a has�n a p�l�t, hogy jobban lebarnuljon.

- H�ly�k. – jelentette ki Mars, �s a feje al� tette a Jap�n legend�kat, amit olvasott. – Pr�b�ltam annak a kett�nek is tegnap magyar�zni valamit, de… eh, nem �rtenek ezek semmit.

- Pedig Jadeite eg�sz helyes, nem? – k�rdeztem �rtatlanul.

- T�kkel�t�tt. – vont v�llat Mars.

- Pedig �gy n�zett r�d, mint Usagi szokott a pudingra. – gonoszkodott Jupiter. Nevet�s�kbe hangos m�ltatlankod�som vegy�lt. Mars lehunyta a szem�t.

- Nem �rdekel. – �sszen�zt�nk a l�nyokkal. Na persze!

- �n �r�l�k, hogy itt vannak. Otthon a b�ty�im minden fi�t elmarnak mell�lem. – panaszkodott Jupiter. - Az a heppj�k, hogy csak az a fi� udvarolhat nekem, aki el�sz�r mindegyik�ket megveri… k�pzelhetitek, mennyi bar�tom volt eddig.

- Na �s mi a helyzet veled �s ezzel a Mamoruval? – fordult hozz�m Mars.

- Tank? – h�rd�ltem fel.

- Mi�rt h�vod Tanknak? – k�rdezte Mercury, felpillantva a k�nyv�b�l. Elmes�ltem nekik a vonatos jelenetet.

- Sz�val ez�rt… - mosolygott Mars. – Azt hallottam r�la, hogy nem is sz�n�sz. Naoko ismeri valahonnan, �s � besz�lte r� a szerepre. Szerintem nagyon j�l n�ztek ki egym�s mellett. Ahogy a m�ltkor is bevonultatok, kar�ltve…

- Mint a v�leg�ny meg a menyasszony! – t�d�totta Mercury.

- Tegnap este nem is vett�tek �szre, amikor elk�sz�nt�nk, annyira el voltatok mer�lve egym�sban… - tette hozz� Mars.

- Egym�s sz�vat�s�ban. – pontos�tott Jupiter.

- Na �s ahogy megmentett a m�ltkor! Micsoda romantikus jelenet volt! – �radozott Mercury.

- Itt l�thatj�k Naoko �letre kelt alakjait, h�lgyeim �s uraim… - jelentette be Jupiter egy hangosbemond� st�lus�ban. – Tuxedo Kamen �l�ben ugr�ndozik karjaiban a Bishoujo Senhsivel!

- F�l�sleges a felhajt�s. – legyintettem. – Ok�, elismerem, eg�sz helyes sr�c, (s�t, kenterbe veri a v�logatott t�bornokokat, tettem hozz� gondolatban), csak �ppen egy goromba pokr�c. Lehet, hogy a Naoko kital�lta Mamoru t�nyleg maga az Ide�lis F�rfi, de ilyen nem l�tezik, ti is tudj�tok. Mi ketten nem lehet�nk szerelmesek egym�sba, tudniillik �n nem vagyok Usagi, � meg nem Mamoru. – magyar�ztam. Mars nem v�laszolt, csak n�zett r�m, hihetetlen gy�ny�r�, mindentud� szemeivel. Nem mondta meg, mit gondol, megtartotta mag�nak.

***

Mivel a d�lel�tti tornacuccomat teljesen �tizzadtam, k�nytelen voltam hazaszaladni a sz�ll�sra a k�vetkez� �ra el�tt. �s a visszafele �ton, ahogy az lenni szokott, sikeresen elt�vedtem. Ne higgy�tek, hogy teljesen h�lye vagyok, de azt a hatalmas, torta alak� d�szletet, amihez igazodtam, id�k�zben �thelyezt�k egy m�sik csarnok el�… Persze mindenki rohan, �rny�kban 32 fok, ideges munk�sok, akik �v�lt�znek, hogy menjek az �tb�l… na, l�ssuk a r�gi m�dszert. Azt olvastam valahol, hogy az emberek is tudnak t�j�koz�dni, mint a postagalambok… lehunyod a szemed…Gyer�nk, Itsuna, koncentr�lj. (Nekem m�g sohase siker�lt, de mi van, ha egyszer bej�n?) Sz�val koncentr�ltam, eg�szen addig, m�g egy ked�lyes, t�lm�retezett h�tbav�g�s ki nem z�kkentett.

- Hell�, Pulykatoj�s. Gondolkozni pr�b�lsz? Meg�rtem, ha nehezen megy.

- Tank. Mi�rt nem olajozod sz�p cs�ndben a l�nctalpaidat ahelyett, hogy szeg�ny j�r�kel�ket ijesztgeted? – perd�ltem meg. Tank, vil�gos v�szonnadr�gban, s�t�tz�ld trik�ban vigyorgott m�g�ttem, elmaradhatatlan fekete szem�veg�vel felszerelkezve.

- F�jdalom, nem �rek r� veled csevegni. – El�vett egy viharvert zseb�r�t. – M�ris k�tperces k�s�sben vagyok.

- Pedig csak egy perce tal�lkoztunk. – jegyeztem meg elm�sen.

- �ppen az�rt. Mire befejezed a piszk�l�d�st, eltelik m�g egy perc… Csak nem a tornacsarnokod keresed? – k�rdezte. – Arra a zenest�di�k vannak. – Fels�hajtott. – Na gyere. – Nem volt m�s v�laszt�som, k�vettem. Szok�sa szerint el�ttem d�ng�tt. Most jutott el�sz�r eszembe, mennyivel id�sebb lehet n�lam… �n meg �gy viselkedek, mint egy hisztis gimnazista. �s az is vagyok, �llap�tottam meg csal�dottan.

Mi ez a furcsa zaj? Mintha valaki j�nne ut�nunk…

- Te Tank, szerinted mi ez? – N�gy k�rm�s mancs trappol�sa.

- Mir�l besz�lsz? – Liheg�s, morg�s.

- Azt hiszem… - �bl�s ugat�s.

- EGY V�REB!! Rohanj! – Egy rosszk�p�, foltos-barna bulldog t�nt fel m�g�tt�nk, �s mintha zokon vette volna megjelen�s�nket a ter�let�n. Tank �gy ugrott meg el�ttem, hogy csak az�rt tudtam vele l�p�st tartani, mert az �n sarkamban volt a kutya.

- A franc! Zs�kutca! – ki�ltott Tank. – Gyorsan, f�l a kuk�kra! – Az el�tt�nk l�v� fal t�v�ben szemetes kont�nerek sorakoztak. Tank egy hatalmas lend�lettel felugrott r�juk, �n nehezebben k�vettem.

- Elkapott!! – �v�lt�ttem k�ts�gbeesetten. A kutya a cip�f�z�met r�ngatta, �s nem hagyott k�ts�get afel�l, hogy a csontjaimat is ugyanilyen sz�vesen ropogtatn�.

- R�gd le a cip�det! – ki�ltott vissza Tank, aki m�r a fal tetej�n lovagolt.

- M�gis hogyan?? – v�gtam vissza, de m�r lent is volt a cip�m. Tank visszaugrott a kuk�ra, �s fejbe dobta a buldogot egy s�r�s�veggel.

- Gyorsan! Gyere m�r! – kiab�lta. Fent egyens�lyoztunk a fal perem�n, a kutya m�r egy m�sik kuk�t rohamozott. A fal t�loldal�n valami kert lehetett, alattunk egy j�kora medence terpeszkedett.

- Vedd le a zs�kot! – Tank lecib�lta r�lam a cuccom, �s a bokrok m�g� haj�totta a saj�tja mell�. A buldog hatalmas cs�r�mp�l�ssel felbor�totta a m�sik kuk�t.

- Ugrunk! – ki�ltotta Tank, �s szorosan �t�lelte a derekamat.

- Dehogyis! Nem akarok! – sik�toztam.

- M�ly leveg�t! – �s m�r ugrottunk is.

Placcs. A v�zt�k�r meg�t�tt, majd befurakodott az orromba, f�lembe… �reztem a zoknis talpammal a medence csemp�s alj�t, azt�n elr�gtuk magunkat. �jra �tszak�tottuk a felsz�nt, �s zih�ltunk. Tank egy pillanatra sem engedett el. Odaevick�lt�nk a parthoz, Tank kim�szott, azt�n seg�tett nekem is kikecmeregni. Term�szetesen csurom vizesek lett�nk, Tank megr�zta a fej�t, spriccelt a haj�b�l a v�z.

- Ez �m a sz�vtipr� viselet. – n�zett v�gig mag�n. Kit�rt bel�l�nk a felszabadult nevet�s.

- Sz� szerint meg�sztuk. – tettem hozz�. – Mit n�zel?

- Semmit. – kapta el r�lam a szem�t. Tal�n a vizes trik�m, ami �gy tapadt r�m, mint egy f�rd�ruha…- Azt hiszem, a napszem�vegem v�zbe k�sz�l fulladni. Ki kell mentenem. – Levette a trik�j�t. H�t nemhi�ba �llt rajta �gy Endymion p�nc�lzata, Tank nem volt egy gyenge sr�c. Ler�gta a tornacsuk�j�t, �s k�nnyed�n beleugrott a medenc�be, alig fr�csk�lve a vizet. Ez nem igazs�g, nekem sose siker�l �gy ugrani! Levettem megmaradt cip�met, a zoknikat kicsavartam �s a medence sz�l�re tettem sz�radni. Lefek�dtem a sz�pen gondozott p�zsitra, �s a medenc�b�l kij�v� Tank �gy telepedett mell�m, hanyatt fekve, mintha ez lenne a vil�g legterm�szetesebb dolga.

- Mondd, minek hordod ezt a vacakot? – bukott ki bel�lem a k�rd�s, mik�zben hasztalanul pr�b�lta tiszt�ra t�r�lni szem�veg�t a nadr�gj�ban.

- Musz�j. – k�z�lte t�m�ren. Elv�r�s�dtem.

- Bocs… nem tudtam… nem mondtad.

- Nem k�rdezted. – eml�keztetett, majd �sszeh�zta a szem�ld�k�t. – Am�gy mi nem tetszik rajta?

-  Olyan… idegen. Hal�lra ideges�t. Nagyon udvariatlan… olyan Tankos. – B�r azt hiszem, sokkal k�nnyebb pimaszkodni vele, ha az ember l�nya nem l�tja azokat a vak�t� k�k szemeket, gondoltam, de ezt persze nem k�t�ttem az orr�ra. Nem kis meglepet�semre levette a szem�veg�t, �s csukott szemmel hunyorgott a napba.

- Mit gondolsz, itt nincsenek v�rebek? – ugrott egy m�sik t�m�ra.

- Ha lenn�nek, m�r r�g megettek volna minket. – nyugtattam meg. Hasra fek�dtem, hogy a sortom m�sik fele is sz�radjon, �s kalimp�ltam a l�baimmal. Forgattam a szem�veg�t, felpr�b�ltam.

- Na, milyen? – k�rdeztem t�le. Kez�t szemellenz�k�nt tartva hunyorgott r�m.

- Tankos. – felelte, figyelemre m�lt� �nuralommal. Kuncogtam, �s visszatettem az orr�ra, nagyon �vatosan. Nem sz�lt semmit, csak finoman elmosolyodott, majdnem �gy, mint az �lt�z�ben.

-Tuxed�nak is �larca van.–jutott eszembe.–Ha van valami, amiben hasonl�tasz Mamorura, akkor ez az.

- Jaj, az az �larc. Alig l�tok �t rajta, mert mindig beakad az a kis p�c�k, amivel v�ltogatni lehet, hogy �ttetsz� legyen-e, vagy teljesen feh�r. – s�hajtott. Hallgattunk.

- Figyelj… t�nyleg olyan id�tlen az a cilinder? – k�rdezte v�g�l.

- Csak annyira, mint a piros bigy�k a hajamban. – v�laszoltam. Nem �lmodok? Tank, a legmogorv�bb sr�c t�lem k�rdezi, hogy hogyan �ll neki a jelmeze?…

- ���… k�sz�n�m, hogy megmentett�l a m�ltkor. �s ne haragudj. Nagyon h�ly�n viselkedtem…

- F�tylat r�. – legyintett fellengz�sen. - �s mi a helyzet a fi�kkal, akiknek elcsavartad a fej�t? – tudakolta hirtelen. Ugyanolyan zavarba j�ttem, mint amikor Kunzite k�rdezte t�lem ugyanezt.

- H�t… el�g neh�z ezt elmagyar�zni.

- Mit? Annyi a skalpod, hogy nem tudod �sszesz�ml�lni?

- Dehogy… akarom mondani… ne zavarj m�r �ssze!

- Ok�, ok�. Hallgatlak. – Annyira j� volt s�tk�rezni vele, ott, a semmi sz�l�n. Teljesen m�s volt, mint amilyennek eddig mutatta mag�t, azt hiszem, ez�rt kezdtem bele a t�rt�netembe.

- Tudod, van valaki, aki nagyon k�zel �ll hozz�m. – Vajon t�nyleg megkem�nyedtek a von�sai, vagy csak k�pzel�dtem? – De � azt sem tudja, hogy a vil�gon vagyok. – Nevettem fel keserny�sen.

- Hogyhogy? – k�rdezte.

- Nagyon h�res. �s az ilyen h�ress�geknek mindig van valakij�k.

- Nem biztos. – h�zta el a sz�j�t.

- M�r h�rom �ve od�ig vagyok �rte. Fura, mi? – k�rdeztem.

- �s hogy n�z ki?

- H�t ez a legfurcs�bb az eg�szben. Fogalmam sincs.

- Mi? – d�bbent meg. – Nem �rtem. De h�t hogyan rajonghatsz valaki�rt, akit m�g sohasem l�tt�l?

- Ugye, mondtam, hogy neh�z eset vagyok. Am�gy m�r egy �ve megszereztem az e-mail c�m�t, de m�g mindig nem mertem �rni neki… �s azt hiszem, nem is fogok. – csod�lkozva n�zett r�m.

- Honnan ismered egy�ltal�n?

- H�rom �ve vettem meg az els� lemez�t.

- Sz�val zen�sz a mi Usagink nagy szerelme.

- Ne g�nyol�dj! Na gyer�nk, mondd csak meg, hogy te milyen zen�t szeretsz! Biztos a techn�t, az olyan egyszer�, hogy m�g te is meg tudod jegyezni! – durc�skodtam. Nevetett.

- Ut�lom a techn�t. Mindig el�lmosodom t�le. Sz�val, melyik honfit�rsam az a szerencs�s? �s mi van, ha n�?

- Ne sz�vass! F�rfi! A nev�t az�rt tudom.

- Halljuk! Halljuk! Biztos valami cs�p�g�s, romantikus neve van.

- Csak az�rt se �rulom el. Nem kell, hogy cikiskedj m�g te is.

- Mi�rt, m�g ki cikiz?

- Az �cs�m. – s�hajtottam. – Folyton ezzel szek�roz.

- Meg�rtelek. Nekem k�t �cs�m van, egyik nagyobb veszedelem, mint a m�sik. – Belemer�lt�nk a testv�ri nevel�s rejtelmeibe. A ruh�ink lassan megsz�radtak, ha m�s nem is, ez szemmel l�that�an mutatta az id� m�l�s�t.

- Te Tank, nem k�ne �r�ra menn�nk? – z�kkentem ki.

- Ajaj. – �lt f�l. – Osabu r�m d�h�s lesz. �s ez is mind miattad van. – jelentette ki el�gedetten. Megkerestem a h�tizs�komat a bokrok k�z�tt, �s vissza�rve lev�gtam a f�ldre Tank el�.

- M�g hogy miattam! Ha j�l eml�kszem, TE akart�l minden�ron v�zbe ugrani!

- T�ged kapott el a kutya!

- T�nyleg, a cip�m! A kedvenc, piros tornacsuk�m! – Estem k�ts�gbe. – Most m�r biztos rajta ny�ladzik valamilyen koszos kuka t�v�ben. Tiszta szerencse, hogy hoztam a torna�r�ra egy v�lt�s cip�t, k�l�nben caplathatn�k v�gig zokniban.

- �p�letes l�tv�ny lenn�l, az biztos. – B�logatott Tank. Felvett a f�ldr�l egy kr�met, ami kiesett a zs�komb�l. – Mi ez?

- Semmi – akartam kikapni a kez�b�l, de elr�ntotta.

- Szepl�tlen�t�? – nevetett.

- Pigmentfoltok ellen van. – sziszegtem. – Azonnal add vissza!

- Eszemben sincs. – Tank zsebre v�gta a tubust, �gyet sem vetve h�pog�somra. – Csak nem k�pzeled, hogy hagyom, hogy b�ntsd azokat az �deseket? – Hebeg�sem sz�nt v�ltott. Csak nem b�kolt nekem? M�g miel�tt magamhoz t�rtem volna, egy hideg hangot hallottam a h�tam m�g�l. Alighanem a h�z tulajdonos��t.

- Mit keresnek itt?

Egy gy�ny�r�, �rett n� �llt m�g�tt�nk, halv�nylila, m�lyen kiv�gott, habk�nny� ny�ri ruh�ban. A hossz�, hull�mos, v�r�s haj kifejezetten j�l �llt neki, b�r festett volt – ezt ak�rmelyik n� az els� pillant�sra meg tudta �llap�tani. A tekintet�ben volt valami �rd�gi, de lehet, hogy csak az�rt gondoltam erre, mert annyira megijedtem t�le. Tank sem kapott leveg�t els�re, mert annyira leny�g�zte a jelens�g. Lekapta a szem�veg�t – ezt bezzeg velem sose csin�lta, gondoltam d�h�sen -, �gy kezdett bele a magyar�zatba. A n� kedvtelve figyelte Tank mellkas�t, �s szeml�tom�st megenyh�lt ir�ntunk, b�r engem, miut�n alaposan v�gigm�rt, kuty�ba se vett. Am�g Tank besz�lt, a bal oldal�t ford�totta nekem, �s �n �szrevettem a tetov�l�st a v�ll�n. Term�szetesen r�gt�n felismertem, legal�bb ezerszer rajzoltam le, �s a szob�m fal�n is volt bel�le egy j�kora �bra. Fekete, sz�r�s r�zsa, k�r alak� t�viskeretben. Minden lemezbor�t�j�n rajta van, lent, a jobb sarokban.

Amikor kifele ment�nk a kertb�l, odas�gtam neki.

- Sz�val te is a rajong�ja vagy? – k�rdeztem ugratva.

- Mi? Mir�l besz�lsz?

- Ne tettesd itt az �rtatlant. Ugyancsak od�ig lehetsz �rte, ha magadra tetov�ltattad a jel�t. – Meg�tk�zve n�zett r�m, kicsit els�padt.

- Mif�le jelet? – hebegte.

- Lelepleztelek. – mosolyogtam. – Hi�ba tagadod! – Tank egy ideges mozdulattal visszavette a szem�veg�t. - R�la besz�ltem az el�bb!

- Kir�l? – k�rdezte halkan.

- Armour�l. Bachim Armour�l, a heged�m�v�szr�l. – Az az �tkozott fekete m�anyag eltakarta a szem�t, �gy nem l�thattam, hogyan reag�l. Mindenesetre f�ldbe gy�kerezett a l�ba.

***

Hal�lf�radtan v�nszorogtunk a sz�ll�shelyek fel� a l�nyokkal. Ez a d�lut�n sokkal meger�ltet�bbnek bizonyult, mint a tegnapi. Elkezdt�k a harci koreogr�fi�kat, �s azzal a c�mmel, hogy „meg kell tanulniuk esni”, a tan�runk volt sz�ves, �s legal�bb h�sszor mindannyiunkat f�ldh�z v�gott. Engem harmincszor, merthogy �n leszek a f�szerepl�. Mit mondjak, ANNYIRA most valahogy nem tudtam �r�lni ennek.

- Aty�m, csupa k�k-z�ld folt leszek holnapra. – s�hajtottam Mercurynak, aki a mellettem l�v� szob�ban lakott. – Hogy fogok kin�zni miniben? – Mercury egy�tt �rz�en s�hajtott. Annyira el voltunk ken�dve mind a n�gyen, hogy nem vett�k �szre Mon�t, aki egy ketrecekkel teli k�zikocsit h�zott maga ut�n.

- Usagi! N�zz m�r az orrod el�! – ki�ltott r�m, aki kis h�j�n f�lbor�tottam a kocsit. A ketrecekb�l m�ltatlankod� ny�vog�s sz�r�d�tt ki.

- Cic�k? – k�rdezte �rdekl�dve Jupiter, �s leguggolt, hogy bel�sson a l�d�kba.

- Bizony �m. – mosolygott Mona, �s v�gign�zett rajtunk. – Mondj�tok, l�nyok… volna kedvetek egy kis fagyihoz? – h�l�san b�logattunk. – Seg�tsetek egy kicsit. Itt van a sz�ll�som a k�zelben.

Mona lak�sa nagyon k�nyelmes volt. L�tszott rajta, hogy nem el�sz�r van itt, finom �zl�ssel, s�rga-halv�nyk�k sz�nnel volt berendezve az eg�sz. El�multam a finom akvarelleken a falakon, melyek a Holdat �br�zolt�k k�l�nb�z� napszakokban. (Az �n szob�m berendez�se a szanasz�t hever�, f�lig kicsomagolt zs�kokb�l �s k�l�nb�z� ruhakupacokb�l �llt.) Mona kiengedte a macsk�kat, h�rom feket�t �s k�t feh�ret. A cic�k hamar birtokukba vett�k a szob�t, l�tszott, hogy mindegyik�knek megvan a kedvenc helye.

- Szeg�nyk�ket nem nagyon engedhetem ki. T�l nagy ez a st�di�, �s nekik mindig k�szen kell lenni�k a szerepl�sre. – s�hajtott Mona.

- Hogyhogy �t macska van? �n azt hittem, csak kett�re lesz sz�ks�g a sorozatban. – k�rdezte Mars, mik�zben az egyik fekete cica �ll�t cir�gatta.

- Mindig t�bb �llatot haszn�lunk. Egyik�k nagyon nyugodt, l�tod? Akit most simogatsz, � lesz Luna akkor, amikor �pp Usagit fegyelmezi. Az a m�sik az asztal alatt nagyon virgonc, � majd ugrani fog, ha kell.

- �s a harmadik? – firtatta Mercury, aki a sz�ban forg� macsk�t vette az �l�be.

- � a dubl�r. B�rmelyik�k helyett szerepelhet, de csak sz�ks�g eset�n. Nagyon kisz�m�thatatlan, sajnos. A macsk�kat am�gy is neh�z idom�tani.

- Irt� �desek. – jelentettem ki, mialatt az egyik feh�r kand�r a cip�f�z�met pofozgatta. – Honnan tudod �ket megk�l�nb�ztetni? Teljesen egyform�k.

- Dehogyis! – nevetett Mona. – Ha te is vel�k egy�tt lakn�l, jobban megismern�d �ket. Vigy�zz, Jupiter! – figyelmeztette a magas l�nyt, aki a kellet�n�l kicsit szorosabban �lelte mag�hoz Artemisz m�sik sz�n�sz�t. – � k�nnyen karmol! Ez remek�l j�n a harci jelenetekben, de am�gy el�g kellemetlen.

- Nagyon j�l b�nhatsz vel�k, ha engedelmeskednek neked. – mondta Mars.

- H�t, velem alszanak. Nem lehet �ket kirobbantani az �gyb�l. Bezzeg ha NEKIK kell a reggeli… - nevett�nk. – Na? J�het a fagyi?

***

M�snap a d�lel�tti pr�b�k alatt feleannyira sem tudtam koncentr�lni, mint �ltal�ban, v�gig az j�rt az eszemben, hogy ma meg�rkezik V�nusz. Minduntalan az ajt�k fel� tekingettem, �s sehogyan sem tudtam megjegyezni Sailor Moon bel�p�j�t k�s�r� fenyeget� mozdulatait. Balkar az �gnek, ok�. Elsz�nt tekintet, megvan. Leh�zom �k�lbe, felcsapom a jobbikat, k�rbe-oldalra, kiny�jtott h�velyk-mutat�-kisujjak…

- Nem! Nem! – ny�g�tt fel Osabu imm�r negyedszer. – Csin�ld �jra.

Persze miattam �llt m�r megint a st�b, a harcra k�sz sz�rnyre szinte r�olvadt a jelmez a reflektorok f�ny�ben. Tuxedo valahol m�g�ttem p�rgette a f�mr�zs�t egykedv�en, tekintet�t ez�ttal a feh�r maszk m�g� rejtve. Csorgott r�lam a v�z.

Vegy�k �jra.

***

Teljesen megsemmis�lten rogytam le a b�f� egyik asztal�hoz. Ha v�letlen�l j�l csin�ltam a mozdulatokat, elrontottam a sz�veget. Ha helyes sorrendben mondtam a szavakat, az ujjak rendj�t balt�ztam el. Osabu v�g�l sz�netet vez�nyelt, �s halkan odas�gta az asszisztens�nek, hogy rem�li, legal�bb egyszer siker�l j�l felvenni, �s akkor minden r�szben azt fogj�k levet�teni.

M�gis, hogyan fogom v�gigcsin�lni a sorozatot, ha egy ilyen egyszer� jelenetet is mindig elrontok? A karomra hajtottam a fejem, nehogy a t�bbiek megl�ss�k, mennyire megviselt a dolog. Tank is ott �llt a sorban, h�ttal nekem. Nem b�rtam volna elviselni, ha �szreveszi, hogy ki vagyok borulva.

Megz�rrent mellettem a sz�k. Feln�ztem. Mars volt az, �s legal�bb annyira ki volt k�sz�lve, mint �n. Letett el�m egy k�v�t, j�kora habos s�tivel. Halv�ny mosolyt villantott r�m, �s v�nkisasszonyosan kevergetni kezdte a saj�t k�v�j�t. N�gy m�sodperc m�lva, amikor lenyeltem az utols� falatot, kezdtem egy kicsit jobban �rezni magam.

- Mi van veled? – k�rdeztem t�le. Szomor�an s�hajtott.

- Soha nem leszek k�pes elj�tszani Marsot. – Megd�bbent tekintetemet l�tva magyar�zni kezdett. – Annyira ideges�t, amikor a fi�k ut�n lohol, hogy k�sz lenn�k felbontani a szerz�d�st.

- Csak ez a gond? – nevettem fel. – Sz�vesen adok neked k�l�n�r�kat fi�k ir�nti rajong�sb�l.

- M�g csak az k�ne! – horkant fel, de elnyomott egy mosolyt.

- Azt hittem, az fog nehezedre esni, hogy �lland�an engem szapulj. – cukkoltam.

- Az menni fog – legyintett, majd ravaszk�san hozz�tette. – Kezdhetn�nk mondjuk egy �tkez�si etikettel.

- Csak nem gondolod komolyan, hogy �n egy szerep kedv��rt lemondok �nmagamr�l? – m�ltatlankodtam.

- �rt a gyomornak, ha ilyen sebess�ggel t�m�d az �telt magadba.

- Az �n gyomrocsk�m k�l�nleges p�ld�ny, mindent rekordsebess�ggel em�szt fel. – komolykodtam feltartott mutat�ujjal, �s err�l eszembe jutott az el�bbi kudarc. Mars �szrevette hirtelen hangulatv�ltoz�somat.

- Este b�l lesz, most hallottam att�l a rem�nytelen�l szem�veges sr�ct�l.

- Mi?? B�l?? – pattantam fel. A fekete haj� l�ny el�gedetten mosolygott.

- Bizony �m! Megl�tjuk, hogyan t�ncol Usagi!

- Ezen a t�ren is verhetetlen vagyok! – jelentettem ki magabiztosan.

- Osabu tudni akarja, hogy �llunk a t�rsast�ncok ter�n. – magyar�zta Mars, �s felh�rpintette marad�k k�v�j�t, majd ny�jt�zkodva fel�llt. – K�szi, ez j�lesett.

- Mit k�sz�nsz? – �rtetlenkedtem. – Hiszen te hoztad a k�v�t. – Nem felelt, csak hunyorgott.

- Hallod ezt a dud�l�st? – K�rdezte. Felkaptam a fejem. Csak nem…? – Megj�ttek.

- Bocsi, Mars! Rohannom kell! – Itt van V�nusz! Hihetetlen! El�kaptam a jegyzetf�zetemet.

- V�rj. – Mars elkapta a karomat. – Nesze egy toll.

***

Egy bokor m�g�l kukucsk�ltam ki. Hi�ba v�rtam annyira ezt a pillanatot, most m�gis nagyon megillet�dtem. Milyen gy�ny�r� haja van! �s azok a szikr�z� k�k szemek! Sokkal szebb n�lam, �llap�tottam meg cseppnyi keser�s�ggel. Mi�rt is kellettem �n, amikor itt van �, a legf�nyesebb csillag az �gen?…

Egy ny�l�nk, tejf�lsz�ke f�rfi karjaiba kapaszkodva sz�llt ki a fekete kocsib�l, mosolyg�san, divatos ruh�ban. Gyakorlott mozdulattal dobta h�tra a haj�t, hogy �tragyogja a f�ny.

�vatosan k�zelebb h�z�dtam a kocsihoz, mik�zben azon t�prengtem, hogy hogyan is sz�l�tsam meg. � oldalra pillantott, �s �szrevett.

- Sailor Moon! – sikkantotta. Persze, ahogyan �n idesz�guldottam, nem �lt�ztem �t. Jaj, ne, miket fog gondolni r�lam… - V�gre! – odarohant hozz�m, aki meg sem tudtam sz�lalni. Megragadta a karomat, �s k�rbet�ncolt. – Szia! – k�t puszit nyomott az arcomra. – M�r �gy v�rtam, hogy megismerjelek! – Nem kaptam leveg�t, azt�n az arcom el� kaptam �sszetett kezemet, �s meghajoltam, ahogy illik.

- Ne hajolgass m�r! – v�gott h�tba.

- ���… Szia. – ny�gtem ki f�lig v�r�sen.

- Hogy megy a forgat�s? Sajnos nem tudtam kor�bban j�nni. Art, a menedzserem mindenf�le egy�b programot szervezett be, divatbemutat� meg ilyesmik… Alig v�rom, hogy elkezdj�nk dolgozni! Ott leszel az esti b�lon? Mit veszel fel? Van egy-k�t d�g�s cuccom, �tugorhatn�l!

- V�nusz! Menn�nk kell! – sz�lt �t a v�lla f�l�tt a k�s�r�je.

- Megyek! – integetett vissza. – Mit sz�lsz? V�nusznak h�vott! Nagyon tetszik ez a n�v! – kacsintott. – Most vacsor�zni megy�nk. Ugye �tj�ssz nyolckor? M�g rengeteg megbesz�lnival�nk van! – Indulni k�sz�lt, de az orra al� dugtam a f�zetemet.

- Ne haragudj… adn�l egy autogramot? – motyogtam zavartan. L�tva felragyog� mosoly�t, megkock�ztattam a k�vetkez� l�p�st. – Esetleg kett�t… az �cs�mnek is k�ne. - B�szk�n vette a kez�be a tollat, �s lend�letes bet�kkel �rta fel a nev�t.

***

- Ne idegeskedj, gy�ny�r� vagy. – biztatott V�nusz. A nagyterem el�tti folyos�n �lltunk, �s az egyik f�ldig �r� t�k�rben igazgattam a ruh�mat. A cucc persze az �v� volt, �s sz�vesen adta k�lcs�n – jobban mondva tukm�lta r�m ezt a csupa selyem, eszm�letlen divatos, egyedi darabot. �sszeszedtem minden b�tors�gomat, �s a vacsora ut�n t�nyleg felmentem hozz�, de szorong�som alaptalannak bizonyult. V�nusz nagyon helyes l�ny volt, r�vid id� alatt megtal�ltuk a hangot, �s �gy vihor�sztunk, mintha r�gi bar�tn�k lenn�nk. Art, a menedzsere be is n�zett egyszer a szob�ba, olyan virgoncak voltunk. - K�ne neki m�r egy bar�tn� – suttogta a f�lembe V�nusz, huncutul Artra b�kve. – M�g a v�g�n aggleg�ny marad. – Azt is elmes�lte, hogy egyik legkedvesebb sz�rakoz�sa p�rok �sszeboron�l�sa, m�r ez�rt is �r�l annak, hogy V�nusz lett a neve.

- Mondom, hogy gy�ny�r� vagy! – biztatott m�g egyszer. Mi�rt is f�lek ennyire ett�l az est�t�l? Hiszen im�dok t�ncolni, r�ad�sul tudok is, ebben t�nyleg k�l�nb�z�k Usagit�l. V�nusz mosolyogva bel�m karolt. – Gyere m�r! – Ott �lltunk az ajt� el�tt. V�nusz a karomba cs�pett. – Ny�g�zz�k le �ket.

�, hogy �lveztem azokat az �mul� tekinteteket! M�ris jobban �reztem magam. Kem�nyen l�pkedtem a t�sark�ban, �gyesen, mint a t�nc�r�kon m�r annyiszor. Kunzite kez�ben meg�llt a pezsg�spoh�r, amit az im�nt vett el a sv�dasztalr�l, ahogy megl�tta a dupla sz�ke sz�ps�get. V�nusz halv�nyk�k selyemb�l k�sz�lt r�vid ruh�t viselt, ami szabadon hagyta k�t v�ll�t �s l�gyan �lelte k�rbe a derek�t. Gy�ngy�kszereihez finom, feh�r magas sark� szand�lt vett fel. Art, a menedzsere �gy n�zett r�, mintha most l�tn� el�sz�r.

Akkor j�tt vissza igaz�n az �ntudatom, amikor megl�ttam Tankot. Tet�t�l talpig feket�ben volt, fekete �lt�nyben, fekete ingben. Olyan volt, mintha egy s�t�t �rny�k n�zne r�m, kif�rk�szhetetlen tekintettel. Magamon �reztem a pillant�s�t, bizsergett a tark�m… ez az. H�feh�r, habos r�vid ruha volt rajtam, gy�ngyh�zf�ny�, v�konyp�nt� szand�llal. �g�v�r�s b�rsonykeszty�im k�ny�ken f�l�l �rtek, a hajam Usagi-copfjai beg�nd�r�tve. V�nusz ragaszkodott hozz�, hogy � sminkeljen ki – az igazat megvallva, nincs t�l nagy gyakorlatom ezen a t�ren. Azt hiszem, ami�ta megkezd�d�tt ez a h�t, el�sz�r �reztem magamat igaz�n j�l a b�r�mben.

Odal�pt�nk a l�nyokhoz, akik m�r az asztaln�l �lltak. Nagyon csinosak voltak mindannyian. Mars hossz�, fekete, ujjatlan ruh�ban volt, �s rubinnal d�sz�tett f�lbeval�t viselt. A felkarj�t arany k�gy� �lelte �t. Jupiter combj�ig felsliccelt m�regz�ld selyemruh�t vett fel. A ruh�n halv�ny r�zs�k �s apr�, rep�l� darvak l�tszottak, a nyakr�sz �ll�gall�rja �s a v�kony, r�zsasz�n d�sz�t�sek a hagyom�nyos k�nai �lt�zk�d�st id�zt�k. Mercury lehelletszer�, f�ldig �r�, halv�nyk�k est�lyij�ben olyan volt, mintha �lland�an mag�ra id�zn� a k�d�k fuvallat�t. V�nusz hamar bar�ts�got k�t�tt a t�bbiekkel. Meg�rkez�s�t meg�nneplend� egy-egy poh�r pezsg� ut�n ny�ltunk, �s koccintottunk.

- A Senshi erej�re! – mondta Jupiter.

- Legyen vel�nk a t�z �ld�sa! – b�lintott Mars.

- Vir�gozz�k sz�ps�g�nk! – nevetett V�nusz.

- A Hold f�nye el ne halv�nyulj�k! – k�v�ntam.

- Tiszta fejjel… fen�kig! – pirult el Mercury.

A sz�vets�g megk�ttetett.