- Usagi… - Mamoru megpr�b�lta m�g szorosabban �t�lelni szerelm�t, hangja keser�en csengett.

- Mi az?

- Mi�rt tetted ezt?

- Mit? – Usagi hangja tal�n t�ls�gosan is nyugodt volt.

- Te is nagyon j�l tudod… jobban, mint �n. – Mamoru megremegett, tal�n a d�ht�l, tal�n a szomor�s�gt�l.

Usagi keze meg�llt a leveg�ben, Mamoru elengedte. A fi� meg�llt, �s nem t�ncolt tov�bb.

A fiatal n� arca elkomorult.

- Mi t�rt�nt Mamo-chan?

- Ne h�vj Mamo-channak. – Mamoru hangja most fenyeget�en hallatszott. Usagi �rtatlan arccal l�pett k�zelebb hozz�.

- De h�t…

- Hogy mer�szelt�l engem nyilv�nosan megsz�gyen�teni?

- De…

- L�ttam, mit csin�lt�l… Seiy�val…

Most Usagi hangja kem�nyedett meg, a m�zb�l hirtelen v�ltott �t j�gcsapokba.

- Mi bajod van Seiy�val?

- Ne tettesd magadat… - Mamoru mellkasa egyre s�r�bben emelkedett fel �s le, fel �s le, a fi� szemeiben a s�t�tk�k f�nyek mintha felvillantak volna bord� �rnyalatokban.

Hirtelen elkapta Usagi v�kony csukl�j�t, �s sarkon fordult, majd elindult.

- MAMORU?! – Usagi hi�ba kap�l�dzott, a fi� maga ut�n h�zta, egy f�lrees� l�pcs� aul�j�ba. Csak ott fordult szembe a l�nnyal.

- Mi a francot csin�lsz Mamoru-kun? – Mamoru �sszerezzent, de csak �pp hogy egy pillanatra, Usagi sosem sz�l�totta �t Mamoru-kun-nak, annak ellen�re, hogy az el�bb megtiltotta neki a bec�z�st.

- H�t ide figyelj. Vedd tudom�sul, hogy az �n feles�gem vagy, senki m�s�.

- Ki mondta, hogy �n…

- Ne sz�lj k�zbe! – Mamoru hangja egyre er�sebb lett, lassan �v�lteni kezdett, Usagi kez�t pedig m�g mindig g�rcs�sen szor�totta, a l�nynak m�r v�r�s volt a csukl�ja k�r�l. Usagi haja most rozsdabarna f�nyekben villant fel, a l�ny hi�ba r�ngatta a kez�t, Mamoru nem engedett.

- Elment az eszed? – sik�totta Usagi, de a fi� nem mozdult, s�t visszakiab�lt.

- Nem! Neked ment el! �gy �rzem, nem �rdemlek ilyen b�n�sm�dot! Nem hittem volna, hogy csak �gy, mindenki el�tt k�pes vagy elfelejteni engem, mint egy senkit! �gy �rzem eleget szolg�ltam neked, Sailor Moon! Nem �rdemlem meg, hogy ezt tedd velem! Vedd tudom�sul, hogy nem engedlek annak a transzvesztit�nak a kezei k�z�!

Amint Mamoru befejezte a mondatot, Usagi feln�zett r�. Szemeiben t�ncot j�rt az �jjel d�h�ng� csillagainak minden f�nye.

Felemelte szabad kez�t, �s pofonv�gta Mamorut. Mindkettej�k fej�ben visszhangzott a csap�s kong� hangja, ami az aul�ban dupla hanger�vel hallatszott.

- Soha… - Usagi hangja remegett, de nem az idegess�gt�l, hanem az er�t�l – … soha ne mer�szeld Seiy�t ak�r csak egyetlen egy rossz sz�val illetni. – Mamoru lassan elengedte Usagi kez�t.

- Ak�r akarod, ak�r nem, ez akkor is �gy van! – t�rt ki a fekete haj� fi�b�l, de Usagi nem felelt. H�tat ford�tott az �rny�kban �ll�, f�ldet b�mul� Mamorunak.

- Seiya sokat jelent nekem. Mindig megv�dett, amikor nem volt�l mellettem. Mindig megk�sz�ntem neki azokat az �rz�seket �s kedves szavakat, amiket nekem sz�nt, �s m�g m�ig �gy �rzem, hogy soha nem lenn�k k�pes megk�sz�nni neki el�gszer a rengeteg �nfeledt percet, amik az eml�keimben tov�bb �lnek, �s soha nem fognak megv�ltozni… nem lehet �ket kit�r�lni, a sz�vembe vannak �getve. Seiya mindig is az �letem r�sze fog maradni.

Mamoru hallgatott. Nem akart t�bbet hallani.

- Rendben. �rtem. T�k�letesen vil�gos minden.

Usagi hallotta, hogy koppan Mamoru most is kifog�stalan, szmokingj�hoz ill� cip�je.

- El akarsz menni? – Usagi �gk�k ruh�ja derengve foszforeszk�lt a f�lhom�lyban, �s egy pillanat alatt f�nylett fel a t�vozni k�sz�l� Mamoru el�tt.

- Mi�rt? Tal�n nem engedsz? – Mamoru hangja most gunyorosan csengett, de nem olyan g�nyosan, amilyet Usagi megszokott t�le m�g a kapcsolatuk elej�n. Sokkal cinikusabban. Usagi sz�legyenesen �llt meg a fi� el�tt.

- Ha elm�sz, gy�va vagy.

- Igaz�n? H�t ez az egy dolog, amit nem mondhatsz nekem, Sailor Moon! �veken kereszt�l harcoltam melletted, t�bbsz�r kis h�j�n meghaltam �rted. Megengedem, hogy lek�pj, �s megal�zz mindenki el�tt, hiszen szeretlek, de azt megtiltom, hogy gy�v�nak titul�lj!

- T�vedsz. �n sosem szerettelek t�ged. �n egy olyan Mamorut szeretek, aki nem az �nz�s embere. Most viszont nem Mamoru �ll el�ttem, hanem egy olyan f�rfi, aki csak a saj�t �rdek�t n�zi, �s s�rba tipor m�s �rz�seket, amik k�l�nlegesebbek, �s t�volibbak, mint a szerelem. Nem ismerlek t�ged… Endymion.

Cs�nd t�madt. Usagi vil�g�tott, Mamoru az �rny�kban �llt, �s mind a k�t szem�ly elhallgatott.

Mamoru b�lintott.

- Helyes. Nem kell ismerned. Isten �ldjon… Selene… - Mamoru megpr�b�lt egy l�p�st tenni el�re, de Usagi hirtelen megragadta feh�r csokornyakkend�j�n�l, �s odanyomta egy oszlophoz. Mamoru a nem v�rt reakci�j�t�l a l�nynak majdnem h�trazuhant, de Usagi kez�ben most l�ktetett az er�, a feld�h�d�tt Hold ereje.

- Hogy k�pzeled ezt a szemembe mondani Chiba Mamoru? Hogy k�pzeled, hogy h�tat ford�tasz nekem, mint egy gyerek, �s elindulsz a vakvil�gba? A gyermekedet hordom a sz�vem alatt, �s te m�g azt mondod nekem, hogy megcsallak? – Usagi szavait�l Mamoru eg�sz test�t borzong�s futotta �t, a l�ny ritk�n viselkedett ilyen c�lrat�r�en, tal�n csak akkor volt ilyen, amikor egy aszteroid�n harcoltak, m�g �vekkel �s �vekkel ezel�tt… Usagi elkapta Mamoru kez�t, �s a saj�t alhas�ra szor�totta, mik�zben zih�ltan l�legzett az idegess�gt�l.

Mamoru nem sz�lt. Nem mert sz�lni.

- Vedd �szre magadat. Komolyan azt k�pzeled, hogy nem szeretlek? Komolyan? – Mamoru lassan feln�zett Usagi komoly szem�be.

- Ha �gy van, bizony�tsd be.

- M�g kell bizony�t�k a gyerek�nk�n k�v�l is neked? – Usagi egyre gyorsabban szedte a leveg�t. – F�rfiak…

- De…

Usagi ism�t megragadta a gall�rj�n�l Mamorut, �s forr�an, er�sen, szenved�lyesen megcs�kolta.

Mamoru nem kapott leveg�t, a sz�ke l�nyt �gy kellett lefejtenie mag�r�l.

- De… - ism�t csak ezt tudta kiny�gni.

- Bolond. Ne mer�szelj m�skor ilyen ostobas�gokat k�pzelni. �s ne b�ntsd Seiy�t, semmit sem tett. Semmit.

- Meg�g�red, hogy tov�bbra is csak az eny�m leszel? – vonta fel szem�ld�k�t m�g mindig kiss� bor�san Mamoru. Usagi kih�v�an elmosolyodott �s h�tral�pett.

- Voltam eddig m�s�? Milyen f�rfi vagy te? Hogy m�g egy tizenkilenc �ves l�nyka is ki tud rajtad fogni…

- Nos… l�tom, te is mindenk�ppen bizony�t�kot akarsz… - Mamoru elkapta a t�volod� Usagit, �s most � cs�kolta meg a l�nyt. Usagi nem �llt neki ellen. Sosem tudott neki ellen�llni.

***

- Seiya? Itt vagy?

Senki sem felelt, m�gis Taiki �s Yaten is tudta, hogy a fi� itt van az erk�lyen.

- B�jj el�, ne j�tssz itt kutya-macska j�t�kot, te nyomorult! Gy�va! Beverem a k�pedet, te… - Kakyuu pillant�sa el�g volt, hogy Yatent eln�m�tsa. A v�r�s szemek kik�ldt�k a teraszr�l Taikit �s Yatent.  Seiya �rezte, hogy valaki h�tulr�l �tkarolja a v�ll�t. Ismerte ezt a kezet, ismerte a tapint�s�t.

- Kakyuu…- Seiya lehajtotta a fej�t, nem mert belen�zni hercegn�je szemeibe. T�ls�gosan is b�n�snek �rezte mag�t hozz�.

- Ugyan, Fighter…

- Nem vagyok Fighter. Gy�l�l�m Fightert. �n Kou Seiya vagyok.

- Eln�z�st k�rek… Kou Seiya… - Kakyuu elmosolyodott a s�t�tben, �s a fi� mell� k�ny�k�lt. Seiya dacos arccal elfordult.

- K�rlek, hagyj b�k�n. Mi�rt k�ldted el Yatent? Nyugodtan k�pen t�r�lhetett volna, b�r most nem �n voltam a hib�s. Mondjuk, ezt �gyse hiszi el senki, legf�k�ppen nem �k ketten. Pedig most igazat besz�lek. Nem �n karoltam �t Usagit, hanem � engem… nem akartam viszonozni, nem akartam…

- Tudod mit Seiya? – Kakyuu hangja mindig kedvesen csengett mindenki f�l�ben. – Elhiszem neked.

Seiya arc�r�l lefolytak a k�k �rny�kok.

- Igazat besz�lsz?

- Szokott a te hercegn�d hazudni? – Kakyuu �t�lelte Seiya v�ll�t, �s folytatta – Hiszek neked. Mindent elhiszek. �s azt is tudom, hogy er�s jellem vagy, �s szent�l hiszem azt is, hogy tudsz k�zdeni saj�t magad ellen.

Seiya arc�n ell�gyultak az el�bbi z�rk�zott von�sok. Igaz�b�l azt hitte, �gy ismeri Kakyuut, mint a tenyer�t, de mindig kider�lt, t�vedett. Mindig is titokzatos jellem marad a l�ny sz�m�ra.

- Kakyuu… - Seiya �t�lelte hercegn�j�t. Tudta, hogy neki van a vil�gon a legmeg�rt�bb t�rsa. Kakyuu mindig is sokat jelentett neki. Nagyon sokat.

Kakyuu elmosolyodott, s�t�t bord�, titkot rejt� szemeiben a f�nyek t�ncot j�rtak, amikor megvigasztalta test�re lelk�t.

***

Ez alatt egy m�sik teremben a hangulat pattan�sig fesz�lt. Taiki �s Yaten leplezetlen idegess�ggel fel-al� j�rk�ltak, �s id�nk�nt egy-egy k�romkod�st sz�rtak Haruk�nak �s Seiy�nak c�mezve.

- A francnak kellett megint idej�nnie annak a… - kiab�lt ism�t vissza sokadszorra Haruka.

- Te csak ne sz�lj r�la semmi rosszat, te… - Yaten �s Haruka lassan egym�snak estek volna, ha nincs ott ism�t a vill�mh�r�t�k�nt m�k�d� Michiru, de ez�ttal m�sk�pp alakult minden.

- Hagyj m�r b�k�n! – f�rmedt r� Haruka, ler�zta mag�r�l a l�ny kez�t, �s durv�n ell�kte Yatent, aki a v�ratlan �t�s miatt elvesztette egyens�ly�t, �s belezuhant egy asztalba.

Minako hangosan felsik�tott, �s f�lreugrott, mivel Yaten majdnem �t is mag�val sodorta. A vil�gos haj� fi� egyenesen egy torta k�zep�be zuhant.

- Yaten… hogy mer�szeled? – Taiki odafordult Haruk�hoz, de az t�mad��ll�sba helyezkedett, kezeit felemelte.

- Na, ha itt buny� van, ahhoz nekem is van egy-k�t szavam! – csapta �ssze kez�t Mako-chan, �s h�tradobta v�r�s f�rtj�t v�lla m�g�.

- Kuss legyen, te ebb�l kimaradsz. – vetette h�tra neki Haruka.

- Mi bajod van? Jobb lenne, ha abbahagyn�d!

- K�ny�rg�m, senki sem gondol itt esetleg arra, hogy ez a b�l kult�r�lt, �s…

- H�t nem l�tod, hogy teljesen felesleges k�ny�r�gni, Michiru? – legyintett Hotaru halkan, �s egy l�p�st h�tr�lt a kialakul� vereked�s el�l.

- K�sz vagy? – Haruka szemeiben felcsillant az a f�ny, ami mindig �tsuhant rajta, valah�nyszor harcolt.

- Yaten… - Rei felseg�tette a megal�zott Yatent a tort�b�l, de az ler�zta mag�r�l Rei kez�t, �s felord�tott, majd Haruk�nak rontott. Mondani se kell, hogy az �gyesen elugrott, Taiki pedig gy�l�lk�d� pillant�st vetett Haruka fel�.

- Aj�nlom, hogy abbahagyd k�ly�k…

- Ki itt a k�ly�k? – erre a szav�ra Taikinak, �gy t�nt m�r Michiru is bep�rg�tt. – Azonnal vond vissza, amit Haruk�ra mondt�l! Ne felejtsd el, hogy ti mind csak senkik vagytok ezen a bolyg�n! Csak Usagi kegye, hogy megt�r�nk titeket!

- Fogd be a pof�d! – f�rmedt a csinos l�nyra azonnal Yaten.

- Yaten, Taiki, Haruka! Hagyj�tok abba, nem tehetite… - Minako olykor igenis vis�t� hangja most mintha eln�mult volna a nagy kiab�l�sban. Haruka �s Yaten egym�st vert�k, Taiki n�hol beseg�tett nekik. Minako nem tudta megf�kezni �ket, csak Hotarut r�ntotta el n�ha egy-egy rep�l� t�ny�r el�l, m�g Michiru Haruka mellett �llt, �s hol �v�lt�z�tt, hogy hagyj�k abba, hol pedig a m�sik l�ny mellett verekedett. Makoto is besz�llt a vereked�sbe, term�szetesen megpr�b�lta le�ll�tani a k�t f�lt, de ez nem igaz�n siker�lt, mindketten nagyon er�sek voltak. Rei szint�n ezt pr�b�lta el�rni, de a megold�s az lett, hogy v�rezni kezdett a sz�ja sz�le.

- Ezeknek teljesen elment a j�zan esz�k! – rik�csolt rekedt hangon, �s lerogyott egy sz�kre. A t�nc id�k�zben felbomlott, �s a terem e sz�l�n p�nik t�rt ki, az emberek nem mertek a k�t viaskod� k�z� �llni a le�ll�t�suk �rdek�ben, l�tt�k milyen hatalmas az erej�k. K�t asztal felborult, Yaten orr�b�l m�r d�lt a v�r, Haruk�n viszont �pp csak p�r karcol�s nyoma volt, Michirun szint�n.

- Te csak egy k�z�ns�ges…

- Ki ne mondd, te…

- El�g legyen! Hordj�tok el a tetves b�r�t�ket a mi bolyg�nkr�l!

- Befogod a pof�d! Nem te d�ntesz, hanem Usagi!

- Csakhogy � most nincs itt, �s �n biztos vagyok abban, hogy m�r eddig is elege volt bel�letek, kis h�j�n otthagyta a b�r�t ilyen senkik miatt! �gy nyugodtan megtehetem ezt helyette is! Kifel� a bolyg�nknak m�g a l�gk�r�b�l is, ti nyomorult �l�sk�d� f�rgek!

- Te csak egy sz�nalmas senki vagy, egy nyomor�s�gos �s sz�nalmas valaki, aki az�rt ugr�l, hogy a hercegn�je helyett d�nthessen, h�t ehhez k�pest nem fogod el�rni, amit akarsz! – Yaten lihegve Haruka arc�ba k�p�tt, mire Michiru vill�mgyorsan hasba r�gta, a fi� pedig elter�lt a f�ld�n.

- Azonnal hagyj�tok abba! Gyerekesek vagytok! Egy ilyen f�lre�rt�… - Setsuna k�zbe akart l�pni, de Taiki megfogta a karj�t.

- Egy�ltal�n nem hiszem el, hogy te most tudn�l rajtuk seg�teni. – Setsuna h�zott szemekkel r�zta le mag�r�l Taiki kez�t, de tudta, hogy a barna haj�nak igaza van. Haruka �s Yaten m�r t�lzottan szemben �llt egym�ssal.

- Most pedig… - ijedt tekintetek ugrottak oda Haruka kez�re, amikor az felmutatta kez�t, �s ujjai nyom�n felt�nt a transzform�l� tolla.

- Haruka, ez az�rt m�r t�nyleg t�lz�s! Azonnal hagyd abba! – Setsuna az egyik oldalr�l, Michiru a m�sik oldalr�l kapta el a kez�t.

- Ha �gy akarod, mi�rt nem mondtad hamarabb? – Yaten z�ld szeme vill�mlott.

- HEALE…

- NEEEM! – Minako, Mako �s Rei fogt�k le egyszerre, ami �gy t�nt, siker�lt, persze csak egy ideig.

- Fogd be azt a mocskos sz�dat…

- Mi folyik itt? – hallatszott egy hang, ami valah�nyszor felcsend�lt, Haruka mindig felkapta a fej�t. Kakyuu �s Seiya, Mamoru �s Usagi k�t k�l�nb�z� ir�nyb�l l�ptek be a terembe.

Kakyuu nem sz�lt egy sz�t sem, csak odal�pett a koszos ruh�ban, f�ld�n guggol� Taiki, �s a v�res Yaten mell�. Megsemmis�t�en pillantott r�juk.

Yaten fel�llt, Taiki k�vette.

Usagi odal�pett Haruka mell�. A magas l�nyt elengedte Setsuna �s Michiru.

- Mi volt ez? – k�rdezte komolyan Haruka szem�be n�zve Usagi. Az lehajtotta a fej�t.

***

A k�khaj� l�ny az �r�j�ra pillantott. �jjel f�l egy volt, �s Taiki m�r negyed �r�ja ment el azzal a mondattal, hogy egy perc m�lva itt lesz. Ami �gy d�nt�tt, ut�nuk megy, egy�bk�nt is agg�dott azon, amit l�tott. Hiszen Taiki-kun azt mondta, hogy Seiya meg�g�rte, nem fogja tov�bb zaklatni Usagit, na persze Ami mag�ban im�dkozott, hogy ez Usaginak t�nyleg zaklat�s legyen, ne pedig az ellenkez�je…

A k�khaj� l�ny elindult, utat t�rve mag�nak a t�megen. Kezdett t�nyleg komolyan agg�dni.

- �! A legjobb di�k, �s kifog�stalan szorgalommal rendelkez� le�ny a Juuban Gakuen iskol�b�l! – Ami megp�rd�lt, �s az �ltal�nos iskolai igazgat�j�val tal�lta szemben mag�t.

- Igazgat� �r… - hebegte, mik�zben gondolatai vadul cik�ztak. „Tess�k, pont j�kor j�tt ez is… amikor �ppen lel�pn�k…”

- Nos, Dr. Mizuno, igaz�n b�szke vagyok mag�ra! Az �n tan�tv�nyaim k�z�l ritk�n vannak olyanok, akik id�ig kitartanak… - Ami megpr�b�lt mosolyogva b�logatni.

- Eml�kszik m�g arra, amikor azt mondtam: ha valaki h�tr�ltatja a tanul�s�ban, azt s�rg�sen tegye f�lre az �tb�l?! Nos, �r�l�k, hogy megfogadta, amit tan�csoltam, bizony�ra ez�rt jutott el id�ig… mert a tudom�nyig kem�ny az �t…

„Na persze, persze… csak �pp a saj�t hercegn�m volt az, akit dobnom kellett volna…” – Ami a felt�r� gondolatokra elmosolyodott. Esz�be jutottak a r�gi, magol�s �vek, �s �szint�n �r�lt, hogy m�r mindennek v�ge van. B�r mindig szeretett tanulni, most m�r kell�k�ppen megunta…

- Igaza van… a tanul�s �tja val�ban r�g�s… - Ami oldalpillant�sokat vetett, igyekezett min�l hamarabb lez�rni a besz�lget�st. Az �vek sor�n egy�ltal�n nem fogy�k�r�zott igazgat�ja azonban nem �gy t�nt, hogy hamar be akarja fejezni a mondanival�j�t… s�t…

- Nem �l�nk le?

- H�…

 Amiben bennrekedt a l�legzet, az ujjai lemerevedtek, a hangja elhalt. �rezte, hogy egy f�m cs� hozz�nyom�dik b�r�hez. A v�rnyom�sa mintha hirtelen lezuhant volna, m�gis, tudott a l�b�n �llni… Meztelen h�t�nak egyre er�sebben nyomt�k azt a jeges valamit, amit�l v�gigfutott rajta a borzong�s… s�t�tk�k szemei kit�gultak, de senki m�st nem l�tott csup�n az igazgat�j�t, aki el�tte besz�lt, r� se n�zve, de � hallotta a hangj�t valaki m�snak is, aki m�g�tte �llt…

Csak egy hangot… valaki odahajolt a f�l�hez, �s az �ll�hoz… valaki halkan suttogott neki eg�sz k�zelr�l, m�g a l�legzet�t is hallotta…

- Csak semmi hirtelen mozdulat…fegyver van n�lam…nem esik b�nt�d�sa, ha azt csin�lja, amit mondok.

***

- Azt k�rdeztem, mi volt ez! – Usagi egyre hangosabban besz�lt. Haruka m�g mindig nem felelt.

- Szem�t �llat… most bezzeg kussol! – Yaten azonnal elharapta a mondat�t, amikor Kakyuu r�n�zett �g� szemeivel.

- Mit k�pzeltetek? �nz� dolog volt, amit tettetek. – halkult el megint Usagi hangja, ami valahogy f�jt Haruk�nak. – Mi�rt nem t�ritek meg egym�st? Nem tehetitek ezt. Kakyuu �s �n d�nt�nk, �s �n nem akarok ilyet l�tni soha t�bbet. – Usagi k�k szemei Yatenra siklottak, akit Taiki tartott l�bon, a fi� �gy t�nt, legyeng�lt a vereked�s k�zben, de szemeiben nem hunyt ki a visz�ly l�ngja. Ingj�n v�gigfolyt a ragacsos tortamassza.

- Csal�dtam benned. – csak ennyit mondott Usagi, �s h�tat ford�tott Haruk�nak, majd Mamoruhoz ment.

Haruka egy sz�t sem sz�lt, csak Michirura n�zett, �s elindultak az ellenkez� ir�nyba.

Kakyuu egy sz�kre mutatott, amire Yaten sz�tlanul lerogyott. Rei �s Mako sz� n�lk�l kezdt�k �sszeszedegetni a lehullt pap�rt�ny�rokat. Minako az embereket pr�b�lta sz�tterelni, �s eln�z�st k�rni a felfordul�s�rt.

- Micsoda sz�gyen… - suttogta tal�n csak mag�nak Yaten. Seiya leguggolt mell�, �s k�rd�en n�zett r�.

- Mi van? M�r te is le akarsz cseszni? Csak nyugodtan, nem �rdekel! Te is egy hazug diszn� vagy, ahogy a t�bbiek! – Yaten az arc�ba �v�lt�tte ezt a n�gy mondatot Seiy�nak, aki csak megcs�v�lta a fej�t, �s felegyenesedett.

- Usagi…

- �n k�rek bocs�natot Kakyuu, ne haragudj. Haruka helyett is, gomen nasai.

Kakyuu lehajtotta a fej�t.

- Azt hiszem, most jobb, ha indulunk… �gy is t�l sok bajt okoztunk. – r�n�zett a h�rom fi�ra, �s elindult Haruk��k ut�n. Yatent Taiki t�mogatta fel, Seiya pedig m�g�tt�k indult el, l�bai mintha �lomb�l lettek volna, de nem akart Usagira n�zni.

A t�bbi l�ny, akik ottmaradtak, t�tott sz�jjal n�zt�k �ket.

- Kakyuu, mi�… - Usagi sz�ve hatalmasat dobbant, ahogy megl�tta a t�voz� szem�lyeket.

- Mert. Gomen ne, Usagi-chan… - Kakyuu felgyors�totta l�pteit, hogy utol�rje az ajt�n�l �ll� Haruk�t �s Michirut.

- Egy pillanat… el akarok b�cs�zni Amit�l. – torpant meg Taiki. Kakyuu nem fordult vissza, Yaten se, de Seiya igen.

- Taiki, biztos, hogy…

- Miatta j�tt�nk, nem? Akkor igenis szeretn�k b�cs�t venni t�le. Ami… - l�pett oda a l�nyokhoz, de csak Minako r�zta a fej�t.

- Nincs itt Ami-chan.

- Nanii? – Taiki h�trah�k�lt, Kakyuu �s Yaten m�gis megfordultak.

- M�r r�g nincs vel�nk. – b�lintott Makoto.

- Az�ta, mi�ta elment veled t�ncolni… �n az�ta nem l�ttam… - gondolkozott hangosan Setsuna.

Taiki elhallgatott, ijedt cs�nd �llt be.

- De nem veled volt?

- �n is azt hittem… meghagytam neki, hogy maradjon ott, mindj�rt visszamegyek.

Michiru keze meg�llt a kilincsen, Haruka visszafordult.

- M�rpedig nem volt vel�nk, ebben eg�szen biztos vagyok. – suttogta halkan Hotaru, m�gis mindenki hallotta.

- Usagi? – k�rdezte Taiki, hangj�ban k�l�n�s remeg�s volt.

- Nem… Mamoru �s �n a kereng�ben voltunk, a l�pcs�h�zban. Ott nem l�ttam Ami-chant… de hiszen �n azt hittem, hogy…

- Igen, de h�t most mondom ezerszer, hogy nem volt velem! – Taiki hangosan ki�ltott, �s Kakyuuhoz rohant.

- Kakyuu, Yaten, Seiya… nem eml�keztek, nem l�tt�tok Ami-chant?

- Nem tudom… nem t�nt fel, hogy nincs vel�nk, �n…

- Biztos ott v�r r�d, ahol hagytad. – vonta meg v�rz� v�ll�t Yaten mogorv�n. Taiki sarkon fordult.

- A francba… AMI! – Taiki a t�megbe vetette mag�t, Usagi �s Mamoru pedig ut�na.

- Seiya, Yaten… azt hiszem, nem megy�nk m�g el. Seg�tsetek megtal�lni. – sz�lt cs�ndesen Kakyuu, �s intett a k�t magas fi�nak.

- Ami!

- Ami-chan! – Minako, Rei, Makoto �s Setsuna Hotaruval sz�tsz�ledtek a teremben, ami id�k�zben egyre kietlenebb� v�lt.

- Haru… - kapta fel Mako-chan a fej�t, amikor megl�tta, hogy Michiru �s Haruka is visszaj�ttek.

- Hol l�ttad utolj�ra Ami-chant? – belev�gva Mako mondat�ba a sz�ke haj�.

***

Ami sz�ne az eddigi s�rg�sb�l most falfeh�rr� v�ltozott. Lassan b�lintott, megpr�b�lt term�szetesen viselkedni.

- Rendben… mosolyogva k�sz�nj�n el, �s induljon arra, amerre �rzi, hogy ir�ny�tom… - Ami ism�t megborzongott ett�l a jeges hangt�l, de �gy d�nt�tt, f� a hidegv�r… gondolkozz… gondolkozz… gondolkozz… hidegv�rrel gondolkozz…

- Eln�z�s�t k�rem igazgat� �r, de most el kell mennem egy pillanatra… - Ami angyalian r�mosolygott a hajdani igazgat�j�ra, majd �rezte, hogy a revolvercs� m�lyen belenyom�dik b�r�be, �s egy bizonyos ir�ny fel� l�kd�si.

- Na de… - a testes igazgat� meg se tudott sz�lalni, Ami m�r felsz�v�dott a t�megben.

Nem volt m�g soha ilyen helyzetben. Nem tudta mi ez, tal�n valami rossz vicc? Ahhoz t�ls�gosan jeges volt az a pisztoly a h�t�nak nyomva…

- Helyes… menj�nk balra…

Ez a hang… rettenetesen ismer�s volt neki, de nem tudta volna megmondani, honnan…

Ami tudta, most nem szabad ellenszeg�lnie, nyilv�nval� volt, hogy vesz�lyben van, nagy vesz�lyben. Egy pillanatra megtorpant, azt�n ism�t tov�bb ment. Megl�tta, hogy merre vezetik. A kij�rat fel�.

„Ki kell tal�lnom valamit… - gondolta mag�ban, mialatt �rezte, ahogy az izzadts�g lefolyik homlok�n – gondolkoznom kell… a l�nyoknak tudniuk kell, mi t�rt�nt velem… musz�j tudniuk… musz�j… musz�j valamit kital�lnom…”

- Nyissa ki az ajt�t.

Ami megtette, a d�szes, aranycir�d�kkal befuttatott kongresszusi palota ajtaj�t kinyitotta, �s kil�pett a v�r�s, kifut� b�borsz�nyegre, amiket tuj�k kereteztek.

- Hova-hova, kedves Dr. Mizuno? – mosolygott r� a k�khaj� n�re a szmokingban �ll� f�rfi, nyilv�nval�an a kidob� ember lehetett, aki vigy�z �ll�sban �llt a bej�rat el�tt.

- Tudja, csak elmegy�nk megkeresni Sailor Mercuryt. Nagyon r�g �ta v�gyok m�r arra, hogy tal�lkozzak a h�res harcossal! – mosolyodott el kedvesen, �s tettetett nyugalommal Ami a f�rfire, majd hallotta maga m�g�l:

- Bizony… leveg�z�nk egy kicsit a kocsival… nem igaz dr�g�m? – Ami csak b�lintott a hangra, amit k�zvetlen�l a h�ta m�g�tt hallott, �s lel�pdelt felemelve hossz� usz�ly�t a l�pcs�k�n.

A szolga megcs�v�lta a fej�t, �s hangosan dohogva n�zett a k�t alak ut�n:

- Hogy egyesek milyenek? M�g a f� megh�vottak is bolondnak n�zik az embert! M�g hogy Sailor Mercuryt! H�t gyereknek n�z ez? – m�rgesen b�multa a fekete limuzint, amibe a lediplom�zott Ami, �s m�g valaki �lt be, majd az aut� kerekei megcsikordultak, �s elv�gtattak az �jszak�ba.

***