Az els� akci�

Mako felgyors�totta l�pteit, �s Rei-chan ut�n sietett, de annyira izgatott volt, hogy neki�tk�z�tt a l�nynak, aki automatikusan el�re esett, �s mind a k�t l�ny Minako h�t�nak �tk�z�tt.

- A francba! Mi van m�r? Le akartok bukni? – Minako r�juk pir�tott, �s ideges k�k szemekkel m�regette �ket, majd cs�ndre intve, �s suttogva folytatta – lehet�leg kev�sb� ugr�lva menj�nk oda.

- H�! �s milyen mes�t akarsz neki beadni? Ha egy�ltal�n � fog ajt�t nyitni?

- H�t… azt addig kiagyalom…

- �risten… - Rei �s Mako �sszen�ztek, majd a settenked� Minako ut�n mentek. Ha valamit Minako agyal ki, abb�l nem sok j� lesz ilyen helyzetben…

- H� Mina-chan… biztos vagy benne, hogy…

- Te j� �g! – Minako a homlok�ra csapott. – Nem hittem volna, hogy ilyen neh�z felfog�s�ak vagytok…

- Nem vagyok az! – Rei keze �k�lbe szorult.

- H�t m�gis �gy t�nik!

- Rei, Minako-chan, azonnal kuss legyen! – Makoto idegesen forgatta szemeit, �s lefogta Rei �s Minako m�r �pp lend�l� kez�t. A k�t l�ny elhallgatott. – Most pedig… - folytatta Mako-chan, �s elengedte �ket, majd karba fonta kezeit. – Minako-chan, mi a terved?

Minako felszusszantott, �s � is karba tette a kez�t.

- H�t ez r�m egyszer�. Csak Rei leejt valamit, a f�rfi udvariasan lehajol, hogy f�lvegye, te meg le�t�d.

- De…

- Mit kell itt z�r�zni? Kev�s az id�! Gyer�nk, siess�nk, ha nem akarunk �sszefutni a t�bbiekkel!

Rei �s Mako ism�t �sszen�ztek, �s v�llat vontak. A h�rom fiatal n� oda�rt a f�bej�rathoz. Minako r�juk kacsintott, �s megnyomta a rozsd�snak t�n� cseng�t a s�t�ts�gben.

- Akkor ahogy megbesz�lt�k! – suttogta. Makoto a kiny�l� ajt� hely�re �llt, mik�zben arra gondolt, hogy h�t nem is besz�ltek meg semmit. Rei megmerevedett izgalm�ban, amikor bentr�l hirtelen d�ng� l�ptek zaja hallatszott. Minako egy r�nt�ssal kih�zta a s�t�tben is rik�t�an vil�g�t�, piros maslij�t, sz�ke haja vil�gosk�ken izzott az �jszak�ban. Rei-chan terpeszben �llt, k�t kez�vel �sszeborzolta haj�t, egyik v�ll�t leeresztette, a m�sikat felh�zta az �lla mell�.

Az ajt� lassan, nyikorogva kiny�lt, l�tsz�dott rajta, hogy r�g volt m�r olajozva. Minako �s Rei szeme el�tt egy szik�r f�rfi jelent meg.

- Mit �hajtanak a h�lgyek?

Rei m�g jobban kih�zta mag�t, Minako pedig h�rmat pislogott, �s �gy sz�lt.

- A party-night szolg�latt�l j�tt�nk.

- Mif�le party-night szolg�lat? – a f�rfi egy r�ssel kintebb nyitotta az ajt�t, �gy m�r csak p�r mm-nyi v�lasztotta el Mako-chant az ajt�t�l.

- H�t… iz�, nem maguknak volt sz�ks�ge k�t fiatal n�re? – Rei-chan h�tradobta keskeny v�llai f�l�tt k�cos haj�t.

A negyven �v k�r�li f�rfi arcvonalaira ki�lt az �rtelem. Szik�r fejvonala m�g ink�bb megny�lt, hossz� �s csontos ujjaival �ll�t kezdte simogatni, mik�zben v�gigm�rte Minako combjait.

- Nem. Azt hiszem nem volt r� sz�….

- Pedig… Michael azt mondta nek�nk, hogy ma ketten j�jj�nk, ugye Rebbeca? – Minako k�zeledni kezdett a vezet� fel�. Annak m�g jobban megny�lt az arca.

- De k�rem, h�lgyeim, itt nincs semmif�le Michael!

Rei megh�kkenve h�zta el r�zsos sz�j�t, Minako homloka felett egy k�pzeletbeli csepp buggyant.

- ���… nincs? Pedig… akkor George!

- George azt�n v�gk�pp nincs. Most pedig s�rg�sen hagyj�k itt ezt a k�rny�ket kedveseim, sok errefele a cs�nya ember… - a f�rfi kr�kogva mosolyodott el, �s Rei meg�llap�totta hogy m�g �let�ben nem l�tott ennyire undor�t�, doh�nyt�l leped�kes fogsort. Minako azonban nem hi�ba volt a V�nusz sz�l�tte, m�g egy mer�sz l�p�st tett a szinte menek�lve h�tr�l� f�rfi fel�, �s egyik karj�t annak v�ll�ra dobta, egy lezser mozdulattal.

- Na… csak nem el akar k�ldeni minket? Hallod ezt Becca-chan? – Rei leg�rb�tette sz�j�t, �s est�lyi ruh�j�ban odament a f�rfi m�sik oldal�ra, ahogy l�pett, felv�gott miniszokny�ja m�g ink�bb megr�vid�lt.

- Te j� �g Jessie! Komolyan mondja uram, hogy csak �gy elk�ld minket? – Rei is r�tette sz�p kez�t a f�rfi kab�tj�ra. Az m�g egy l�p�st tett h�tra, �s most m�r er�sebb hangon sz�lt vissza:

- Utolj�ra mondom maguknak, semmi ilyesmir�l nem lehet sz�. Valami t�ved�s t�rt�nt, �s most, ha megbocs�tanak… - a f�rfi meg akart volna fordulni, de Minako hirtelen megfogta a gall�rj�t h�tulr�l, �s a f�l�be suttogott, l�bujjhegyre �llva.

- K�rem… akkor m�gis mi�rt mondt�k nek�nk azt, hogy j�jj�nk ide? – k�zben h�tulr�l biccentet fej�vel Rei-channak, de a fekete haj�nak csak nagy nehezen esett le az �zenet.

- � jaj! – Rei igencsak szerencs�tlen�l r�j�tszva leejtette a zsebkend�j�t. Kez�t sz�ja el� kapta, �s megpr�b�lt min�l ijedtebben pislogni, nagy fekete szemeit r�f�ggesztette a f�rfire, aki k�nytelen volt id�k�zben megfordulni, mivel Minako r�k�nyszer�ttette.

Minako-chan azonnal Reire majd a f�ldre esett zsebkend�re n�zett.

- ��… jaj nekem a zsebkend�m… - sz�lalt meg egy id� ut�n Rei, amikor a v�kony f�rfi m�g mindig nem mozdult. Minako k�k szemei lassan ideges remeg�sbe kezdtek. A f�rfi len�zett, majd ism�t Reire, v�g�l Minakora.

- M�r megmondtam. Nem �rdekel minket semmi f�le party-night h�lgyk�n�lata. Viszontl�t�sra. – azzal megfordult, �s az ajt�t is h�zta maga ut�n. Rei sz�th�zta sz�j�t, �s csak ennyit motyogott.

- Ajaj, ez nem j�tt be…

Minako k�ts�gbeesetten t�rte a fej�t a megold�son, de m�r minden �tlete elfogyott. Ebben a pillanatban a f�rfi kez�ben meg�llt a kilincs, �s Minako arca felder�lt, amikor l�tta, hogy h�tulr�l fogta meg valaki.

- A francba, mi tart ilyen sok�ig?!

Mako-chan egy er�s r�nt�ssal visszah�zta ajt�stul a f�rfit, majd t�rd�vel a h�t�ba r�gott, �s �kl�vel tark�n �t�tte.

- Mako-chan!!! – Minako hangos tapsikol�s k�zepette l�pett oda a magas barna haj� mell�.

- Te meg az �tleteid… - az er�s l�ny m�g egy utols� pillant�st vetett a le�t�tt idegenre, majd sarkon fordult, �s bel�pett a s�t�t �p�letbe. – Na gyer�nk! Sietni kell!

Minako b�logatott.

- Gyere Rei-chan!

Rei �tl�pte a le�t�tt f�rfit, de f�l�ton meg�llt.

- Egy pillanat… - motyogta, �s leguggolt a le�t�tt mell�. Kotor�szni kezdett az �v�n�l, �s egy perc m�lva diadalmasan h�zott ki egy pisztolyt.

- Ide n�zzetek l�nyok, fegyver volt n�la! – Rei-chan fel�llt, majd a s�t�t bej�rati folyos� fel� fordult, de m�r senki sem volt ott.

***

- Indulhattok.

Setsuna megfogta Hotaru kez�t, �gy n�zte a t�volod� csapatot.

 Michiru megtorpant, amikor m�r mindannyian �toldalaztak, lehet�leg min�l kev�sb� felt�n� mozdulattal a magas �p�let h�ts� fal�ig.

- �s most? – Kakyuu k�r�ln�zett.

- H�t, �gy volt megbesz�lve, hogy mi megy�nk fent a t�zl�pcs�n, de nem l�tok…

- Ott van. – mutatott halkan Seiya egy valamivel arr�bb l�v� szem�tkont�ner m�g�tti l�pcs�re. – Legal�bbis ott kezd�dhet. Megy�nk? – r�n�zett Mamorura, Usagira �s Kakyuura.

- Azonnal. – sz�gezte le elsz�ntan Usagi, de Kakyuu egy perc m�lva meg�ll�totta.

- Nem, nem lesz ez �gy j�… Usagi, neked nem lenne most j� ilyen keskeny l�traszer�n m�szk�lni… mi lenne, ha cser�ln�nk veletek? – pillantott Yatenre �s Taikira. Yaten megvonta a v�ll�t, Taiki pedig �sszecsapta az �kl�t.

- J�, de akkor k�ny�rg�m gyorsan! GYORSAN! – Michiru s�hajtott egyet, Usagi pedig azonnal tiltakozni akart volna, de Mamoru megfogta a kez�t.

- Igen, ez j� lesz. Menj�nk mi ink�bb a h�ts� bej�ratn�l…

- Megtal�lj�tok? – sand�tott Michiru a magas, fekete haj� f�rfira. Mamoru nyugtat�an b�lintott.

Haruka komoran hallgatott, csak n�ha �sszen�zett a k�khaj� l�nnyal, majd elindult a t�zl�pcs� ir�ny�ba vele.

- Induljunk mi is. – intett Taiki Yatennek.

Haruka, Michiru, Taiki �s Yaten elt�ntek a s�t�tben.

- Vajon ki fog hamarabb r�tal�lni Ami-chanra? M�g azt sem besz�lt�k meg, hogy hol fogunk tal�lkozni… - suttogta halkan a t�bbiek ut�n meresztve k�k szemeit Seiya-kun. Mamoru odal�pett Kakyuu mell�, �s halkan mondott neki valamit. Seiya gondolataiba hirtelen belevillant a k�p, ahogy Ami boldogan t�ncol egy csoportt�rs�val. Nem ismerte annyira a k�khaj�t, mint Usagi, de annyira igen, hogy nagyon megszeresse. Hirtelen maga mell� pillantott, �s megb�kte a sz�ke l�nyt.

- H� Odango… siker�lni fog, hidd el nekem.

A s�t�ts�gben nem l�tsz�dott teljesen Usagi arca, sz�k�s haja most rozsdabarna pork�nt szipork�zott a csillagok f�ny�ben, a dereng� hajnali vil�goss�g a s�t�t h�zfal zug�ig nem hatolt el. Seiya nem l�tta a s�t�tk�k csillagokat visszat�kr�z�dni a szemp�rban, ebb�l pedig arra k�vetkeztetett, hogy a l�ny lehunyja szemeit.

Usagi szemh�ja azonban remegve felpattant, amikor �rezte, hogy valaki megszor�tja lel�g� kez�t.

- �g�rem.

- Na, j�ssz Seiya? – Kakyuu elindult valamerre a s�t�tben, kitapogatva a h�zfal�n�l valami ajt�szer�t.

Mamoru ism�t Usagi mell� �llt.

Usagi visszaszor�totta Seiya kez�t, majd �rezte, ahogy kics�sznak a fi� ujjai tenyer�b�l.

- Indul�s gyerekek! – Seiya elindult Kakyuu ut�n, de m�g visszafordult, �s b�tor�t�an r�kacsintott Usagi-chanra.

- Gyere, menj�nk. – Usagi Mamoru kez�t fogta most meg, �s Seiy��k ut�n indult a s�t�tbe.

***

A s�t�tk�k szempill�k megrebbentek, majd lassan kiny�ltak a reggeli napf�ny els� �rint�s�re.

Ami �rezte, hogy sz�r a karja, �s a l�ba is elzsibbadt. Fej�t r�hajtotta kez�re, �gy aludt, takar� n�lk�l. Hunyorogva �lt fel, tekintete azonnal az ajt�ra ugrott.

- Ohayoo Gozaimasu Dr. Mizuno. – a f�rd� ajtaja kiny�lt, �s Yuuji l�pett ki rajta. R�vid, k�k p�l�t viselt, h�t�ra volt ter�tve egy barna kock�s ing. Ami �rezte, hogy a sz�v�be ism�t visszak�lt�zik az a szorongat� �rz�s, a megv�lt� �lom ut�n. Felk�ny�k�lt, l�bait maga al� h�zta.

Yuuji odal�pett el�, majd le�lt az �gyra, �s egy k�st h�zott el�.

- Ez most nem kell. – egy r�nt�ssal sz�tszak�totta Ami l�b�r�l a k�telet. A l�ny l�tta, hogy a gyenge f�nyek megcsillannak az �les k�sen. Yuuji k�rd�en n�zett Amire, mire � lassan felemelte kezeit. �rezte a penge hideg�t, de �pp csak egy pillanat erej�ig, a k�t�l lehullott r�la, �s mintha r�la is lehullott volna az idegess�g.

- J�jj�n velem. – Yuuji hideg hangon besz�lt, majd fel�llt Ami mell�l, �s az ajt�hoz ment. – Most.

Ami nem mozdult. Yuuji el�h�zta a fegyvert.

- Most.

Ami m�g mindig nem mozdult, k�k szemeit komolyan f�ggesztette Yuuji halott k�k, v�kony pillant�s�nak keresztt�z�be. A fi� egyre d�h�dtebben szedte a leveg�t.

- Nem. – Ami nyugodtan, egyenletesen ejtette ki a szavakat, most valahogy sokkal kev�sb� rettegett, mint p�r �r�val ezel�tt, mikor ide�rkezett, mintha valami furcsa er� lenne a k�zel�ben, ami meger�s�ten�, �s megnyugtatn�… Egy perccel ezel�tti bizonytalans�ga valami megmagyar�zhatatlan okb�l szertefoszlott.

Yuuji egy l�p�st tett az �gyon �l� Ami ir�ny�ba.

- Mi az, hogy nem?

- Nem. – Ami nem volt hajland� megmozdulni. – Nem megyek Londonba.

Yuuji egy pillanatra nem tudta mit mondjon. Most fordult el� el�sz�r, hogy Ami nem teszi azt, amit parancsolt neki.

- Pedig k�nytelen leszel. – a fi� hangja remegett, �s Ami azonnal �szrevette a tegez�d�sbe v�lt�st - Ha nem akarsz itt helyben meghalni. - a leveg� mintha felforr�sodott volna. Ami nem felelt, �s nem mozdult.

Yuuji d�h�dten k�pk�dte a szavakat.

- Nem felelsz? Ezek szerint k�sz vagy a hal�lra?

Ami elfordult.

- Nem.

Yuuji kisz�m�thatatlan, d�ng� l�ptekkel Ami mellett termett, �s megragadta a k�khaj� kez�t.

- Hogy k�pzeled ezt?

Ami �gy �rezte, sz�ve hirtelen megtelt er�vel �s energia k�lt�z�tt minden porcik�j�ba. Nem f�lt.

- FELELJ! – Yuuji teljes erej�b�l megszor�totta a v�kony csukl�t, majd felr�ntotta Amit maga mell�. � azonban m�g mindig hal�los nyugalommal n�zett bele a d�ht�l �s izgalomt�l remeg� szemekbe, a sz�rke, lel�g� hajtincseken kereszt�l. Halkan felszisszent, amikor meg�rezte, hogy csukl�j�t teljesen elszor�tj�k.

- N�zz a szemembe, �s felelj itt �s most Mizuno Ami, k�l�nben… - Yuuji m�g jobban szor�totta a v�kony kezet, �s a jeges, �hesen �s�t� revolver �reg�t Ami sz�v�nek szegezte. -… meg�llek.

- A v�lasz egyszer�. Nem vagyok hajland� �gy egy�ttm�k�dni valakikkel, ha m�g arra sem m�ltatnak, hogy el�rulj�k azt, amire kellek nekik. �gy nem fogok elmenni Londonba.

***

- Hajnalodik! Siess�nk!!! – Taiki h�rmas�val szedte a l�pcs�fokokat, Yaten csak lihegve tudta vele tartani a l�p�st.

- Az�rt m�g nem kell ennyire sietni, ne f�lj, nem �lt�k meg a Te im�dott Ami-chanodat…

- Kuss legyen ott lent! – ord�tott vissza Taiki, �s mintha ez �szt�n�zte volna, hogy m�g jobban beleh�zzon a fut�sba.

Michiru �s Haruka valamivel lemaradva j�ttek m�g�tt�k, az ut�bbi m�g mindig sz�tlanul.

Taiki hirtelen megtorpant, ezzel lehet�s�get adva a feh�r haj�nak, hogy be�rkezzen mell�.

- Na, mi van? – sz�lt k�t liheg�s k�zben a v�konyabb fi�. Taiki felmutatott.

Az eddig a fal mellett h�z�d�, keskeny csigal�pcs�nek v�ge volt.

- Ajjaj… - Yaten h�tran�zett, mit sz�l hozz� a m�sik k�t l�ny. Michiru �s Haruka k�vett�k Taiki ujj�nak vonal�t.

- Fel lehet menni… de csak l�tr�n. – Taiki ajk�t egy f�radt, de kitart� s�haj hagyta el.

Yaten, Michiru �s Haruka ekkor vett�k �szre, hogy ahol �llnak, egy v�kony l�tra indul a magasba, a h�zfalra er�s�tve, eg�szen a tet�ig. K�rgy�r� nem v�dte.

- Meg kell m�szni. – b�lintott Haruka hirtelen. Yaten r�sand�tott z�ld szemeivel a n�la j�val magasabb n�re, �s elfintorodott.

- De h�t ez �r�lt vesz�lyes!

- �s? Gy�va vagy, ha nem v�llalod Ami-chan�rt! Haruka j�l mondta, indul�s! – Taiki fell�pett az els� fokra, majd bizonytalanul a k�vetkez�re, �s az azut�n k�vetkez�re.

- Mit mondt�l? Ism�teld meg, hogy gy�va vagyok… te tiszt�ra �r�lt vagy! Be vagy zsongva Ami miatt! Eml�kezz vissza, p�rszor milyen bunk� volt�l vele… most meg im�dattal keresed! Mondd, j�zan vagy? – Yaten azonnal sz�rta a szitkokat Taikinak, aki persze visszakiab�lt. V�g�l a feh�r haj�, ha lassan is, de elindult Taiki ut�n.

- Menj�nk. – Michiru is fell�pett a l�tr�ra, Haruka maradt legh�tul.

***

Rei keze egyre ink�bb izzadt. �rezte, hogy megcs�sznak ujjai a s�koss� v�lt, �jfekete pisztolyon.

- L�nyok? – Rei elindult a s�t�t folyos�n, majd valami kereng�be �rkezett. A m�g mindig gyenge f�nys�vok egyre ink�bb bet�rtek a s�t�t ablakokon, most m�r l�thatta, hogy a terem, ahol �ll legink�bb egy sz�lloda hallj�hoz hasonl�t.

- Vajon erre mentek? – Rei hangosan gondolkozott, majd megpillantott egy keskeny l�pcs�t egy f�loldalasan beg�rb�tett fapult el�tt.

A fekete haj� l�ny a pisztolyra pillantott, amely m�g mindig a kez�ben volt. Reinek fogalma sem volt hogy kell haszn�lni, pl�ne nem, hogy meg van-e t�ltve… mindenesetre az illet�, aki jelen esetben megt�madhatja, nem fog err�l tudni…

Rei az arc�hoz szor�totta a fegyvert, �s lassan, a falhoz lapulva elkezdett felfele k�szni a l�pcs�n. Mindenk�ppen meg akarta tal�lni Minako�kat, b�r nem volt benne biztos, hogy erre mentek. Mindenesetre jobb elindulni, mint ott maradni egyed�l…

***

Mamoru �s Seiya egyszerre r�gt�k be a k�vetkez� poros leng�ajt�t.

- Semmi. – Seiya fels�hajtott.

- Ennek �gy nincs �rtelme. Sehol senki. Nem igaz�n hiszem, hogy a konyh�ba rejtett�k.

Mamoru helyesl�en b�lintott, fekete szem�ld�keit �sszer�ncolta.

- Helyes, egyet�rtek. Menj�nk innen.

- Merre? – hangzott azonnal a k�rd�s Kakyuu hangj�n valamivel h�tr�bb.

- H�t… - a k�t fi� �sszen�zett, majd azonnal elkapt�k tekintet�ket a m�sik�r�l.

- Ezeknek a konyh�knak biztos nemsok�ra v�ge van… nem lehet, hogy csak ez legyen a f�ldszinten! – cs�v�lta meg a fej�t Usagi, �s el�reindult. A k�t fi� riadtan kapta oda a fej�t.

- H� Usagi! – Mamoru ut�na rohant, Seiya karon ragadta. A sz�ke �rtetlen�l fordult k�rbe.

- Nanii?

- VESZ�LYES!

- NEM LEHET! – Usagi �sszeszor�totta szemeit a hangork�n el�l. Seiya valamivel halkabban folytatta.

- Ne felejtsd el, nem tudjuk, h�ny ember�k van!

- �s azt se, hogy nem tudjuk van-e n�luk fegyver! – cs�v�lta a fej�t Mamoru.

- Ugyan fi�k, felesleges �gy agg�dni! Elv�gre mindannyian harcosok vagyunk, van el�g tapasztalatunk. – Usagi ler�zta mag�r�l Seiya kez�t, �s m�g k�t kisebb mosogat�terem szer�s�gen kereszt�lhaladva egy �jabb ajt�t t�rt ki.

- Na mi a tanuls�g Seiya? – kacsintott Kakyuu hirtelen a k�t fi�ra - Usagi nem gyerek, nem kell �gy babusgatni. – Kakyuu a l�ny ut�n sietett, Mamoru �s Seiya pedig azon kapt�k magukat, hogy ott maradnak.

- H���!

Usagi �s Kakyuu egy s�t�tebb folyos�ra �rkeztek ki.

- Hol vagyunk? – suttogott halkabban Kakyuu, v�rv�r�s szemeit Usagira f�ggesztette. A m�sik, alacsonyabb n� megvonta a v�ll�t.

- Nem tudom, de nem valami j� ebben a ruh�ban ilyen akci�s dolgot csin�lni… - Kakyuu igazat adott neki. – Mindenesetre az tuti, hogy nem a konyh�ban. – Usagi el�reindult, majd halkan felsikkantott.

- Mi az? – Mamoru �s Seiya is meg�rkeztek.

- Egy felj�rat! Valami l�pcs�! – a s�t�ts�g egyre ink�bb tiszt�z�dott.

- Menj�nk fel? – Mamoru k�r�ln�zett, de nem l�tott semmi �rtelmeset. Rengeteg sz�k volt, meg asztalok, �s egy �tj�r�, valami el�szobaszer� helys�gbe.

- Van m�s v�laszt�s? – Seiya elindult felfele, Kakyuu k�vette.

- Igen, sietni kell… m�r reggel van… - Usagi egy percre kib�mult a koszos, poros ablak�vegeken a nap s�rg�s, �lmos f�ny�be, azt�n tov�bb akart l�pni a l�pcs�n, de hirtelen a f�jdalom belenyilallt a has�ba.

- USAGI! – Kakyuu volt az els�, aki �szrevette. Usagi lesz�d�lt a l�pcs�n.

A k�t fi� azonnal odarohant, Kakyuu felt�mogatta a sz�k�t.

- Semmi… semmi bajom, j�l vagyok. – Usagi a sz�j�ra tapasztotta hossz� ujjait, �s lehunyta szemeit. Kavargott vele a vil�g, a gyomra pedig hangosan mocorgott, n�ha felmordult, jelezve, hogy az est�ly �ta a l�ny igen keveset evett, �s �gy t�nt, Chibiusa is �rzi ezt.

- Dehogy vagy j�l… Usagi, h�nyni kell? – Mamoru �tkarolta a l�nyt, �s fel akarta emelni, de az komolyan ell�kte mag�t�l a fi� kezeit.

- Mondom hogy semmi bajom! Ami most sokkal fontosabb, nem lehet velem foglalkozni!

- Usagi… ez komoly dolog. Ami-channak is fontos Chibiusa, �s te is. – Kakyuu belen�zett Usagi h�r�t� tekintet�be. – Ezzel nem lehet viccelni.

- Azonnal friss leveg�re kell vinn�nk… ki kell vinni. Majd �n kik�s�rlek, Odango. – b�lintott Seiya, �s Usagi v�llaira tette kez�t.

- Ne f�radj Seiya, igaz�n nincs r� sz�ks�g. – Mamoru szavai bet�nk�nt d�ft�k �t Seiya lelk�t. – Itt most a f�rjen a felel�ss�g…

Seiya keze �k�lbe szorult… m�g egy perc, egy pillanat… nem, nem b�r tov�bb mosolyogni, �s j�tszani a nyugodt havert… Seiya emelte a kez�t, sz�l�sra ny�lt ajka…

- Ugyan fi�k. A legjobb, ha �n megyek ki Usagival, majd ut�natok megy�nk, ha jobban van. R�tok van most a legkev�sb� sz�ks�ge. Ti egy�bk�nt is jobban verekedtek mint mi, �gyhogy nincs m�s h�tra, mint hogy �n k�s�rjem ki, ugye Usagi-chan?

Usagi elt�totta a sz�j�t, arc�r�l lassan elt�ntek a felh�k, amikor Kakyuu �szrev�tlen�l r�kacsintott. – Ez am�gy is olyan n�i dolog, ti ezt nem �rtitek meg. Na gyere Usagi. – Mamoru �s Seiya m�g megsz�lalni sem b�rtak, Kakyuu �s Usagi elt�ntek a konyh�k ir�ny�ba. A k�t f�rfinak musz�j volt ism�t egym�sra n�znie. K�nytelenek voltak k�z�sen elindulni a l�pcs�n.  

***

„Nem fog elj�nni Londonba… nem fog elj�nni Londonba… de h�t hogy k�pes ezt a szemembe mondani? N�lam van a fegyver, az �lete a kezemben, �n vagyok a f�rfi, �s m�gis van mersze azt mondani, hogy NEM?” – Yuuji szemei �r�lt t�ncba kezdtek. Elengedte Ami kez�t, �s olyan er�vel l�kte el a l�nyt m�sik karj�val, hogy az h�traesett a f�ldre.

- Nem mond t�bbet, hogy nem, meg�rtetted Mizuno Ami? Itt most nem sz�m�t egy fikarcnyit sem, hogy te ki vagy! Csak a tud�sod! Kit �rdekel a diplom�d? K�p�k az �sszes rohadt tan�rra, �s orvosra, soha �letemben nem akartam az lenni!

Ami �rezte, ahogy a nyaka megreccsen, amint neki�t�dik a falnak.

- De…

- �llj fel, �s gyere velem, vagy er�sszakkal foglak odar�ncig�lni Katsuhito el�!!!

Ami nagyokat l�legzett. Nem tudta, mit tegyen. M�g mindig �rezte azt a k�l�n�s k�zels�get a sz�m�ra titokzatos er�forr�shoz, �s eddig mintha meger�s�tette volna valami a lelk�t, de ugyanakkor l�tta, hogy Yuuji most t�nyleg komolyan besz�l, �s ha nem teszi azt, m�g a v�g�n t�nyleg baj t�rt�nik…

- Gyer�nk! H�romig sz�molok!

***

Yaten nyelt egyet, megpr�b�lt csak Taiki cip�talp�ra koncentr�lni, �s nem len�zni a m�lys�gbe, ami alatta ter�lt el.

- Micsoda k�ptelen �tlet… m�g egy nyavaly�s k�rgy�r� sincs k�r�l�tt�nk, semmi v�d�szerkezet… hihetetlen, Taikira bezzeg sosem j�n r� a t�riszony… el van sz�llva, l�tom �m, hogy a fellegekben j�rsz… – mormolta csak �gy mag�nak, �s m�g jobban kitekerte a nyak�t, nehogy v�letlens�gb�l len�zzen.

Taiki pedig rem�lte, hogy Yaten hamar abbahagyja ezt az ideges�t� duruzsol�st, ha nem…

- Abbahagyn�d? K�sz�n�m.

- Mit? �h, lehet is ilyenkor besz�lgetni vele… teljesen lehetetlen, az embert egy�ltal�n nem hallja meg, semmibe veszi, lehetetlen kommunik�lni vele, az egyik f�l�n be, a m�sikon ki, �n meg ejtve vagyok…

Michiru keze hirtelen meg�llt az egyik fokon, �rezte, ahogy ruh�j�t megr�ntja valaki alulr�l. Len�zett, �s l�tta, hogy Haruka int neki. Michiru nem indult tov�bb, hanem megv�rta, m�g Yaten �s Taiki hall�t�vols�gon k�v�l m�sznak.

- Nanii?

- L�pj�nk le. Ezekkel semmit sem fogunk tudni el�rni, nem b�rom �ket tov�bb hallgatni. – Haruka szavai nyersen recsegtek, Michiru pedig mint oly sokszor, most is igazat adott neki. B�lintott, mire a sz�ke ber�gta a hozz� legk�zelebb l�v� ablakot. Az ablak�veg cs�r�mp�lve engedett az izmos l�baknak, �s a k�t n� beugrott rajta.

***