Tal�n azon az �jjelen l�ttam azt az �lmot. �gy ut�lag nem tudn�m megmondani, pontosan melyik nap volt, de tal�n m�gis a b�l ut�n. Van egy kellemetlen tulajdons�gom: amit �lmodok, abb�l egy r�szlet mindig igaz. Lehet ez egy ajt�, egy park, egy szem�ly, akit m�g sohasem l�ttam, de l�tezik. �s ez el�g k�nos, ha mondjuk a holnapi fizika felel�sr�l �lmodok… retteghetek, hogy vajon ez fog-e bek�vetkezni.

Egy koncerten voltunk a l�nyokkal, az els� sorokban, �llva tomboltunk. A Dark Band j�tszott sodr�, dallamos rockot. Az egy�ttes tagjai fekete cuccokat viseltek, de mindannyiukon volt valami v�rv�r�s darab. A dobos Jadeite volt, v�r�s fejp�nttal, csurgott r�la az izzads�g, �gy verte a ritmust. Kunzite volt a basszusgit�ros, hossz�, ez�stfeh�r haja villogott a s�t�tben, piros csukl�szor�t�kkal �lelte a git�rt. Zoisite mellette pengette akusztikus git�rj�t, v�r�s bakancsban. A billenty�s Nefrite volt, m�lypiros nadr�gban �llt a szintetiz�tor el�tt, ujjain hal�lfejes gy�r�vel kergette a dallamokat. K�z�pen Tank �llt, v�r�s, nyitott ingben, egy fekete elektromos heged�vel. Behunyt szemekkel tombolta ki mag�b�l a disszonanci�t, � adta a f� mot�vumot a dalban, a t�bbiek vok�loztak, f�leg Kunzite �nekelt, �rces hangon, mint egy farkas. Mellettem Mars azt �v�lt�tte a f�lembe, hogy Bachim Armou heged�l.

Annyira meglep�dtem, hogy fel is riadtam. Azt�n megk�nnyebb�lten fordultam a m�sik oldalamra. Elv�gre igaz�n k�nnyen kider�thetem, mi az igaz ebben az �lomban… csak v�gig kell k�rdezzem a t�bornokokat, melyik�k foglalkozik zen�vel. Nyilv�nval�, hogy az Armou-im�datom maradand� lyukat �getett agysejtjeimbe… eg�sz egyszer�en h�ly�l�k.

De m�snapra az eg�szet elfelejtettem, csak k�s�bb jutottak eszembe ezek az �lomfoszl�nyok.

***

Reggel, amikor ism�t megpr�b�ltam, hogy idej�ben be�rjek a st�di�ba, belebotlottam valamibe a k�sz�b�n. K�pzelj�tek, a piros tornacsuk�m volt az! Az, amelyiket a buldog lecib�lt a l�bamr�l! Ahhoz k�pest eg�sz j� �llapotban volt, s�t, enyhe mos�porszag lengte k�r�l. Legal�bb olyan tan�cstalanul �llhattam a l�bt�rl�n, mint Hamupip�ke a b�l ut�n. Hitetlenkedve forgattam a kezemben, mert az egyetlen magyar�zat arra n�zve, hogy hogyan ker�lhetett ide a cip�m, ugyanolyan irre�lisnak t�nt, mint Naoko azon �tlete, hogy a macsk�k besz�lnek.

Aprop�, Naoko. Mona lak�s�t �rintve kellett a st�di�ba menni, �s kihallatszott onnan Naoko izgatott hangja. Olyan aranyosan tud nevetni, hogy nem lehet a kacag�s�t senki m�s�val �sszekeverni.

- Kiscic�k lesznek? Isteni!

- Osabu nem nagyon fog �r�lni neki. – s�hajtotta a m�sik hang, nyilv�n Mon��.

- Majd �n lerendezem, ne agg�dj.

- Sajnos el�g k�s�n vettem �szre… biztos elcsavaroghattak valamerre. Hi�ba �gyelek r�juk annyira…

- Nem a tied a felel�ss�g, nyugodj m�r meg. Van egy �j �tletem! Ez az! Kiscica is kell a sorozatba! Elv�gre ott van m�r Luna meg Artemis, mi�rt ne lehetn�nek gyerekeik?

- Nem lesz ez egy kicsit sok egyszerre?…

Nem hallottam a folytat�st, sietnem kellett. Na, szeg�ny Osabu, t�r�lgetheted a homlokod, ha eddig m�g nem volt el�g gondod, lesz majd d�givel!

***

A reggeli edz�s helyett kiv�telesen Marsot, Mercuryt �s engem a zenest�di�kba k�ldtek, ahol az egyik bet�tdalt kellett fel�nekeln�nk. Mars j�l ismerte a j�r�st, megmutatta nek�nk, hogy a fejhallgat�kat hogyan kell beigaz�tani. A zeneszerz� begyakoroltatta vel�nk a dallamot, ami r�gt�n nagyon megtetszett nekem. Abban a r�szben fogj�k bev�gni, ahol csak m�g mi h�rman harcolunk, Nefrite ikersz�rnyei ellen, akik egy ceruz�b�l fognak el�b�jni. A t�mad�sokat k�s�r� ki�lt�sok is benne lesznek a dalban. Elindult a k�s�ret a f�lhallgat�ban, �s mi r��nekelt�nk… egy kicsit az�rt remegett a kezemben a kotta. Mercurynak kedves, l�gy hangja volt, Mars� magabiztos. �n el�gg� f�l�nken csicsereghettem, de azt�n mag�val ragadott a k�nny�, f�lbem�sz� sl�gerdallam, �s sz�vvel-l�lekkel �nekeltem.

Egyszer csak �szrevettem, hogy az �vegfal m�g�tt, ami elv�lasztja t�l�nk a hangm�rn�k�ket �s a rengeteg, titokzatos gombot, Tank figyel. Gyorsan elkaptam r�la a tekintetemet. Vajon t�nyleg � hozta vissza a cip�met…? Szerencs�re v�ge lett a felv�telnek, az utols� nekifut�sunk kifog�stalanra sikeredett. Megk�nnyebb�lve bukd�csoltunk kifel� a k�belek k�z�tt, �s fintorogva odasz�ltam Marsnak:

- Ez meg mit keres itt?

- Zen�sz. Biztos kik�rt�k a v�lem�ny�t. – Zen�sz, gondoltam. H�t ez m�k�s, mintha…

- Mi van? – k�rdezte Mars, mert majdnem lefejeltem az ajt�f�lf�t.

- Iz�… sok itt a k�bel. - Mi�rt is vagyok ideges? Ugyan hogyan viszonyuljon az ember egy olyan ellentmond�sos alakhoz, mint amilyen Tank?

Amikor kil�pt�nk az ajt�n, a hangm�rn�k �ppen k�rdezhetett valamit t�le.

- El�g egyszer� dallam. – felelte Tank, �s olyan kih�v�an n�zett r�m, hogy r�gt�n bep�r�gtem.

- Azt akarod mondani, hogy primit�v? – f�rmedtem r�.

- Nos… igen, ez a helyes kifejez�s. – majd puszta bosszant�sb�l hozz�tette. – Illik Usagihoz.

- Te csak tudod, okostoj�s – v�gtam vissza, majd �gy d�nt�ttem, nem sz�vok tov�bb egy leveg�t vele, �s kimas�roztam a st�di�b�l.

***

Visszamentem a tornaterembe, ahol be kellett p�tolnunk az edz�st.

Jupiter egyed�l volt a csarnokban, �s hihetetlen energi�val p�f�lte azt a k�t�llel betekert c�l�p�t, aminek k�ptelen vagyok megjegyezni a hivatalos nev�t. Le�ltem mell� a tornasz�nyegre, �s b�multam �gyess�g�t. Kisv�rtatva mell�m rogyott, hanyatt v�gta mag�t, �s egy nagyot s�hajtott.

- Mi van, Jupi? – k�rdeztem. V�llat vont.

- Nem megy az edz�s. – k�z�lte f�radtan.

- M�g hogy nem megy? Sz�vesen �tv�llalom ezt a traum�t. Hi�ba j�tszotta v�gig Sailor V szerep�t, szerintem m�g V�nusz sem �gyesebb n�lad. – Jupiter elmosolyodott.

- Tudod, ha valami bajom van, mindig ki tudom tombolni magamb�l. J�l lef�radok, �s valahogy m�s szemmel n�zem a gondjaimat, f�lig m�r meg is oldom �ket. De most valahogy… nem megy. – Hallgattunk.

- Nefrit, ugye? – k�rdeztem kisv�rtatva.

- H�t igen. – nevetett fel keserny�sen. – Te valahogy mindig beletraf�lsz a dolgok k�zep�be.

- Sz�mos rettenetes tulajdons�gom egyike. – V�rtam, hogy mag�t�l mondja el, amit akar.

- Nos, azt hiszem… nem vagyok el�g j� �n ehhez a sr�choz. – A meglepet�st�l fel�ltem. – � annyira… hol vagyok �n att�l, hogy elnyerjem a tetsz�s�t. Csak egy k�lv�rosi, vereked�s csaj vagyok. � meg… minden. – A feje m�g� tette a karjait, �gy n�zte a csarnok mennyezet�t, ker�lve a tekintetemet. – Nem mondom, eddig is tetszettek fi�k… de h�t az csak gyerekes rajong�s volt, �s tudod, a tes�im… mindig is meg akartak v�deni. De ett�l az �rz�st�l senki sem tud meg�vni engem.

- Mi�rt k�ne meg�vni b�rkit is a szerelemt�l? – �rtetlenkedtem.

- Kifejezetten sebezhet�nek �rzem magam. Valamit elvesztettem, amit csak akkor tal�lok meg �jra, ha vele vagyok. M�r… nem vagyok �nmagam. Vagy legal�bbis nem az, aminek eddig hittem magam. – Elgondolkozva hallgattam. – Tudod, sok mindenr�l besz�lgett�nk m�r, �s elr�m�t, hogy mennyivel f�l�ttem �ll.

- Ha sokat besz�ltetek, m�giscsak voltak k�z�s t�m�itok, nem? – k�rdeztem.

- Az az �rz�sem, hogy � b�rkivel, b�rmikor ugyanilyen figyelmesen viselkedne. Ha t�bbet l�tt�l vele, csak az�rt lehetett, mert nem volt m�s besz�lget�partnere. – mondta keser�en.

- Ugyan, ezt te sem gondolod komolyan.

- Mindig annyira zavarba j�v�k, ha tal�lkozom vele. M�r nem tudom, hogyan viselkedjem… b�rmit megtenn�k �rte, hallod? De ha nem kellek neki… akkor az olyan, mintha meghaln�k. – Eln�mult.

A karj�ra tettem a kezem.

- V�rj m�g. – mondtam halkan. – Olyan hossz� lesz a forgat�s… m�g semmi sincs eld�lve. B�rmi megt�rt�nhet… ak�r val�ra is v�lhatnak az �lmaink. �s ha j�l tudom, mintha te lenn�l a leger�sebb harcos a sorozatban. – Jupiter megt�r�lte a szem�t, �s fel�lt mell�m.

- �h, vill�mok �s mennyd�rg�s. Ha figyelmesebben olvastad volna a forgat�k�nyvet, tudn�d, hogy Usagi ereje minden m�st els�p�r. �ppen az�rt, mert az erej�t a sz�v�ben hordja… � a sz�ve jog�n hercegn�.

Bel�ptek a t�bbiek, �s megkezd�d�tt az edz�s, de Jupiter szavai minduntalan el�bukkantak a gondolataimban. Szerencs�re Mercury �t�sei idej�ben kij�zan�tottak �br�ndoz�somb�l.

Hullaf�radtan rogytam le az �lt�z�ben a szekr�nyk�k mell�. Ez az est�be ny�l�, hosszabb�tott edz�s rosszabb volt minden eddigin�l. A tan�runk mindenki el�tt megsz�gyen�tett, amikor k�z�lte, hogy ilyen �gyetlen tan�tv�ny, mint �n, m�g sohasem volt a keze alatt. Term�szetesen a fi�k is hallott�k a szavait, mivel k�z�sen edz�nk. Nem tehetek r�la, hogy eddig m�g sohasem tanultam semmilyen k�zd�sportot! Hogyan tanuljak meg mindent egy h�t alatt? Amikor a tan�r felvetette, hogy esetleg egy kaszkad�r is helyettes�thetne, elt�k�lten nemet mondtam. Erre kih�vott a k�z�ps� k�zd�t�rre, �s egym�s ut�n �tsz�r legy�z�tt. A t�bbiek k�rben �ltek, �s assziszt�ltak. Borzalmas volt.

A l�nyok sz�nakoz� tekintete m�g s�lyosb�totta a helyzetet, hogy Tankr�l m�r ne is besz�ljek. Mi�rt kell nekem el�tte, pont el�tte kudarcot valljak?

Csak b�multam magam el�, nem hallottam, mit besz�lnek a l�nyok, vigasztal� szavaik elsz�lltak a f�lem mellett.

Egyed�l hagytak.

Hirtelen meghallottam Tank hangj�t a szomsz�d �lt�z�b�l, �s mivel az �n nevemet eml�tette, r�gt�n kitisztult a tudatom.

- Na �s hogy haladsz Usagival? – k�rdezte.

- Sehogy. – felelt Kunzite.

- Sehogy? Pedig nagyon j�t t�ncoltatok a b�lon.

- Csak nem figyelt�l minket? – morgott Kunzite. – Nagyon �des l�ny Usagi, �s V�nusszal ketten gy�ny�r�ek voltak.

- Akkor most V�nuszra fogsz hajtani?

- Ugyan, hagyj m�r b�k�ben. Nem �n t�ncoltam �gy Usagival, hogy meg�llt a teremben a leveg�.

- Usagi csak egy buta, �gyetlen kis csitri. – f�l�nyeskedett Tank.

- H�t, Mamoru-kun – nevetett fel keserny�sen Kunzite -, ha t�nyleg �gy gondolod, akkor neked valami komoly bajod van. – Majd halkan maga el� mormogta. – Utolj�ra hatodikban szek�roztam azokat a l�nyokat, akik tetszettek nekem… nagyon le lehetsz maradva, �regem.

Elmentek.

Nem mondhatn�m, hogy ez a besz�lget�s fokozta a j�kedvemet.

***

Legal�bb t�z percbe telt, m�g fel�lt�ztem, �s �sszeszedtem magam. Igenis, �n nem vagyok buta, �gyetlen csitri! H�zogattam magamon a kis, buggyos ujj�, r�vidke, piros p�tty�s bl�zomat, igaz�tottam egyet a p�rg�s szokny�mon. Gy�ny�r� vagyok, igenis gy�ny�r�! �s nem �rdekel holmi p�nc�losok v�lem�nye.

A t�bbiek ott �lltak a csarnok bej�rat�n�l, �s engem v�rtak. V�nusz mosolyogva szaladt el�m.

- Usagi! Gyere! Meglepet�s! – k�rbevettek a l�nyok, �s megmutatt�k, mi �llt az �p�let el�tt: k�t gy�ny�r�, csillog�, t�zv�r�s sportkocsi.

- Mit sz�lsz egy kis esti kocsik�z�shoz? – mosolygott Kunzite.

- Most �rkeztek meg a j�rg�nyok. – magyar�zta Jupiter.

- M�g nem pr�b�ltuk ki �ket – sz�lt k�zbe Jadeite.

- Nos, hercegn�… el�tt�nk az �jszaka! – hajolt meg Nefrit.

- Mire v�runk? – rikkantotta Zoisite. – �n Mercuryval megyek! – nevett�nk, Mars bel�m karolt. Milyen �desek, megv�rtak engem… egyszerre k�nnyebb lett a sz�vem.

- Gyere! Menj�nk a kabri�val! – h�zott a nyitott tetej� kocsihoz. V�nusz kacagva k�vetett minket, ut�na j�tt Kunzite is. A t�bbiek – Nefrit, Jadeite, Mercury, Jupiter �s Zoisite a m�sik aut�ba �ltek. Az aut�t Nefrite vezette, �s a sof�r melletti ajt�t Jupiternek nyitotta ki, aki boldogan mosolygott. Mi l�nyok m�r el is foglaltuk a h�ts� �l�st a kabri�ban, el�re Kunzite �lt. A vol�nhoz pedig Tank.

- Ajaj, rossz kocsiba �ltem. – mondtam �lesen.

- Mert? – k�rdezte V�nusz, aki �ppen a nyom�gombos ablakemel�t pr�b�lgatta.

- Semmi kedvem ma meghalni, amikor ilyen gy�ny�r� a hold.

- Mi bajod van? – �rdekl�d�tt Mars. Tank h�tran�zett.

- Remegsz az �leted�rt, mi? Nagyon helyes. Na kapaszkodjatok! – �s ezzel g�zt adott. A nyakunk azon nyomban h�tracsuklott, ahogy megugrott a kocsi. Szerencs�re m�r alig j�rtak a st�di� utc�csk�in, amikor Tank �ld�z�be vette Nefrite kocsij�t. Az persze vette a lapot, �s hangos csikorg�sokkal tark�tva vette a kanyarokat. V�nusz nevetett, Mars kapaszkodott �s valamilyen jogos�tv�nyt emlegetett, �n hol sik�tottam, hol egy�tt kacagtam V�nusszal. Tank megh�kkent�en j�l, biztons�gosan vette a kanyarokat, hihetetlen sebess�g mellett is. Nefrit kiv�gott el�nk egy keresztutc�b�l, �s els�nek �rt be abba a t�gas parkol�ba, ahonnan b�k�s kil�t�s ny�lt a tavacsk�ra. Tank �gy farolt be mell�, mint valami akci�filmben, �pp t�z centire �llt meg a m�sik kocsit�l. Mindenki kisz�llt.

- H�, Mamoru, ez sz�p volt. – mondta Jadeite, �s lehajolva m�regette a k�t kocsi k�z�tti t�vols�got.

- Na, gyer�nk, Mercury! Meg�g�rted! – n�gatta Zoisite a k�khaj� l�nyt, aki pirulva pr�b�lkozott elmenek�lni.

- Mit �g�rt meg? – �rdekl�dtem Nefrite-t�l. Az elmosolyodott.

- Tudod, van az a jelenet, hogy a kocsim tetej�n �ll, �s r�m ki�lt.

-  Ez az, Mercury! – tapsolt Jupiter, amikor a l�nyt felseg�tette a kocsi tetej�re Jadeite �s Zoisite. A t�bbiek hujjogtak �s kiab�ltak, Tank a kocsija oldal�nak t�maszkodott.

- Gyer�nk!

- Kezdd el!

- Rajtad a vil�g szeme!

- A legk�kebb angyal a f�ld�n!

- Nem, a kocsi tetej�n �ll, nem l�tod?

- Cs�nd legyen m�r!

- Halljuk! Halljuk! – Mercury �sszeszedte mag�t, �s r�ki�ltott a gonosz t�bornokra.

- Nefrit! Nem hagyom, hogy �rtatlanokat b�nts!

- Micsoda elsz�nts�g, l�tj�tok? – �radozott Zoisite.

- Kuss! – pisszegtem le.

- A Merk�r nev�ben! – ki�ltotta, �s fenyeget� mozdulatokat tett, amint az el� van �rva. – �n, Sailor Mercury, a tud�s harcosa, meg foglak b�ntetni! – Kit�r� taps fogadta j�t�k�t. Lassan leolvadt arc�r�l a fenyeget� kifejez�s, �s �tadta a helyet a megk�nnyebb�lt mosolynak.

- �n is! �n is! – ki�ltotta V�nusz. – Gyer�nk, l�nyok! – azzal egy ugr�ssal m�r f�nt is volt a kocsi tetej�n. – A szerelem harcosa elj�tt �rtetek, gonosztev�k! – rikkantotta, �s mutat�ujj�val a fi�kra mutatott, akik lent tapsoltak.

- Jupiter vagyok! A mennyd�rg�s ereje seg�t! – pattant mell� harciasan a barna l�ny, �s kedvenc harci be�ll�s�t mutatta be.

- A Mars t�ze kezem �ltal puszt�tja el a gonoszt! – ki�ltotta Mars, �s v�gigny�lt a motorh�ztet�n, mint egy topmodell.

- Az �r�kk� f�nyl� Hold nev�ben! – �s m�r ugrottam is f�l a tet�re. – Sailor Moon vagyok, a gy�ny�r� harcos! – megpr�b�ltam felid�zni a mozdulatokat, de csak halv�nyan siker�lt, mindegy. – B�k�t �s igazs�got!

- Meg fogunk b�ntetni titeket! – ki�ltottuk egyszerre. A sr�cok f�tty�gtek, tapsoltak, csak Tank fonta keresztbe a karjait, mint mindig.

Nevetve k�sz�l�dtunk le a kocsir�l, Nefrite picit agg�dott, nehogy behorpadjon a tet�. Mars �s V�nusz h�tat ford�tottak egym�snak, mert Jadeite tudni akarta, melyik�knek hosszabb a haja. Kunzite a kabri� sof�r�l�s�hez l�pett.

- Vezethetek, Mamoru-kun? – k�rdezte, �s Tank m�r dobta is neki a slusszkulcsot. �jra be�lt�nk, �s elindultunk visszafel�, ha j�l l�ttam, Nefrite �tadta a korm�nyt Jupiternek. N�lunk Mars �lt el�re, �s V�nusz kital�lta, hogy �lj�nk f�l a h�tt�ml�k tetej�re, hogy jobban �lvezhess�k a menetszelet. Kunzite betett egy j� kis kazett�t, �s r�ngatni kezdte a korm�nyt.

- Diszk�baleset!! – �v�lt�tte, �s �temesen verte a vol�nt a zen�re, r�zva hozz� a haj�t. Mi persze sik�toztunk, pr�b�ltunk kapaszkodni, Kunzite csak annyira kanyargott, hogy �pp ne ess�nk le. Tank, aki mellettem �lt – lent az �l�sen – nem �lvezte annyira az utaz�st. Kunzite Marssal besz�lgetett, azaz pr�b�lta t�lkiab�lni a zen�t, k�t copfom hosszan t�ncolt ut�nam, V�nusz belecsimpaszkodott a kezembe, �s teli torokb�l �nekelte a sz�mot.

- Na most figyelj, Mamoru! – ki�ltott h�tra Kunzite, �s lend�letes kanyart vett. Ha ezt akarta, h�t siker�lt neki, egyenesen Tankra potyogtam, aki gyorsan megfogott, nehogy leessem az �l�s al�. V�nusz el�re rep�lt, Mars kapta el, na meg persze Kunzite f�l k�zzel, mik�zben tov�bb nyomta a g�zt.

K�zel voltam hozz�, t�l k�zel. A mellkas�n fek�dtem, mindk�t karj�val er�sen tartott, �s a mellett�nk elsz�guld� ostorl�mp�k szesz�lyes cs�kokat lebbentettek az arc�ra, ahol most nyoma sem volt g�nyos fintornak. S�t… ugyanolyan elm�ly�l� volt a tekintete, mint amikor t�ncoltunk. Tudtam, hogy elvar�zsoltam, ugyan�gy, mint akkor, �s ahhoz t�l j� sz�n�sznek tartottam magamat, hogy ne haszn�ljam ki a helyzetet. Lassan, lassan k�zelebb hajoltam hozz�, �s l�ttam, ahogy ell�gyul a tekintete. V�nusz h�trapillantott, a l�baival kalimp�lt, rugdosta a h�tamat

- Cs�kot! Cs�kot! Kunzite, kanyarodj! – siv�totta. �n meg�ll�tottam a mozdulatomat, amikor m�r csak n�h�ny centi volt az ajkaink k�z�tt, �s a t�lem telhet� legangyalibb mosollyal suttogtam neki vissza a saj�t szavait.

- El�bb cs�koln�k meg egy viper�t. – Azonnal megkem�nyedtek a von�sai, mint egy eldobott �larc�.

***

M�snap reggel, amikor megint a st�di�ba indultam, hangos, panaszos ny�vog�sra lettem figyelmes. Az �p�leteket k�r�lvev� park egyik f�j�n megpillantottam Mona egyik fekete cic�j�t, �s a fa alatt – legnagyobb meglepet�semre – azt a kis gonosz buldogot pillantottam meg, aki megkergetett.

- H�, te d�g! – rikkantottam, �s fel�je dobtam a t�sk�mat. – Hagyod b�k�n azt a szerencs�tlen macsk�t?? �n, a b�ke v�delmez�je, meg foglak b�ntetni!

Sajna, a kuty�t hidegen hagyta h�res bel�p�m, ami ez alkalommal sem sikeredett t�k�letesre. Fenyeget� morg�ssal elindult fel�m… �n meg m�r rohantam is, hangos �b�gat�ssal riasztva valakit, aki AZONNAL MENTSEN MEG!!

M�r majdnem megint megragadott a kutya, amikor hirtelen ugr�ssal elkaptam az egyik fa�gat, �s pont a reszket� cica mell� kuporodtam fel. A buldog m�ret�hez k�pest hatalmasakat ugr�lt, �s �res �lkapcsa kaffan�sai k�zvetlen�l alattam csattantak el. Az iszonyatos hangzavarra megjelentek a l�nyok, akik a k�rny�kbeli h�zakban laktak.

- Csin�ljatok m�r valamit! – kiab�ltam Marsnak, aki nem b�rta elfojtani a kacag�s�t. – Megesz ez a d�g!

- Nem k�ne sz�lni Mon�nak? – k�rdezte agg�dva Mercury.

- Majd �n sz�lok neki! – kapta el� a mobilj�t V�nusz.

- �n meg addig hat�stalan�tom a kuty�t. – jelentette ki Jupiter, �s elindult a veszett�l ugat� buldog fel�.

- Mit akarsz csin�lni? – kapta a sz�ja el� a kez�t Mercury.

- Egy hat�sos, apr� fejr�g�s, �s a delikvens �lomba mer�l. – ismertette terv�t Jupiter, aki imm�r hat�t�vols�gba ker�lt. A kutya m�g mindig vel�nk volt elfoglalva. Jupiter meglend�tette a l�b�t…

- NEEE!! Fifik�m! – ki�ltotta valaki. Mona �s Osabu v�gtatva �rkeztek. Osabu a zsebkend�j�t lobogtatta. – Ne b�ntsd! Az �n kuty�m! – Fifike, azaz a v�rszomjas buldog, amikor meghallotta gazd�ja hangj�t, egy csap�sra elfeledkezett r�lunk, �s ny�l�t lobogtatva ugrott Osabu nyak�ba.

- Mennyit kerestelek, te kis csib�sz! Merre csavargott apuka kicsi kuty�ja? – g�gy�g�tt neki. Mars alig l�that�an elh�zta a sz�j�t, V�nusz a tenyere m�g� rejtette kuncog�s�t. Mon�nak leadtam a cic�t, Jupiter pedig nekem seg�tett lek�sz�l�dni.

Nagy vihor�sz�s k�zepette indultunk munk�ba, de Mona visszah�vott.

- Itsuna… hallottam, hogy gondjaid voltak a harci jelenetekkel. – Lehorgasztottam a fejem. Ilyen gyorsan mennek a h�rek?… - Csak azt akarom mondani, hogy ha lenne hozz� kedved, �n sz�vesen seg�tek.

- Komolyan? – kaptam fel a fejemet.

- Persze. – nevetett. – V�nusznak is �n tan�tottam be a harci koreogr�fi�t anno.

- Kezdhetn�nk ma este? – �s Mon�nak nem volt ellene kifog�sa. 

A legvastagabb fa t�rzs�nek vetettem a h�tamat, �s k�nyelmesen fogyasztottam j�l meg�rdemelt eb�demet. Mintha nem is akarna v�ge lenni a ny�rnak, finoman t�ncoltak a levelek �rnyai a f�ben. �s ekkor a szemem el� ereszkedett valami iszony� f�rtelem: egy t�z centis f�reg, s�rga �zelt l�bakkal �s vonagl�, barna szelv�nyekkel!! Maga a sz�vbaj!! �nk�ntelen�l is h�trah�k�ltem, de nem volt hov� menek�ljek… mint a vill�m, m�r lend�lt is a l�bam, �s az az undor�t� iz� elsz�llt a domb alj�ba. A fa m�g�l Tank l�pett ki – h�t persze, ki m�s sz�rakozna ilyesmivel??? – �s a kez�t f�jogatta.

- H�, te �r�lt. – morogta. – Allergi�s vagyok a kezemre.

- �n meg az �letemre!! – fortyantam fel.

- M�g hogy az �leted. – g�nyol�dott. – Nem kell t�lz�sokba esni.

- K�rlek. Keresd meg �s fogdosd tov�bb azt az iz�t. Olyan er�s a m�rge, hogy nem csod�lkozn�k, ha m�r most sz�d�lni kezden�l. – jelentettem ki flegm�n.

- H�ly�skedsz? – b�mult r�m Tank, �s lejjebb h�zta a szem�veg�t.

- �gy l�tszik, nem figyelt�l oda biol�gia �r�n. Nem az �n hib�m. – vontam v�llat. Tank gondterhelten n�zegette a kez�t, meg-megp�rgetve az ujjait. Istenem, bevette! Tank hirtelen r�m n�zett, �s �szrevette vigyorg�somat.

- �tvert�l. – Megk�nnyebb�lten s�hajtott, majd �sszeh�zta a szem�ld�k�t. – R�mes egy persz�na vagy.

- �n? – adtam az �rtatlant. – Ugyan, csak egy sz�n�szn�. Hihetetlen, ez a bioszos tr�kk mindig bej�n.

- Pof�tlans�g volt. – jelentette ki, majd mell�m telepedett, �s – most k�pzelj�tek el – kin�zett engem a p�rn�j�nak!

- Viszed innen a fejed! – m�rgel�dtem, �s igyekeztem let�rni a l�bamr�l.

- Aki ilyen kis sortban mutogatja a combjait, az ne csod�lkozz�k semmin – felelte, majd egy r�g�t dobott a sz�j�ba. Annyira elk�pesztett a pimaszs�ga, hogy nem tudtam visszav�gni neki. R�ad�sul… most, hogy annyira k�zel volt hozz�m, k�ptelens�gnek tartottam, hogy �n ott a kocsiban annyira bolondd� tettem. �h, t�l csinos fi� ahhoz, hogy m�g norm�lis is legyen. Sokat k�rek �n a sorst�l!

- Mi ez a cs�nd? Csak nem gondolkodsz? – k�rdezte, de nem hagyott id�t, hogy felfortyanjak. – K�rsz egy r�g�t? – Nem tudtam ellen�llni – a r�g�nak.

- B�kd m�r ki, hogy mi�rt h�vsz engem Tanknak! – t�rt r�m a k�rd�ssel.

- Eszemben sincs. – nevettem. – Erre magadt�l kell r�j�jj, k�l�nben nem �r semmit az eg�sz.

- Nem vagyok Tank. – k�z�lte, �s megint nevetnem kellett. Olyan volt, mint egy durc�s kisfi�. Most megk�rdezhetn�m, hogy mi a helyzet a tornacsuk�mmal…

- Am�gy ut�lom a rajong�st�l vihog� l�nyokat. El tudom k�pzelni, ahogyan cs�polsz a te im�dottadnak valami koncerten az els� sorban. – g�nyol�dott.

- Armou soha nem ad koncerteket! – csattantam fel. – Minek n�zel te engem, hogy kitap�t�zom a szob�mat holmi ny�las fi�k posztereivel, akikr�l csak �gy cs�p�g a hajzsel�, �s m�g azt sem tudj�k, mi az a mixolid dallam?

- Mi�rt, te tudod? – k�rdezett vissza, �s teli sz�jjal vigyorgott, de annyira belelend�ltem, hogy �szre se vettem a k�zbesz�l�s�t.

- �n azt szeretem a legjobban Armouban, hogy mindig h�tt�rben marad. A zene valami csod�latos dolog, ami bel�lr�l fakad, a l�lekb�l. Mi�rt kellene ehhez folyton a zen�szek arc�t mutogatni? Az � vil�ga nem a divatnak sz�l, sokkal bens�s�gesebb… - Tank levette a szem�veg�t, �gy n�zett r�m meglepetten, �s �n folytattam. – Amikor hallgatom a heged�j�t, mindig �gy �rzem, hogy belel�tok a lelk�be, �s meg�rtem az �rz�seit, amit a zen�je k�zvet�t. A dallamok c�mei is csodasz�pek… olyanok, mint a mes�k, gyeng�dek �s kegyetlenek, n�ha h�v�sek, mint a hegyi erd�k, m�skor meg csak �gy �rad bel�l�k a szenved�ly… - Elhalkult a hangom, �s a kedvenc dalaimra gondoltam, mosolyogtam – Tank pedig fel�lt, a szemembe n�zett, hihetetlen �r�mmel. �ppen mondani akart valamit, amikor m�g�tt�nk, lent a s�ta�ton megsz�lalt valaki.

***

- �n nem hiszek a szerelemben. – mondta a magabiztos l�nyhang. – Sem a szerelemben, sem a h�zass�gban. – K�t ember le�lt a padra, �s a l�ny folytatta. – Soha nem lehetnek egyenl�k.

- De h�t ez term�szetes. Nincs k�t egyforma ember. – felelte egy fi�. De hisz ez Mars �s Jadeite!

- Ebben igazad van. De n�zz csak k�r�l: mindegyik p�rkapcsolatban van egy domin�ns f�l, aki ir�ny�tja a m�sikat. �n viszolygok azokt�l a n�kt�l, akik a f�rfiakat ugr�ltatj�k, de �ppen �gy k�ptelen lenn�k arra, hogy az al�rendelt szerep�t v�lasszam. Ha szerelmes lenn�k valakibe… azt akarn�m, hogy csak az eny�m legyen, testest�l-lelkest�l. V�g�l teljesen r�akaszkodn�k… teher lenn�k a sz�m�ra, kiforduln�k �nmagamb�l, �s elvesz�ten�m azt, akit szeretek. – R�vid cs�nd. – Ez�rt nem leszek szerelmes soha. – jelentette ki halkan Mars.

- Az�rt mondod ezt, mert a dolgoknak csak az egyik oldal�t n�zed, m�gpedig azt, ami r�d vonatkozik. – felelte kem�nyen Jadeite. – Az�rt nem leszel szerelmes, mert nem vagy hajland� lemondani �nmagadr�l, vagyis eg�sz egyszer�en �nz� vagy. Ne sz�lj k�zbe! Igazam van, �s ezt te is tudod. �s most �n mondom el, hogy mit gondolok a szerelemr�l. Az eg�sz l�nyege az, hogy k�t ember mindenr�l lemond a m�sik�rt, �rted? Mindenr�l! – Jadeite a hangokb�l �t�lve fel�llt. – Ez az igaz szerelem. Szerintem te csak egyszer�en f�lsz kipr�b�lni, milyen �rz�s. �s ezen se �n, sem senki m�s nem seg�thet.

A l�ptek t�volodtak a kavicsos �ton. Mars m�g sok�ig ott �ld�g�lt, �s mi Tankkal f�lt�nk megsz�lalni, nehogy megzavarjuk a gondolatait azzal, hogy akaratlanul is f�ltan�i voltunk szavaiknak.

Aznap este m�r Mon�val gyakoroltam. A h�zban, ahol lakott, volt egy kis tornaterem, a vend�gek nagyobb k�nyelme �rdek�ben. Persze, minek is ment volna jobban a dolog most, mint b�rmikor? Mona egy ideig figyelte a k�nl�d�somat, azt�n felszaladt a lak�s�ba, �s egy kis t�sk�val t�rt vissza.

- Tudom, mi kell neked. �lj csak le ide! – A terem fal�t bet�lt� hatalmas t�k�r el� �ltetett, �s el�vett egy arany szemceruz�t. Felsikoltottam a gy�ny�r�s�gt�l, amikor r�j�ttem, miben mesterkedik – igen, egy arany f�lholdat rajzolt a homlokomra! �gy m�r mindj�rt jobban �reztem magam! Mona mosolygott, majd arany csill�mporral t�lt�tte ki a holdat. F�lpattantam.

- Hold ereje! V�ltoztass �t! – ki�ltottam, �s forogni kezdtem, k�pzeletbeli szalagokat r�ptetve magam k�r�l, a copfjaim csak �gy t�ncoltak. – Igen! Rajta! K�sz vagyok! Gyertek csak, Berill sz�rnyei! Mindenkit laposra verek!

Ism�t belelend�lt�nk az edz�sbe – �s lehet, hogy Mona egyszer� utas�t�sainak k�sz�nhet�en, vagy tal�n az arany f�lhold miatt, de sokkal jobban tudtam koncentr�lni, mint eddig.

***

El�gedetten, de f�radtan bandukoltam hazafel�. M�r lesz�llt az �jszaka, �gy tizenegy fel� j�rhatott az id�, de nem b�ntam. Nyugodtak voltak a st�di� utc�csk�i, b�r el�g kev�s volt a vil�g�t�s, b�k�sen hunyorgott a lassan h�z� hold. Azt�n az egyik keresztutc�n�l h�rom alak ugrott ki el�m.

Nagyon megijedtem. A legalacsonyabb f�rfi is egy fejjel magasabb lehetett n�lam, a m�sik kett� nagydarab, kem�nyk�t�s� ember volt. R�ad�sul a sorozatbeli sz�rnyek maszkjait viselt�k, melyek �gy, a f�lhom�lyban j�val ijeszt�bbek voltak, mint reflektorf�nyben. Az els� ijedelem elm�lt�val r�d�bbentem, hogy nem sz�rnyek, de szavaik m�g jobban megf�leml�tettek.

- Most megvagy, sz�ke nyuszika – mondta a legalacsonyabb gonosz hangon.

- Fog �r�lni a kir�lyn�, hogy m�r nem leszel t�bb� az �tj�ban – r�h�g�tt a m�sik.

- �sszeroppantunk, hogy belet�rik a gerinced – tette hozz� a harmadik, �s csak �gy b�zl�tt a p�link�t�l.

R�m�lten h�tr�ltam, nem �rdekelt, hogy mi bajuk lehet – agyunkra ment a kaszkad�r�sdi, t�l r�szegek, vagy Berill k�ldte r�m �ket, puszta irigys�gb�l -, csak annyit l�ttam, hogy k�tszer akkor�k, mint �n, �s tudtam, hogy a kez�kben vagyok. Minden valaha hallott sz�rny� t�rt�net az eszembe jutott, hogy mire k�pesek ilyenkor a f�rfiak – �s �tkoztam a sorsot, hogy kiszolg�ltatott� tett nekik. Azt�n egyszerre m�r nem volt hov� h�tr�ljak. Egy villanyoszlopot �rintett a kezem, �s �k beker�tettek.

�s akkor a jeges r�m�let, ami a hatalm�ban tartott, egyszerre hideg d�hbe fordult bennem. Hirtelen kij�zanodtam. Nem leszek az �ldozatuk, nem fognak hozz�m�rni a mocskos ujjaikkal, nem leszek tehetetlen b�b a kez�kben! Minden tan�cs az eszembe jutott, amit az elm�lt h�ten tanultam, minden fog�sra eml�keztem. M�rlegeltem a gyenge pontjaikat, amire Mona tan�tott, kisz�m�tottam a l�bam �v�t. Nem v�rtam meg, hogy teljesen k�zel ker�ljenek, m�r t�madtam is.

Erre nem sz�m�tottak. A meglepet�s ereje p�tolta �t�seim intenzit�s�t. Az egyiket kig�ncsoltam, k�zben kit�rtem a m�sik bal �kle el�l, azt�n mellbe r�gtam. A leg�gyesebb a kicsi volt, siker�lt elkapnia a l�bamat, �s a f�ldre r�ntott, de �n m�r �llon is r�gtam, �s felpattantam. Nem is l�nyka voltam m�r, hanem egy prec�zi�s fegyver, nem �reztem f�jdalmat, f�rads�got, csak egyet akartam: �lni. J�tt a p�linkaszag�, a has�ba bokszoltam teljes er�b�l, megt�ntorodott, �s nekiesett a l�mpaoszlopnak – ami jobban ki�t�tte, mint �n. A harmadik h�tulr�l elkapott, fellend�tettem a l�bam, �s a legf�j�bb pontj�n tal�ltam el. H�r�gve engedett el. A kicsi r�h�g�tt, �s az �kleit l�b�lta.

- Verekszik a kicsike? J� kis esti buli! Na gyere, nem b�nt a b�csi! – Ha lehet, m�g jobban bed�h�dtem, �s r�gt�n kiv�lasztottam a megfelel� fog�st. A k�vetkez� pillanatban m�r a f�ld�n hevert, �n a nyak�n t�rdeltem.

- Most meghalsz – sziszegtem neki, �s ler�ntottam az �larc�t. Egy ismer�s fick� n�zett vissza r�m… fuldokolt, alig kapott leveg�t, a szem�ben a hal�lf�lelem �lt. A tekintete kij�zan�tott… egy ismer�s hangot hallottam a h�tam m�g�l.

- H�, mi folyik itt?? – Tank volt az, egy furcsa, fekete t�sk�t l�b�lt a kez�ben. R�gt�n f�lm�rte a helyzetet, �s fel�m rohant. – Istenem, j�l vagy? – �n �veges tekintettel n�ztem fel r�. Elengedtem a fick�t, aki t�rsait �sszeszedve elinalt. Tank leguggolt mell�m, megfogta a kezem. L�ttam, hogy reszketek… furcsa volt. Nevettem.

- K�pzeld, Tank…. Majdnem meg�ltem valakit. – Folyt a k�nnyem, hiszt�rikusan nevettem k�zben. – J�, mi? Fog �r�lni az edz�…

- Te nem vagy magadn�l – morogta Tank, �s f�lseg�tett. – Hogy ker�lsz ide? – Alig hallottam, amit mondott, csak motyogtam, k�zben reszkettem.

- Mon�val gyakoroltunk… �r�lni fog, hogy gy�ztem… - nevetg�ltem, �s potyogtak a k�nnyeim. Tank t�mogatott, mert olyan gy�nge voltam, hogy alig �lltam a l�bamon, most, hogy a fesz�lts�g elm�lt. G�rcs�sen kapaszkodtam bel�, �sszevissza besz�ltem, eml�kszem, egy zsebkend�vel megt�r�lte az arcomat.

Azt�n meg m�r ott is �ltem Mona s�rga nappalij�ban. Mona agg�d� arccal �lt mell�m, finom, s�t�tk�k h�l�k�nt�s�ben, �s egy poh�r er�s italt nyomott a kezembe. A konyak egyszerre �t�tt ki �s ringatott el, feloldotta a g�rcs�t a gyomromban. Abbahagytam a reszket�st �s cs�ndesen s�rni kezdtem. Tank az egyik fotelben �lt, Mona �t�lelt.

- �gy megijedtem. – s�rtam.  – Megt�madtak. – Tank f�lpattant, �s d�h�sen elkezdett f�l-al� j�rk�lni.

- Kik voltak? – k�rdezte fojtott hangon.