Zoisite �ppen mag�nk�v�l volt. A vaskos forgat�k�nyvet lapozgatta, �s mindenkinek felh�borodottan id�zgetett.

- Ezt hallgass�tok meg! „Zoisite-t halv�ny r�zsasz�n sziromfelh� veszi k�r�l…”!

- Mi bajod van vele? – k�rdezte V�nusz, aki cs�kos trik�ban �ld�g�lt mellette.

- M�g hogy mi! Olyan n�ies! Na �s ez a k�p? Csak nem odaborulok egy m�sik pasi mellkas�ra?? H�t buzi vagyok �n?? – Kunzite, aki �ppen most �rkezett oda Nefrittel, felnevetett.

- Zoisite, ez is csak veled fordulhat el�.

- M�g hogy csak velem? N�zd meg magad! – �s d�h�sen dobta oda Kunzite-nak a forgat�k�nyvet, aki meredten olvasta fel a sorokat.

- „�s k�p�nyeg�t f�lrelibbentve egy szebb vil�got var�zsolt haldokl� kedves�nek.”

- Nagyon romantikus. – s�hajtott fel Jupiter.

- Olyan sz�p! - b�logatott Mercury.

-  Sz�vb�li b�cs� premier pl�nban. – tette hozz� Mars.

- De hisz ez… seg�ts�g! Naoko-sama! NAOKO-SAMA!!! – h�rd�lt fel Kunzite, �s Zoisittal azonnal a szerz� keres�s�re indultak. Jadeite nevetett.

- Osabu �s az �tletei. Hallottam, amikor azt mondta, hogy sz�ks�g van valami extra dologra is a t�bornokok k�r�l, mert a Naoko �ltal kital�lt t�rt�net t�l sablonos, t�l konzervat�v.

- Szeg�nyek. - cs�v�lta a fej�t Nefrite. – Nem szeretn�k a b�r�kben lenni.

- �s Naruval tal�lkozt�l m�r? – k�rdezte nemt�r�d�m hangon Jupiter.

- Igen. – Azt�n Jupiterre mosolygott. – Ak�r az apja lehetn�k. – Majd megcir�gatta Jupiter karj�t, akinek ell�gyultak a von�sai.

***

Miut�n �t�lt�zt�nk, az egyik t�megjelenetet pr�b�ltuk f�lvenni. Sok statiszta tolongott a st�di�ban, �s �n r�gt�n f�lfedeztem az egyiket, aki tegnap megt�madott – de ker�lte mindenki tekintet�t, mert a szeme alatt hatalmas fekete karika terpeszkedett. Pedig �n eml�kszem, hogy hov� �t�ttem… a szem�ket semmi esetre sem �rtem volna fel. Tankra pillantottam, aki zavartan n�zett vissza r�m. Csak nem? Lehet, hogy megverte �ket?… Ez t�l sz�p lenne ahhoz, hogy igaz legyen. Tank az ujj�t a sz�j�ra tette. Pszt…  �s mosolygott.

***

Sz�netet tartottunk, �s �n az �lt�z�folyos� legnagyobb t�kre el�tt gyakoroltam h�res bel�p�met, imm�ron ezredszerre, de �jra �s �jra elt�vesztettem. D�h�sen toppantottam. Hirtelen m�g�m �llt valaki – Tuxedo, azaz Tank talpig szmokingban. A mell�nyzseb�b�l kikandik�lt a feh�r maszk meg a k�t keszty�je.

- Nem �rtem, mi�rt blokkolt�l le ilyen egyszer� mozdulatsorn�l, amikor k�l�nben remek t�ncos vagy. – mondta, �s megfogta a kezeimet. – Eml�kszel arra a harci dalocsk�ra? – b�lintottam, �s szapor�bban vettem a leveg�t. Nyugi, csak semmi sz�vdobog�s, ugyeb�r, csak Tank �lelt �t, Tank, az undok. – Sz�val, csak annyit kell tenned, hogy d�dolod magadban a dallamot, �s tedd hozz� ritmusra a mozdulatokat.

„Ai to seigi no Bishoujo Senhsi ga… Tsukini kawatte oshiokio ” – d�doltam, �s Tank vezette a kezemet, s egyszerre �ssze�llt minden.

- U�h, v�gre megvan! – ujjongtam. Az utols� fenyeget� mozdulatba meredten �lltunk a t�k�r el�tt.

- Na, most vezess te. – rendelkezett Tank, mint valami tan�r, de �n sz�t fogadtam. �jra v�gigcsin�ltam a mozdulatsort, �s � hihetetlen k�nnyed�n tartotta a kezeimet. Hib�tlan, megint hib�tlan! H�l�san mosolyogtam r� a t�k�rben. Tank megszor�totta a kezemet, �s szorosabban �lelt mag�hoz. Nem n�zett r�m – am�gy is t�bb mint egy fejjel magasabb volt n�lam -, halkan suttogott a f�lembe, �s a lehelet�t�l v�gigfutott rajtam a borzong�s.

- Szepl�cske, �n…

- Mi az? – k�rdeztem. Feln�zett, �s l�tszott rajta, hogy v�v�dik valamin. – Mi…?

Hangos nyikorg�ssal kiny�lt a n�i �lt�z� ajtaja. Sz�trebbent�nk, �s egy pillanattal k�s�bb Tuxedo m�r nem volt sehol.

Az ajt�n V�nusz l�pett ki.

- Csak nem megzavartam valamit? – mosolygott, l�tva piros arcomat.

- Nem volt annyira fontos. – legyintettem. Ha fontos lett volna, Tank nem l�pett volna le, gondoltam keser�en. Am�gy is, mi volt ez az elt�n�s?… Tiszt�ra, mint Tuxedo Kamen. Ajaj, rag�lyos Naoko t�rt�nete.

Valaki nevetett, m�lyen, zeng�n, er�sen. A hangja belop�zott a lelkembe, �s beleremegtem. Lassan megfordultam a fi�k fel�, akik a kardjukkal sz�rakoztak.  Tank nevetett. �s nekem is nevethetn�kem t�madt, de nem a helyzet�k miatt – Nefrite �ppen ki�t�tte �s odaszegezte Tank k�peny�t a f�ldre -, hanem visszhangk�nt az � nevet�s�re. Milyen kedves �gy, amikor mosolyog… egy�ltal�n nem tankos. Hirtelen r�m villantotta a szem�t, �s �reztem, hogy el�nt a forr�s�g, el akartam kapni r�la a pillant�somat, de nem engedte. Sz�pen, szel�den n�zett r�m, az id�k v�gtelenj�b�l. Endymion?… Mi ez az �rz�s? Egy dallam, egy pend�l� h�r? �rv�nyl� csillagok, sejtelmes Hold �s a F�ld minden k�nnye a szem�ben. Mintha �lomb�l �bredn�k. Vele.

      A szok�sos pr�b�k ut�n a shensiket k�l�n st�di�ba k�rette Osabu, hogy a k�k h�tt�r el�tt felvegy�k az �tv�ltoz�s pillanatait. Nagyon �rdekes volt az eg�sz. El�sz�r is felvett�nk egy k�k dresszt, hogy b�rmilyen sz�n�re �trajzolhass�k az alakunkat. Egyszer elj�tszottuk az eg�szet �gy, azt�n m�g egyszer fukuban, hogy a v�gs� be�ll�sn�l ne legyen gond.

Mars �s V�nusz a jelenet bizonyos r�szein�l egy hatalmas ventill�tor f�l�tt �llt, hogy a hajuk szebben lebegjen. Jupiternek egy k�rbe forgathat� alkalmatoss�gon kellett v�geznie a mozdulatokat, azt�n �gy is f�lvett�k az eg�szet, hogy a kamera forgott, �s � egy helyben maradt. Mercury mozdulatai egy buzog�nyos gyakorlatra hasonl�tottak, nekem pedig sz�rnyakat var�zsoltak a h�tam m�g�.

Hazafel� menet eszembe jutott, hogy m�g a m�ltkor a zenest�di�kban hagytam a sz�vegemet – �s mivel m�snapra egy �j dalt kellett megtanulnunk, h�t elk�sz�ntem a l�nyokt�l, hogy beugorjak a kott�im�rt. Kicsit izgultam, mert m�r alkonyodott, nem akartam sehogy se s�t�ted�s ut�n hazamenni.

Csak akkor jutott eszembe, hogy a st�di� esetleg z�rva van, amikor m�r ott �lltam az ajt� el�tt. De a kilincs engedett.

Bent alig �gtek a villanyok, csak a pici l�mp�k vil�g�tottak, k�zvetlen�l a fal ment�n. A mi st�di�nk a k�z�ps� folyos�n jobbr�l a harmadik ajt�.

Ez is nyitva volt.

�gy l�ttam, van bent valaki az �vegfal m�g�tt, de elhat�roztam, hogy �gy surranok ki-be, mint a kiseg�r. Nem j�rathatom le enn�l is jobban Usagit… R�snyire nyitottam az ajt�t, �s m�ris megl�ttam a kott�imat, pontosan ott, ahov� tettem, a sok gombos pult mellett. Gyorsan odal�ptem, m�r ny�ltam is fel�, amikor meg�llt a kezem.

Az �vegfal m�g�tt Tank �llt, �s heged�lt.

Megdermedtem.

Nem n�zett se jobbra, se balra, lehunyt szemmel, fej�n f�lhallgat�val koncentr�lt, mosolygott, izzadt volt a homloka, �gy zen�lt, egy m�sik vil�gban. A heged� l�ny�nek r�sze volt, csak egy eszk�z arra, hogy kifejezze mindazt, amit szavakkal nem lehet elmondani. Mihelyt megpillantottam, r�gt�n tudtam. Nem volt r� sz�ks�gem, m�gis megkerestem a kihangos�t� gombot, �s felcsavartam.

Nem, ezt semmi m�ssal nem lehet �sszet�veszteni. B�r soha nem hallottam t�le ezt a dalt, ezek a futamok, a dallam �ve �s ritmusa, ez olyan, mint egy n�vjegy.

Armou heged�l.

Nem is vettem �szre, mikor kezdtek el folyni a k�nnyeim, d�h�sen �s k�ts�gbeesetten. Felborzolt a dallam, f�lemben d�b�rg�tt �s f�jt, f�jt – hogy meghalt az, ami meg sem sz�letett.

V�ge lett a dalnak, �s � kinyitotta a szem�t. Megl�tott.

Nem v�rtam meg, am�g kij�n, sarkon fordultam, �s kirohantam, � ut�nam.

- V�rj! Itsuna! – ki�ltotta, �s utol�rt a folyos�n.

- Mi van?? Tudod a nevemet?? – fordultam fel�, mint egy f�ria. – H�t most m�r �n is tudom a tiedet!!

- Meg akartam mondani…

- De nem mondtad meg!! – v�gtam a k�p�be. – Hogy �n mekkora egy marha vagyok! Hiszen… rajtad van a tetov�l�s is!

- K�rlek…

- �s te tudtad! Kezdett�l fogva tudtad! Hogy volt�l k�pes ennyire megal�zni?

- Eszem �g�ban sem volt megal�zni t�ged! – kiab�lt vissza d�ht�l v�r�sen.

- Pedig pontosan ezt tetted! J�kat nevett�l rajtam magadban, mi?? A kis rajong�, a kis szerencs�tlen!

- Soha nem nevettelek ki!

- Ne hazudj! – sziszegtem. Azt�n lefele g�rb�lt a sz�jam. – Pedig �n m�r… m�r majdnem… �h! Nem �rdekes! – �s �jra elindultam kifel�. Alig l�ttam a k�nnyeimt�l.

- V�rj m�r! – �s megragadta a karom.

- Ne �rj hozz�m! – ki�ltottam, de nem tudtam szabadulni. Er�sen megfogta a k�t csukl�mat, �s a falhoz szor�tott. – Eressz el!

- Meg�rj�tesz! – mondta remegve, �s moh�n megcs�kolt. Puh�k �s forr�k voltak az ajkai, �s �reztem, hogyan gy�l fel bennem a v�r, sokkal er�sebben, mint amikor t�ncoltunk. De nem engedtem el magam, hi�ba ig�zett meg a cs�kja, kit�ptem magam az �lel�s�b�l.

- Soha t�bb�, �rted? – kiab�ltam. – Soha! Soha! Soha!

Bev�gtam magam m�g�tt a st�di� ajtaj�t �s rohantam, rohantam hazafel�, zih�lva. �reztem, hogy ut�nam n�z.

***

Aznap este annyira zaklatott voltam, hogy alig b�rtam �gyba parancsolni magam. Ha az eddig bev�lt m�dszerre, a magn�mra �s a kedvenc kazett�imra n�ztem, elzsibbadtam. A s�t�tben sz�mba vettem mindent, amir�l m�r napokkal ezel�tt r�j�hettem volna… a tetov�l�sa, az idegess�ge, amikor Armour�l besz�ltem, a fekete t�sk�ja… biztos abban tartja a furcsa heged�j�t, csak akkor nem voltam magamn�l, amikor l�ttam… �s hogy a m�ltkor is r�terelte a sz�t. Ki akarta bel�lem h�zni, mennyire rajongok �rte… a fogamat csikorgattam d�h�mben, azt�n tehetetlens�gemben megint sziv�rogni kezdtek a k�nnyeim. Hogy volt k�pes r�?… Eg�sz �letem al�l kih�zta a sz�nyeget, csak �gy egyszer�en. Hiszen Mars mondta is, hogy zen�sz… �n meg l�ttam heged�lni �lmomban. H�t persze, minden �sszev�g.

A k�vetkez� gondolatt�l annyira megijedtem, hogy fel kellett �ln�m.

Hiszen ez Usagi t�rt�nete. � volt szerelmes egy ismeretlen fi�ba… k�zben mindig szek�rozt�k egym�st. Ez az eg�sz lehetetlen! Hogyan v�lhat val�ra mindez?? Mintha �n sem lenn�k m�s, mint egy kital�lt figura, akinek az �let�vel elj�tszanak az alkot�k.  

Reggelre tudtam, mit kell tennem.

Nem csin�lom tov�bb. Nem tudok Usagi lenni. A t�rt�net nem m�k�dik, nincs szerelem. Csin�lja m�s, biztosan lesz jelentkez�, el�g megn�zni a sz�ke l�nyok list�j�t. Vagy ott van Berill, biztos kap az alkalmon. Sz�rakozzon a h�res Armou Bachim egy m�sik n�vel, nekem elegem volt.

Reggeli ut�n felh�vtam Mon�t, �s megk�rtem, hogy k�z�lje Naok�val �s Osabuval a d�nt�semet.

Azut�n elkezdtem �sszepakolni a holmijaimat.

A kezembe akadt az egyik g�mb, amit Sailor Moon a kontyaiban hord, v�letlen�l hazahoztam a m�ltkor. Csak akkor d�bbentem r�, milyen sokat jelentenek nekem – a l�nyok, a Senhsi �sszetart�sa, Kunzite kedvess�ge, a t�bornokok �k�rk�d�sei… m�g Berill g�g�s piszk�l�d�saira is enyhe nosztalgi�val gondoltam. �s azok a furcsa eml�kek, a f�l p�r piros tornacsuk�m �s a titokzatos monoklik a statiszt�kon… a pillant�sa. Akkor �s ott egyszerre l�legezt�nk a csillagokkal. Nagyon f�j az �rul�s.

Mindegy, m�r lehiggadtam. 

Nincs m�s megold�s.

 D�l fel� cs�ngettek.

F�lve nyitottam ki az ajt�t, arra gondoltam, hogy Mona j�tt a lelkemre besz�lni, de nem � volt. Egy pillant�s alatt felm�rtem, �s ugyanazzal a mozdulattal m�r csuktam is vissza az ajt�t. A k�sz�b el�tt Armou �llt, fekete nadr�g, s�t�tk�k ing, egy feh�r r�zsa, a szeme… elkaptam a tekintetemet.

Remegve ford�tottam r� a z�rat.

Ide nem fog bej�nni. Nem vagyok k�v�ncsi a mondanival�j�ra.

Nem cs�ngetett �jra.

Ott kuporogtam az ajt� el�tt a f�ld�n, �s nekifesz�tettem a h�tamat, mintha att�l f�ln�k, hogy m�giscsak bej�n valahogy. Tudtam, milyen er�s, hogyan szor�tott tegnap a falhoz a folyos�n… �s ezzel egy id�ben �jra fel�ledt a cs�k eml�ke, �l�nkebben, mint eddig b�rmikor.

Tiszta vicc, ez is olyan, mint Usagi cs�kja, olyan tehetetlen… olyan sz�d�t�.

Azt�n megl�ttam, ott �llt az erk�lyemen.

Csak a f�lemeleten kaptam szob�t, igaz�n k�nnyen fel lehet m�szni. �s �n nyitva hagytam reggel az ajtaj�t, csak az �ttetsz� f�gg�nyt h�ztam be.

Ott lebegett az �rny�ka a feh�r anyagon, �s tudtam, hogy nem l�that engem.

- Itsuna… - mondta, �s tett egy l�p�st. A f�gg�ny ut�n ny�lt, majd lehanyatlott a keze. – Nem akartam. Nem �gy akartam… - a feh�r r�zs�t sz�rakozottan morzsolgatta a kez�ben, mint Tuxed�k�nt szokta a sz�netekben. – K�rlek… bocs�ss meg. – Le akarta tenni valahov�, de kiesett a kez�b�l. Nem ny�lt ut�na, hogy f�lvegye. Megfordult, az �rny�ka elt�nt.

Sok�ig �ltem m�g mozdulatlanul, de nem j�tt vissza, nem cs�ngetett be.

Elment.

Lassan kimentem az erk�lyre, de nem volt sehol. A feh�r r�zsa ott fek�dt a l�bam el�tt a f�ld�n. F�lvettem, besz�delegtem a szob�ba �s egy keskeny �vegv�z�ba tettem. Furcsa, piros cs�kok lettek az �ttetsz� v�zben a r�zsa sz�ra k�r�l. Milyen disszon�ns… feh�r r�zsa, v�zben elt�n� v�r. Armou v�re.

***

Eg�sz nap nem mozdultam ki.

Vajon mit sz�lt Osabu? Hogyan fog szeg�ny egy m�sik Moont szerezni, egy nappal a forgat�s megkezd�se el�tt?… Mindegy.

�gy n�gy �ra t�jt V�nusz felh�vott, hogy nagyszer� tervet eszelt ki Mars �s Jadeite �sszeboron�l�s�ra. Nem tudtam ler�zni sehogy se, minden�ron fel akart j�nni hozz�m.

Kisv�rtatva m�r cs�ngetett is.

- Szia, Usagi! – ugrott a nyakamba. – Jobban vagy? Mona mes�lte, hogy ma reggel megf�jdult a fejed.

- �gy is lehet mondani. – d�nny�gtem, �s beljebb invit�ltam.

- �, neked is megvannak? – mutatott Armou kazett�ira, amikhez k�ptelen voltam hozz�ny�lni. Elfeh�redtem. – Olyan titokzatos fick�, ugye? �s nagyon-nagyon helyes. Igaz�n szerencse, hogy benne van a st�bban. – s�hajtott.

- Te tudod? – k�rdeztem megr�k�ny�dve.

- Csak v�letlen�l. Art f�laj�nlotta, hogy keres neki egy menedzsert, de � persze hallani sem akart r�la. Szerinte a menedzserek �l�sk�d�k. K�pzelheted, Art mennyire megs�rt�d�tt! – nevetett.

- Mi�rt nem mondtad hamarabb? – �ltem le ny�gve, �s a fejemet fogtam. V�nusz mell�m zuppant.

- Nem lehetett. Nagyon k�nyes arra, hogy ne ismerje meg az arc�t senki. Egy�bk�nt sem szabadna tudnom az eg�szr�l… - a sz�ja el� kapta a kez�t. – H�, most meg elkotyogtam neked.

- M�r nem �rdekes. �n is tudom… tegnap �ta.

- Mi van veled? Rettenetesen s�padt vagy. – �gyis mindegy most m�r, elmes�ltem neki mindent. V�nusz meglep�en komolyan hallgatott, �gy a t�rt�net fel�n�l f�z�tt egy te�t.

- �s te? Szereted? – k�rdezte.

- Nem tudom. – v�laszoltam feszengve.

- A „nem tudom” azt jelenti, hogy „igen”. – hunyorgott V�nusz.

- Mondom, hogy nem tudom! Soha senki nem b�rt annyira kibor�tani, mint �. Meg tudn�m fojtani az�rt, amit velem tett. – V�nusz nem v�laszolt, a becsomagolt t�sk�imra esett a tekintete. – Nem csin�lom tov�bb. Te am�gy is sz�letett f�szerepl� vagy, Osabu biztos betesz Sailor Moon szerep�re.

- Ilyet m�g csak ne is mondj! – h�zta �ssze a szem�ld�k�t V�nusz. – Te vagy Usagi, ezt m�r akkor meg�llap�tottam, amikor el�sz�r l�ttalak. Mintha egyenesen Naoko fant�zi�j�b�l pattant�l volna ki.

- Hidd el, nem vagyok j� erre a szerepre… szerelem n�lk�l Usagi halott. – V�nusz komoran n�zett maga el�, majd r�m pillantott.

- Biztos vagy benne, hogy ez az, amit akarsz? – k�rdezte. Nem feleltem, �reztem, hogy ki akarja f�rk�szni a gondolataimat.

Lassan h�rp�lgett�k a te�t.

- Ha igaz�n menni akarsz, �gysem tud senki sem visszatartani. – �llt fel v�g�l, �s a t�sk�ja ut�n ny�lt. – Este az�rt gyere ki oda, ahol Jupiter meg akarta verni Osabu kuty�j�t. Ott lesz Mars�k meglepet�se, �s azt akarom, hogy te is ott legy�l. Sz�val kilenckor, rendben? – majd az ajt�ban megpuszilt. – Mind nagyon megszerett�nk t�ged, ugye tudod? – mondta. – Soha nem leszel boldog, ha megpr�b�lod kij�tszani a sorsodat.

***

Este kilenckor ott voltam a fa alatt, titokban abban rem�nykedve, hogy Mars�kon k�v�l csak V�nusz lesz ott. H�t persze, mindannyian ott voltak, s�t, Mona �s Art is kit�ntette a csapatot jelenl�t�vel. � is ott volt, �n pedig �vatosan ker�ltem a tekintet�t. Azt, hogy ez az utols� est�m vel�k, senki nem eml�tette, �s �gy vettem �szre, hogy Mon�n �s V�nuszon k�v�l nem is tudja senki. M�g �r�ltem is, hogy semmif�le szemreh�ny�st nem fogok t�l�k hallani.

- Mind megvagyunk? – rikkantotta ragyog� arccal V�nusz, �s k�zelebb intett minket. – Akkor megkezd�dhet Sailor V els� �l�, �jszakai j�t�ka!

- Hogy mi? – gyanakodott Mars, �s �vatosan m�regette V�nusz huncut mosoly�t.

- Kell�kes! – rendelkezett V�nusz, �s a hom�lyb�l el�l�pett Umino, igencsak megpakolva szatyrokkal. – A kalapot! – Egy r�gim�di, puha, fekete filckalapot vett �t Umin�t�l, �s pap�rfecniket szaggatott bele. – A p�rjukat a l�nyok v�lasztj�k ki, mert �gy illik.

- Mif�le p�rt? – k�rdezte Mercury, �s f�l�nken pillantott a kalapra..

- H�t azt, hogy ki kivel lesz �sszebilincselve! – nevetett a sz�ke l�ny, �s boszork�nyos �gyess�ggel kevergette a pap�rk�kat.

- �sszebilincselve?? – h�rd�lt fel Jupiter. – Mi ez az eg�sz?

- Nyugi, nyugi. Mindent megbesz�ltem Osabuval, �s garded�mnak itt van Mona �s Art. A j�t�k l�nyege, hogy az egy�ttm�k�d�st fejlessze. H�zz, Mercury! – ny�jtotta oda els�nek a k�khaj� l�ny el� a kalapot, aki k�ny�rg� tekintettel n�zett k�r�l, majd remegve a kalapba ny�lt. – Te j�ssz, Jupi! Na, gyer�nk m�r! Ne most legy�l sz�gyenl�s!

- Kicsit hom�lyos nekem ez az eg�sz. – vonta �ssze a szem�ld�k�t a magas l�ny.

- A p�roknak meg kell keresni�k valamit, amit elrejtett�nk. Itt vannak a t�rk�pek, amin t�j�koz�d�si pontokat jel�lt�nk ki a st�di� ter�let�n. P�ronk�nt egy ir�nyt� �s egy eleml�mpa j�r. Az a p�ros nyer, aki els�k�nt tal�lja meg az elrejtett t�rgyat.

- H�, Mercury! – lelkendezett Zoisite. – Rem�lem, engem h�zt�l! Mutasd!

- H�t… t�nyleg… - v�r�s�d�tt el Mercury. Mik�zben Jupiter orra al� dugta a kalapot, V�nusz odas�gott nekem.

- Nyugi, megbund�ztam a dolgot. Ma �jjel mindenkit �sszehozok! – kacsintott, mire jeges r�m�let �nt�tt el. Ezek szerint… na ne.

- Szerintem nem kellene… - kezdtem, de Jupiter szeme m�r ragyogott.

- Mona! Te j�ssz! – tolta oda a kalapot V�nusz a macskaidom�rn� orra el�.

- Nekem is kell j�tszanom?… �n azt hittem…

- Hogyan akartok r�nk �gyelni, ha itt maradtok? – d�rrent r� V�nusz. – Tess�k h�zni!

- Art… t�ged h�ztalak. Ne haragudj. – mondta Mona elk�pedve. Miut�n Kunzite megbizonyosodott r�la, hogy Nefrite Jupiter p�rja lesz, hunyorogva n�zett V�nuszra.

- Csak nem a szerelem istenn�je szem�lyesen osztotta be a p�rokat?

- Csak semmi gyan�s�tgat�s! – h�rd�lt f�l V�nusz. – Tess�k, Mars, h�zz�l!

- Micsoda h�lyes�g… - morogta Mars, de Nefrit�kre n�zett, �s elhallgatott. – Jadeite. – A sz�ke fi� arc�n furcsa felh� suhant �t, �s odal�pett Mars mell�.

- N�zd, ha te nem akarsz j�tszani, akkor �n is ki�llok. – mondta neki.

- Persze, hogy m�s nyerjen! – feleselt vissza Mars. – Eszem �g�ban sincs m�snak �tengedni a gy�zelmet! – f�lig elfordult, �gy nem l�tta Jadeite meglepett, b�szke mosoly�t.

- J�l hallok? Valaki gy�zelmet emlegetett? – rikkantotta Jupiter. – Ne is �lmodjatok r�la!

- Majd megl�tjuk! – kapta el a harci h�v V�nuszt is, aki h�zott a kalapb�l, majd kac�ran Kunzite-ra n�zett. – Ahhoz nek�nk is lesz egy-k�t szavunk, ugye? – Kunzite a fej�t cs�v�lta �s mosolygott.

- Mi�rt �lnek vissza vele a n�k, hogy ellen�llhatatlanok?

- �s maradtatok ti. – mutatott r�nk V�nusz. – Umino!

- Igenis! – cipekedett oda a szem�veges fi�. V�nusz kez�ben megcsillant a hideg bilincs.

- Ne mer�szeld… - sziszegtem neki a fogaim k�z�l, mialatt a t�bbiekre mosolyogtam.

- N�zd, milyen boldogok! – mutatott Art�kra, �s am�g f�lre n�ztem, �gyesen bekattintotta a z�rat. M�r csak ez hi�nyzott! V�nusz mint a vill�m, kapta el Armou kez�t is…  mintha att�l f�lne, hogy elszalad. Armou nem n�zett r�m, ahogyan �n sem �r�.

- Gyertek! Mindenki sorban! Kettes�vel! – V�nusz mindenkire r�tette a bilincseket.

- �s mondd csak, mit kell egy�ltal�n megtal�lni? – k�rdezte Mercury k�v�ncsian.

- H�t a bilincs kulcs�t, term�szetesen. – jelentette ki V�nusz.

- De hiszen az n�lad van. – mondta Nefrit.

- M�r nem – felelte V�nusz, �s a kan�lisba pottyantotta. Egy emberk�nt h�rd�lt�nk fel.

- Mit csin�lt�l? – ki�ltottam d�h�sen.

- �gy az igazs�gos. – vont v�llat V�nusz. – �s most l�ssuk a t�rk�peket! F�l perc m�lva lehet indulni! – Mindegyik p�ros �l�nk sustorg�sba kezdett, �s a terepet tanulm�nyozta. Mars a fej�t cs�v�lta, �s halkan vitatkozott Jadeittel, Zoisite ki-be kapcsolgatta a l�mp�t, a t�rk�pet �tengedve Mercurynak. Jupiter mintha valami aut�t emlegetett volna halkan, Nefrite pedig b�logatott. Kunzite �vatosan tette a sz�pet V�nusznak, majd azon igyekezett, hogy t�bbletinform�ci�t csiholjon ki Umin�b�l. Art izgatottan b�ng�szte a t�rk�pet, olyan lett, mint egy kisfi�, Mona mosolyogva n�zte. Armou a t�rk�pet szorongatta, az ir�nyt� �s a l�mpa n�lam volt.

- ���s… �ra indul! – ki�ltotta Umino. A p�rok futva indultak el k�l�nb�z� ir�nyokba, hangosan aj�nlgatva a t�bbieknek r�videbb ker�l�utakat. Umino elk�sz�nt, hogy a megfigyel�pontra menjen, �s mi ott maradtunk tan�cstalanul.

Megfojtom V�nuszt… megfojtom. Csak ker�lj�n a kezem k�z�! Lopva Armoura sand�tottam, aki �vatosan n�zett r�m a szeme sark�b�l.

Gyorsan elkaptam a szememet �s elindultam az egyik ir�nyba. � persze nem mozdult meg, �gy nagyot r�ntottam rajta.

- Erre megy�nk. – jelentettem ki.

- Nem. – mondta nyugodtan. – Nem arra kell menni.

- Nem �rdekel! H�lyes�g ez az eg�sz! Hazamegyek! – toppantottam.

- Nyugodj meg. – mondta halkan. – Nemsok�ra otthon leszel. Keress�k meg gyorsan azt a kulcsot �s vess�nk v�get ennek az eg�sznek. – Lehajtottam a fejem. V�get vetni. Hm. M�r nem is veszekszik velem. Csak nem arra v�gyok, hogy szek�rozzon? Teljesen meg�r�ltem!

- Helyes. Ezt akarom. V�get vetni. – �s felszegtem a fejem. Hosszan, kutatva n�zett r�m, azt�n elford�totta a fej�t.

- Menj�nk.

***

Abban maradtunk, hogy a leghelyesebb t�rk�pn�zeget�s helyett k�vetni Umin�t, aki nyilv�nval�an valami megfigyel�helyre megy, ahol szemmel tarthatja az els� meg�rkez�t. Ugyancsak igyekezn�nk kellett, hogy utol�rj�k. �vatosan surrantunk egyik �rny�kb�l a m�sikba, �s csakhamar �szrevett�k �t, ahogyan meg-megvil�g�tj�k az ostorl�mp�k.

- Psszt. – csit�tott Armou.

- Nem tehetek r�la, lihegnem kell. – feleseltem vissza suttogva. – �gy rohansz, hogy nem lehet veled l�p�st tartani. – Nem v�laszolt a piszk�l�d�somra.

– Gyere! – Umino felfel� ment az egyik dombra, a legmagasabbra. Term�szetesen nem k�vethett�k a kik�vezett, l�mp�csk�kkal ell�tott �sv�nyen, nek�nk egyenesen kellett f�lfel� t�rni az avarban. R�ad�sul alig l�ttam valamit, mert a l�mp�t nem haszn�lhattuk, Umino t�l k�zel volt.

- Sszzz…

- Mi van? – fordult h�tra.

- Semmi. – feleltem. Tov�bbindult, �s musz�j volt �jra felszisszenjek. Rettenetesen v�gott a bilincs. Lehajolt, �s felvillantotta a l�mp�t, hogy megvizsg�lja a kezemet. J�l l�tszottak a hossz�, v�r�s cs�kok.

- Mi�rt nem sz�lt�l? T�nkremegy a kezed… - morgott, �s elkapta a kezemet. Felseg�tett maga mell�, �s �vatosan tov�bbindultunk. Finom, meleg volt a tenyere, �s szinte teljesen elveszett benne az �n kezem. Egyszerre nyugtatott meg �s sz�d�tett el az �rint�se… ak�rcsak a zen�i. Csak baktattam mellette a s�t�tben, hagytam, hogy vezessen, �s pr�b�ltam megmagyar�zni a saj�t �rz�seimet.

***

Azt�n egyszer csak megny�lt a l�bunk alatt a f�ld.

Annyira hirtelen t�rt�nt mindez, hogy m�g csak sik�tani se volt id�m. Zuhantunk, �reztem, hogy mag�hoz szor�t… �s m�r el is �rt�k a talajt. F�lig r�estem, majd halk ny�g�ssel felt�p�szkodtam.

- J�l vagy? – k�rdeztem t�le, �s l�ttam a f�lhom�lyban, hogy � is megmozdul.

- Igen… azt hiszem. Hol a fen�ben vagyunk? – ny�gte, �s a fej�t tapogatta.

- Tal�n n�zz�k meg a t�rk�pet. – javasoltam. El�vette �s kihajtogatta a piszkos pap�rt, majd felkapcsolta a l�mp�t. Kisv�rtatva r�mutatott egy piros pontra.

- Ez lesz az. Farkasverem, k�sz�lt a „V�rfarkas �jszak�ja” l3-dik r�sz�hez.

- Persze, ha el�bb megn�zz�k a t�rk�pet, akkor nem lett volna musz�j erre j�nni, ugye?? – akartam mondani, de nem b�rtam. V�g�l is… ez mindkett�nk hib�ja. A l�mpa pisl�kolni kezdett.

- V�nusz szervez�se… - morogtam. - Kapcsold le, pihentess�k egy kicsit. – Hallgattunk. Armou az �reg fal�hoz vetette a h�t�t, �n mellette �lltam a s�t�tben.

- Lehet�nk vagy t�z m�ter m�lyen. – s�hajtott. – Tiszta szerencse, hogy rendesen kib�lelt�k az alj�t, sim�n �sszet�rhett�k volna magunkat… Nem �lsz le? – k�rdezte. Nem v�laszoltam. Most realiz�l�dott bennem az eg�sz: nemcsak hogy hozz� vagyok l�ncolva, de m�g vele is kell t�ltsem az eg�sz �jszak�t egy veremben! T�k s�t�tben! Megfojtom V�nuszt, megfojtom V�nuszt. Kicsit t�volabb h�z�dtam t�le. Meg�rezte a mozdulatomat, de nem mondott r� semmit.

Kisv�rtatva furcs�n felnevetett.

- Mi az? – k�rdeztem.

- L�tod, ez az eg�sz… nem m�k�dik. Pont �gy fog k�tba esni az eg�sz forgat�s is. - Armou elkomolyodott.

- L�ttam a b�r�ndjeidet. – Nem v�laszoltam. – Meg�rtem, hogy el akarsz menni… N�zd, ez az eg�sz az �n hib�m. Eltoltam. Meg kellett volna mondanom neked. K�ptelen voltam r�. – halkan besz�lt – Az�rt is v�llaltam el a szerepet, mert tudtam, hogy nincs olyan l�ny, mint Usagi… erre j�tt�l te. Hogy lehet, hogy egy ilyen kis l�ny, mint te, teljesen felforgatja az �letemet?…- Elhallgatott, majd kisv�rtatva folytatta. – N�zd, te vagy Usagi, ez nyilv�nval�. Gondolom, nem vagyok j� Mamorunak, az�rt akarsz elmenni… �s igazad is van. De mondok valamit. �n megyek el. – Felkaptam a fejemet. – �gyis rossz sz�n�sz vagyok, �s ezt a szerepet b�rki el tudja j�tszani… - a gondolat, hogy elmegy, megfagyasztott. – V�g�l is csak egy �larc az eg�sz. – Majd keser�en hozz�tette: - Tudom, hogy nem vagyok az a fi�, akit a l�nyok az �lmaikban d�delgetnek.

Elmegy?? Nem. Nem lehet. Olyan nincs. Nem akarom. Lassan leguggoltam el�, a f�lhom�lyban k�t kezembe fogtam az arc�t, �s magam fel� ford�tottam.

- Nem akarom, hogy elmenj. – suttogtam. Az orrommal finoman megb�ktem az orr�t, � a szemembe n�zett. Lassan, �gyelve a t�r�keny pillanatra, megcs�koltam. �vatosan viszonozta �s a m�sik kez�vel gy�ng�den �tfogta a nyakamat. Mindketten reszkett�nk az �r�mt�l.

�letem legszebb �lm�nyei k�z�tt van az az �tbesz�lgetett, cir�gat�sokkal �s cs�kokkal teli �jszaka. Az �l�ben kuporogtam, bec�zt�k egym�st �s mindent bevallottunk – a f�l�nk szerelmet, ami megijedt a veszeked�sekt�l �s a zene var�zs�t, ami el�sz�r �rtette meg vel�nk, hogy �r�kt�l fogva �sszetartozunk. Vele voltam �s � �nvelem, �s v�gre, v�gre, minden a hely�re z�kkent a vil�gban.

***

- Itt vannak! Art! Megtal�ltam �ket! – ki�ltotta Mona, aki egy zsebl�mp�val vil�g�tott le az �regbe. – J�l vagytok? M�r minden�tt kerest�nk titeket… Gyorsan, a k�telet! - Nem akar�zott kisz�lljak Armou karjaib�l, m�g arra a r�vid id�re se, am�g kim�szunk. Amikor elindultunk a h�zak fel� – m�r hajnalodott, reggel n�gy �r�ra j�rt -, a vil�g legterm�szetesebb m�dj�n �lelt �t. Mona nagyot n�zett, de el�gedett mosoly csillant a szem�ben.

Mon�n�l partiztunk, term�szetesen. A t�bbiek m�r r�g ott voltak, err�l tan�skodtak a szanasz�t dob�lt pap�rdobozok, kajamarad�kok �s f�lig ivott �vegek.

- Koccintsunk, gyerekek! V�gre itt vagytok! – ki�ltott Kunzite, �s egy-egy poharat nyomott a kez�nkbe.

- Usagi! Csak nem…? – k�rdezte V�nusz, �s �n pirulva b�lintottam. – H�romszoros �ljen! – �t�leltek �s gratul�ltak nek�nk, amit�l zavarba j�tt�nk.

- J�l lemaradtatok! M�r r�g elvitt�k Jadeittel a p�lm�t! – rikkantotta Mars.

- Mondok valamit. – jelentette ki Mercury olyan komolyan, hogy mindenki elhallgatott. A nagy figyelemt�l egy kicsit megillet�d�tt, de hat�rozottan jelentette be. – Tetszik a hajam. – Bejelent�s�t kit�r� taps �s hujjog�s fogadta. – �s m�r nem is akarom lemosni!! – kiab�lta t�l Zoisite-ot, aki �r�m�ben k�t ujj�t a sz�j�ba t�ve f�ty�lt.

Nefrite f�ltett egy sz�mot, amit�l mindenkinek t�ncolhatn�kja t�madt, a macsk�k rohang�ltak, mert Art minden�ron masnit akart a nyakukba k�tni. V�ratlanul betoppant az �s�toz� Osabu, s vele Naoko-sama, akik eg�szs�g�re persze �jra koccintanunk kellett. F�lreh�vtam V�nuszt.

- Sz�val… k�sz�n�m. Csak ennyit akartam mondani. – �s megpusziltam.

- Na ugye! Tudtam �n! – kacsintott.