- Setsuna-san…

- Mi az? – Setsuna kin�zett a vezet� �l�sb�l. Hotaru az �p�let fel� mutatott. Setsuna azonnal kisz�llt az aut�b�l, majd odarohant Usagihoz, �s Kakyuuhoz, akik a h�z m�g�l t�ntek el�.

- Mi t�rt�nt? – Setsuna r�n�zett a z�ld Usagira, �s azonnal kapcsolt.

- Gyere, a legjobb lesz, ha lepihensz egy kicsit az aut�ban…

Usagi n�m�n r�zta a fej�t, de nem tudott megsz�lalni, �rezte, ha kinyitn� a sz�j�t, azonnal felj�nne minden, amit az �jjel megk�stolt.

- Ne izgasd magad, siker�lni fog minden. – veregette meg Kakyuu a h�t�t, �s odat�mogatt�k Mamoru kocsij�hoz. Usagi nem hitt nekik. Egyed�l Seiy�nak hitt, �s az � k�szszor�t�s�nak.

Hotaru kinyitotta a h�ts� ajt�t, Usagi pedig lerogyott.

- Arigatou…

- Most ink�bb ne besz�lj. – ingatta fej�t Kakyuu-san, Usagi pedig k�szs�gesen beleegyezett. Megpr�b�lta elfelejteni a t�bbieket, m�gse siker�lt. Ami-chant nem tudta kiverni a fej�b�l.

Felpillantott, Setsuna a b�bor aut� motorh�ztet�j�nek t�maszkodott, Hotaru pedig a csomagtart�n �cs�rg�tt. A magas, s�t�t b�r� n� gy�ny�r�, m�regz�ld haj�n megcsillantak az els� napsugarak. Usagi arr�bb ford�totta fej�t, �s a tengerre n�zett, ahol a f�ny v�gignyaldosta a partot, a hull�mok v�zcseppjei pedig a k�k minden sz�n�ben felcsillantak.

- Nincs sok id�nk… - kr�kogta.

- Ne agg�dj. Higgy m�r nekem, �n legal�bb annyira agg�dok minden harcosom�rt, mind te. Nekem is vannak meg�rz�seim, �s tudom, hogy siker�lni fog… m�g sosem vesz�tettek, most pedig v�gk�pp nem fognak. Fantasztikusak tudnak lenni, ha akarnak.

Usagi nem mert belen�zni Kakyuu t�zes szemeibe, nehogy elbizonytalanodjon m�g jobban. Valahogy nem tudott hinni neki.

***

Mamoru �s Seiya k�z�tt egyre ink�bb elhatalmasodott a csend. Csak l�pegettek fel a l�pcs�n, valahogy esetlen�l, valahogy nem �gy, ahogy eddig. Eddig minden m�s volt. Ilyen akci�t m�g sosem �ltek �t, csak harcos alakban, �s akkor valahogy sokkal biztosabban mozogtak, nem ilyen k�ptelen�l. Most nem volt vel�k olyan fizikai er�, ami megnyugtatta volna �ket, csak egy ismeretlen �s nyugtalan�t� �rz�s a sz�v�kben, amit nem tudtak hov� sorolni.

- Most merre? – k�rdezte halkan el�sz�r Seiya Mamorut�l. A k�t f�rfi feloldalazott a l�pcs�n, ami egy folyos�ra jutatta �ket. Ez m�r a m�sodik ilyen kanyar volt, �s Seiy�nak �gy t�nt, elege lett ebb�l a kering�sb�l.

- Der�ts�k fel ezt az emeletet. – vonta meg a v�ll�t Mamoru. Seiya felvonta szem�ld�k�t, Mamoru pedig elindult a s�rg�s neonf�nnyel megvil�g�tott, rozzant folyos�n.

- J�. – v�g�l is, gondolta Seiya, meg kell tenni az els� l�p�seket, hogy legal�bb besz�lgetni legyenek hajland�k egym�ssal.

- Vajon ez h�nyadik emelet? – t�rte meg a csendet ism�t Seiya. Csak van nyelve ennek a t�k�letes f�rfinak, ezekkel a t�k�letes izmokkal, �s t�k�letesen csillog� fogsorral, ha m�r Usagi beleszeretett… Mamoru csak egy perc eltelt�vel v�laszolt, hangj�ban bizonytalans�g csend�lt.

- Azt hiszem a negyedik.

Seiya m�r �pp v�laszolt volna valamit, ami �pp az esz�be jut, amikor Mamoru el� tette a kez�t.

- �gy l�tom, innent�l halkabban k�ne tov�bb menn�nk. B�rki lehet itt. – Seiya is �szrevette, hogy ajt�k ny�lnak a folyos� e r�szleg�b�l, �s egy kereszt folyos� is l�tsz�dott valahol p�r m�ternyire.

- Hai. – Seiya megszor�totta �kl�t, �s �sszecsapta tenyer�vel. – Egyet�rtek. – A k�t fi� lelass�totta l�pteit, el�l Mamoru, h�tul Seiya oldalazott a fal mellett. Mind a ketten ideges�t�en �rezt�k magukat, Mamoru korholta az eget, hogy nem tanult meg valamilyen harcm�v�szethez komolyabban. M�g egy nyavaly�s pisztolyt sem tudna rendesen megt�lteni… legal�bbis nem vette volna sz�z sz�zal�kra… �s vajon Seiya?

 Seiya m�g mindig g�rcs�sen szor�totta �ssze ujjait, �s igyekezett nem r�l�pni a m�sik fekete haj� l�b�ra. Mi�rt megy ilyen lassan? Ami �lete forog kock�n! �s ha m�r meg is �lt�k? Akkor az eg�sz dologr�l Mamoru fog tenni, �s… Mi�rt �t okolja? Mi baja van tulajdonk�ppen vele? �s ha megt�madj�k �ket, hogy fognak harcolni? Seiya most valahogy egy�ltal�n nem akart volna �tv�ltozni, f�leg nem Mamoru jelenl�t�ben. Akkor majd m�st tal�l ki, mondjuk karat�zni fog… de h�t nem is tud karat�zni! Egy�ltal�n: semmit sem tud. Na �s Mamoru?

 A k�t gondolat sz�v�get�se egyszerre akadt meg, �s a k�t l�b egyszerre torpant meg. Seiya kiengedte ujjait mark�b�l, Mamoru pedig �sszeszor�totta.

- Hallottad? – fordultak egyszerre a m�sik fel�. A hangjuk egyszerre remegett meg. L�ptek hallatszottak a keresztfolyos� fel�l, tiszt�n hallhat� l�ptek.

Mamoru �s Seiya a hang ir�ny�ba fordultak, �s nyeltek egyet.

 „Na, most mutasd meg, te f�rfi! Most mutasd meg, hogy mennyire j�l tudsz verekedni! Ha annyi �ven �t v�dted Odango-atam�t…”

 „Tess�k, tess�k… neked k�ne harcolni, te kis senshi! Nem �n vagyok a sailor, hanem te, mi�rt nem mersz �tv�ltozni? Mindent �n csin�ljak, az �n bolyg�mon, az �n hajdani kir�lys�gomban?”    

Mamoru Seiy�ra n�zett, Seiya Mamorura.

- Figyelj, h�romra r�ugrunk, b�rki is az. Ha t�bben vannak, majd… - sz�lt most el�bb Mamoru. Seiya k�zbev�gott, tal�n az�rt, ne hogy azt higgye Mamoru, hogy netal�n f�lne.

- Rendben, csak kiab�ld hogy h�rom. – Seiya r�kacsintott Mamorura, de az csak fanyarul g�rb�tette le als� ajk�t.

T�mad��ll�sba helyezkedtek, �s lassan elindultak.

***

Michiru �s Haruka egym�sra n�ztek, nekik szinte kommunik�lni sem kellett, nem volt sz�ks�g�k szavakra ahhoz, hogy egym�s gondolatait meg�rezz�k. A k�t m�lyk�k szemp�r tal�lkozott.

- Hallottad?

- Persze hogy hallottam. – b�lintott Haruka k�rd�s�re mag�t�l �rtet�d�en Michiru.

Kicsit bizonytalan, n�ha meg-meg torpan� hangokat �s csoszog�st hallottak a keresztfolyos�r�l, ami pont el�tt�k volt. M�g�tt�k a bevert ablak, a poros sz�nyegen sz�tter�lve az apr� �vegszil�nkok. A k�t magas n� pedig a falnak lapulva k�zeledett.

- T�madunk.

- Igen. – d�nt�tt utols�k�nt Michiru. Haruka mell� l�pett, �s egyszerre lend�tett�k magukat a leveg�be.

***

- MOST!!!

- H�ROM!!!

Haruka egy nyekken�st, Michiru egy csattan�st, Seiya egy roppan�st, Mamoru pedig egy �t�st �rzett a tark�j�n, �s a n�gy ember hatalmas z�kken�s k�zepette v�g�dott vissza a sz�nyegre.

- �hh… - Seiya a fej�t fogva n�gyk�zl�bazott a sz�nyegen. Mamoru a t�rd�t fogva pislogott, Haruka felt�mogatta Michirut.

- Iz�… Ti meg hogy a francba ker�lt�k ide? – nyitogatta m�g mindig hitetlenkedve szem�t Mamoru, �s felt�masztotta h�t�t a fal seg�ts�g�vel. Michiru azonnal v�laszolt, mialatt megigaz�totta �nnepl� ruh�j�t.

- Mi is ezt k�rdezhetn�nk t�letek. – a k�khaj� l�ny egy pillant�st vetett a m�g mindig t�rdel� Seiy�ra, majd enged�kenyen odal�pett hozz�, �s felh�zta. Seiya egy vigyort v�gva szor�tott vele kezet, mialatt saj�t homlok�ra mutatott:

- Igaz�n elismer�sem! A fejed j� kem�ny Michiru, biztos sokat tanulhatt�l… - azt�n hamar elhallgatott, amikor Haruka Michiru v�ll�ra tette hossz� karj�t.

- Mi csak… csak Usagi-chan rosszul lett m�g a f�ldszinten, �s Kakyuu visszak�s�rte a kocsihoz… mi pedig felfele indultunk. – Mamoru leporolta feh�r ingj�t, ami megfejthetetlen okokb�l m�g mindig vasalt �s ropog�s hat�st keltett.

- Na �s ti? – mutatott Haruk�ra Seiya, most m�r egy�ltal�n nem vigyorogva. Az csak elford�totta a fej�t, �s v�rta, hogy Michiru v�laszoljon helyette.

- Mi? Leszakadtunk Yatent�l, �s Taikit�l.

- �k most hol vannak? Nem a t�zl�pcs�n indultatok el? – Mamoru idegesen, �szbe kapva v�gott k�zbe.

- A t�zl�pcs� egy t�zl�tr�ba torkollott, �gyhogy �k mentek fel, mi meg bet�rt�nk egy ablakot, �s…

- J�. Akkor most m�gis merre? Egyszer�bb lenne megint sz�tv�lni, nem? – Seiya hangja valahogy egyre nyugtalanabb lett.

- Ebben egyet�rt�nk. – Haruka hangja valahogy pont hasonl�tott Seiy��ra.

- Nem, szerintem nem k�ne. – cs�v�lta meg fej�t Mamoru, �s r�n�zett Michirura. A k�khaj� egyet�rt�en b�lintott.

- Szerintem se. N�gyen k�nnyebben t�madunk, ha esetleg…- Haruka figyelmeztet�en b�kte meg bar�tn�j�t, mire az elhallgatott. L�ptek hallatszottak valahonnan t�volabbr�l, de most egyenletesen, �s nyugodtan. Hamarosan egy ajt� ny�l�s�t �s a padl� nyikorg�s�t lehetett hallani.

- Ez most megint mi volt? – tette karba a kez�t Seiya – Ha Minako, Rei  �s Mako-chan azok, h�t �n…

- Kuss legyen m�r! – Haruka halkan szitkoz�dott, Mamoru pedig igyekezte meg�rizni nyugalm�t. Michiru mind a h�rom d�h�ng�re n�zett, �s csak ennyit mondott:

- Nem �rtana, ha felk�sz�ln�nk az esetleges t�mad�sra. Nem hiszem, hogy most f�lrehallottunk.

Mindenki elhallgatott, �s val�ban. A l�p�sek zaja egyre k�zeledett fel�j�k.

***

A l�pcs�r�l egy s�t�t �rny�k lebbent vissza.

Rei m�g jobban megszor�totta izzadt kez�ben a fekete pisztolyt, �s el�re oldalazott. Sz�m�t�sai szerint m�g mindig a f�ldszinten j�rhatott. Nem, valahogy nem akar�dzott neki felfele venni az ir�nyt, �s visszafordult…

- Minako, ha �n egyszer megtal�llak, esk�sz�m, kitekerem a nyakadat… - Rei komolyan d�h�s volt, ideges�tette a helyzet, hogy Ami-chan tal�n �let-hal�l k�z�tt van, �s � teljesen tehetetlen a most m�r egyre vil�gosabb, de m�g mindig hom�lyban dereng� f�ldszinti termekben. A fekete haj� l�ny lerogyott egy b�rpult mellett a p�rg�s, emelt sz�kre, �s fels�hajtott.

- Vajon hol lehe… - Rei-chan abbahagyta elkezdett mondat�t, mert a f�lhom�lyban egy halv�nyan villog�, z�ldes p�ttyre lett figyelmes p�r m�ternyire mag�t�l.

Lassan fel�llt, �s elindult a f�ny fel�. Mikor k�zeledett, �szrevette, hogy egy ajt� mellett pisl�kol.

- Nah�t, ez egy… - Rei hirtelen megnyomta a z�ld gombot, mire az ajt� nyikorogva, remegve sz�th�z�dott. Egy s�t�t liftbe engedett bepillant�st. Rei bizonytalanul el�rel�pett, de a l�mp�k alig �gtek, j�form�n teljesen s�t�t volt bent. Egy f�nytelen t�k�r is csillogott odabent valahol, de Rei enn�l tov�bb nem mert bel�pni.

- Valami azt s�gja, hogy ink�bb ne pr�b�ljam meg… - mondta csak �gy mag�nak hangosan, �s m�r �pp kifele indult, volna, amikor t�sark�ja megakadt valamiben. A s�t�t haj� l�ny egyens�ly�t vesztve megkapaszkodott a neh�z vasajt�ban, �s leguggolt ijedt�ben. Egy percig sz�v�t nyugtatva hangosan szedte a leveg�t, �s a f�ldet b�multa. Egyik pillanatban azonban megakadt pillant�sa valamin. Rei m�g jobban lehajolt, �s ekkor vette �szre, mi volt az, amiben megbotlott. Egy szakadt, finom muszlin anyagcafat siklott sz�t ujjai k�z�tt, k�kes sz�vete ak�r a v�zcseppek, m�g mindig puh�k, �s felemel�k voltak, ilyen �llapotban is. Rei-chan er�sen gondolkozott, azt�n hirtelen �rezte, amint a sz�ve a tork�ban kezd tov�bb zakatolni. Csak egy valakinek volt ilyen k�k st�l�ja, csak egy valakin vil�g�tott ilyen v�zk�ken, ilyen kiemelked�en…

Rei nehogy felsik�tson �szt�n�sen sz�ja el� kapta a kez�t, �s felugrott.

***

- H�, Mako-chan… nem lesz ebb�l gond? M�rmint, hogy Rei-chan…

- Ha megfojt, akkor is t�ged, �s nem engem. Te akart�l olyan sz�lv�sz gyorsan feljutni erre a h�lye emeletre! H�t tess�k, most itt vagyunk az els� emeleten, de Ami-chan sehol. – fortyant fel Makoto, mialatt egy �jabb szobaajt�t r�gott be a kietlen folyos�n. Minako vil�g�t� sz�ke haj�t idegesen csavargatta, �s m�g egyszer megb�kte t�rsa h�t�t.

- Mi van?

- De… De szerinted Reit nem fogj�k elkapni?

Makoto k�t �k�lcsap�s k�z�tt megnyugtat�an visszasz�lt:

- Ugyan, Rei az er�s Innerek k�z�tt van, j�l tud harcolni. Nem kell f�lteni, nagy kisl�ny.

- Nem nyugtatsz meg… - zsurmolta m�g mindig Minako egy citroms�rg�n vibr�l� hajtincs�t. – Mellesleg… - Minako megfordult, �s h�tran�zett. A folyos�n eddig �t szob�ba „kukkantottak” be, azaz hogy Makoto kukkantott be, m�gpedig el�g drasztikus m�don. – Mi�rt kell az �sszes szobaajt�t bet�rn�nk ahhoz, hogy…

- Az isten szerelm�re Minako-chan, befogn�d a sz�dat? �gy nem lehet koncentr�lni! – Makoto h�tr�lt k�t l�p�st, azt�n ugrott egy nagyot, �s nekifut�sb�l berobbantotta ezt az ajt�t is. Minako als� ajk�t harapd�lva �llt egyik l�b�r�l a m�sikra. Mako-chan ek�zben �vatos l�p�sekkel bel�pett, majd megcs�v�lta a fej�t.

- Nem, itt sincs semmi. Ez m�r legal�bb a hatodik, �s semmi. – lerogyott az �tlagos, poros szob�ban az �gyra, Minako is bepillantott a bet�rt ajt� roncsa mellett, k�k szemeit k�rbej�ratta a falakon, �s az �cska berendez�sen, majd finoman elfintorodott.

- H�t, ami igaz az igaz… ez nem �tcsillagos sz�ll�, mindenesetre �vatosabbnak k�ne lenned, meg is hallhatta valaki azt, hogy bet�rted az ajt�kat. – Makoto keresztbefonta l�bait, �s h�trad�lt.

- Minako-chan, szerinted akkor m�gis hogy menj�nk be, ha nem a nyers er�t alkalmazzuk?

- H�t… kulccsal!

Makoto az arc�ra csapott, majd drasztikusan v�gigh�zta azon ujjait.

- Minako, jobban tenn�d, ha n�ha elhallgatn�l… - Minako idegesen r�h�gcs�lt, majd a barna haj� mell� �lt. Azt�n hirtelen felmutatta ujj�t, �s hangosan ki�ltotta:

- H�, eszembe jutott valami! – Makoto oda se n�zett, csak szenved� arccal v�laszolt, feladva a rem�nyt, hogy valaha megmenek�l Minako csillog� �rtelm�nek �tleteit�l:

- Halljuk. – Minako kiny�jtotta r� a nyelv�t, �s lombozatlan j�kedvvel folytatta:

- H�vjuk fel Mamo-chant! Lehet, hogy � �s Usagi�k m�r megtal�lt�k Ami-chant!

Makoto felmordult, �s fel�lt.

- Hmm…. L�tod, most mondasz valamit. K�sz szerencse, hogy tudom Mamoru telefonsz�m�t.

- �s mi�rt?

- Nem a te dolgod!

- Na persze, persze…

- Jaj, hallgass m�r! – Makoto el�h�zta farzseb�b�l Mamoru m�sik mobiltelefonj�t, majd t�rcs�zta a sz�mot.

- Kics�ng! – suttogta csillog� szemekkel, Minako pedig halkan �sszecsapta kez�t, �s k�v�ncsian hallgattak el mindketten.

***

Michiru szorosan Haruk�nak d�lt, Seiya �s Mamoru pedig megpr�b�lt a fallal egyes�lni.

Egyszerre n�ztek ki egy elsz�radt n�v�ny m�g�l, a keresztfolyos�ra. Az egyik szob�b�l egy s�t�t�tett szem�veggel rendelkez�, magas, izmos f�rfi l�pett ki, fekete farmerben, �s fekete ingben. Michiru l�legzete el�llt, Haruka pedig a lehet� legsz�kebbre h�zta a szem�t.

- Rohadt…

- Le�ss�k? – hallott�k a m�sik oldalr�l Seiya izgatott hangj�t.

Mamoru �s Haruka egym�sra n�ztek.

- Hai. – sz�lalt meg egyszerre a k�t m�ly hang. Michiru kit�masztotta l�b�t, minden izma megfesz�lt. Seiya h�tradobta v�lla f�l�tt hossz�, fekete l�fark�t, �kl�t pedig ism�t tenyer�be m�lyesztette.

- Ezt most nem szabad elsz�rni… tal�n fegyver van n�la… - suttogta Michiru a t�bbieknek. Haruka r�b�lintott, Seiya nyelt egyet, de elsz�ntan emelte fel a fej�t.

A fekete haj� f�rfi idegesen �t�gette l�b�t egy ideig, mintha v�rakozott volna. V�g�l el�kapart egy kulcsot zseb�b�l, �s bez�rta az ajt�t, majd elindult a keresztez�d�s fel�. K�t oldalt a n�gy harcos fesz�lt figyelemmel koncentr�lt a t�mad�sra, mindegyik�j�k �rezte, hogy m�g sosem tapasztalt ilyet. Mindj�rt oda�r el�j�k, �s nekik kell gy�zni�k… musz�j, egyszer�en musz�j…

Ebben a pillanatban egy csipog� hang sz�lalt meg mindenki fej�ben. Mamoru sz�ve egy pillanatra meg�llt, Michiru ism�t elfelejtett leveg�t venni. Semmi k�ts�g, ez egy mobiltelefon hangja volt, ami Mamoru mell�nyzseb�b�l sz�lt, k�vetel�zve.

 Seiya Mamorura n�zett, ahogy Haruka �s Michiru is odakapt�k a fej�ket, majd a f�rfire, aki t�l�k f�lm�ternyire egyszer csak megtorpant, majd elkezdett kotor�szni a zseb�ben.

 Michiru ism�t leveg�t vett. Tal�n m�gis siker�l meg�szniuk ezt a helyzetet is…

 „Vegye fel, vegye m�r fel, gyer�nk, vedd fel, te szerencs�tlen…” – Seiya �gy �rezte, ha m�g egy m�sodpercig kell hallgatnia az idegt�p� csipog�st, beh�z egyet a m�sik fi�nak. Viszont nagyon �gy t�nt, hogy Mamoru legsz�vesebben odatartan� az arc�t, vagy saj�t mag�t �tn� le, a k�ptelen helyzet miatt. Idegesen kotor�szott, mire v�gre megtal�lta mell�nyzseb�ben a mobiltelefonj�t. Michiru �s Haruka hol r�, hol pedig a f�rfira pillantottak, aki szint�n keresni kezdte a saj�tj�t.

„Mamoru-kun, k�rlek, siess… siess m�r!” – im�dkozott mag�ban Michiru. Mamoru saj�t kez�b�l k�tszer is majdnem kiejtette a telefont, �gy remegtek az ujjai, mire v�gre siker�lt lenyomnia azt a gombot, ami az eg�szet kikapcsolta, �s el�rhetetlenn� tette. Seiya �s Haruka felkapt�k a fej�ket, �s a f�rfire n�ztek, aki m�r el�szedte az � mobilj�t, �m a csipog� hangjelz�s abbamaradt. Mamoru �rezte, ahogy az izzadts�g cseppek egyenk�nt v�gigfolynak a tark�j�n, le a h�t�n.

- Na, m�r nem sz�lsz? – lengette meg a telefont az izmos f�rfi, majd zsebre v�gta. A k�t f�rfi, �s k�t n� a  pillanatnyi elernyed�s ut�n ism�t t�mad� �ll�sba fesz�tette meg minden izm�t.

***

- Mi a fene? – Mako-chan eltartotta f�l�t�l a hangpostafi�k berreg�, �s recseg�, torz s�pj�t, majd s�hajtva kikapcsolta a telefont.

- H�t Mina-chan, ez nem j�tt be…

A sz�ke fel�llt, �s felh�zta maga mell� a rozsdabarna haj�t.

- Menj�nk tov�bb, h�tha �sszeakadunk v�gre valami nyommal, vagy ilyesmi… csak nem olyan lehetetlen Ami-chant megtal�lni ebben a nyomorult �p�letben… - Mako-chan b�lintott, �s kil�ptek a folyos�ra.

Makoto m�r elindult hogy folytassa eddigi dolg�t, az ajt�bever�st, de Minako megr�ngatta h�tulr�l copfj�t.

- Nanii?

- Menj�nk erre ink�bb… h�tha erre t�bb es�ly van. – Minako a s�t�tebb folyos� fel� mutatott.

Makoto nem k�rdezett vissza, csak r�n�zett a sz�k�re, azt�n elindult arra fele.

A magasabb l�ny ber�gta az ajt�kat, azok pedig egyt�l-egyik bebocs�t�st engedtek nekik.

- Ezek mind korhadtak, teljesen t�nkre van t�ve ez a szint… - cs�v�lta fej�t Minako-chan, mialatt k�r�ln�zett az egyikben. Itt csupa takar�t� felszerel�s volt. – H�t, l�tszik, hogy ezeket nem igen haszn�lt�k olyan s�r�n…

- Az biztos! – v�gta r� a m�sik, �s a folyos� v�gi utols�nak ment neki hossz� �s izmos l�baival. De az nem engedett.

- He? – Makoto �jra pr�b�lta de m�g mindig nem siker�lt neki. Minako k�tkedve n�zett a l�nyra.

- L�ttad ezt? – mondta ki Mako, amit a sz�ke gondolt.

- Pr�b�lt �jra, biztos csak r�gi, �s rozsd�s… - vonta meg a v�ll�t a v�laszt v�r� barna haj� el�tt. Makoto �jb�l �s �jb�l nekiveselkedett, m�gsem siker�lt bet�rni az ajt�t.

- Te, �s ha ide z�rt�k be? – Minako sz�ja el� kapta a kez�t, hogy elfojtsa nyikkan� hangj�t – Ez az egyetlen egy logikus megold�s, nem? Csak akkor �riznek valakit ennyire, ha azt akarj�k, hogy ne szabaduljon ki… - Makoto r�b�lintott:

- Megint mondasz valamit… na v�rj csak… - Makoto eg�szen a m�sik falnak h�tr�lt, majd lehunyta szem�t, er�sen koncentr�lt, �s Minakonak egyb�l az a k�p ugrott be, amikor mint Sailor Jupiter tiar�ja kiemelkedik, �s vill�mokat sz�r. Mako-chan hirtelen elrugaszkodott a fal t�v�t�l, majd a leveg�be rep�lve k�t kez�t harci testtart�sba �sszez�rta �s kirobban� er�vel bet�rte a nehezen enged� ajt�t. Mako-chan a lend�let hev�ben lehunyta szemeit, �s �gy nem l�tta hirtelen, minek is fut neki. Minako csup�n egy nagy reccsen� hangot hallott, majd a porfelh�ben Makoto diadalmas arc�t.

- Gy�zelem! – vonogatta vid�man Mako szem�ld�k�t. Minako visszavigyorgott r�, �s bentebb l�pett, a f�st m�r kezdett tiszt�z�dni. A helys�g roppant kicsi volt, f�rd�szoba m�ret�.

- Na, csak siker�lt! – Mako nem folytatta tov�bb sz�nokl�s�t, mert hirtelen egy pukkan� hangot hallottak mindketten.

Minako beleszagolt a leveg�be, Makoto pedig k�rbepillantott. Ekkor vette �szre, hogy k�ny�k�vel belefutott egy alum�niumhoz hasonl�t� dobozszer�be.

- Mako-chan… szerinted az mi? – mutatott a t�rgyra a sz�ke haj�. Makoto h�tr�lt egy l�p�st, �s megvonta v�ll�t.

- H�t… - ism�t abbahagyta mondat�t, mert a pukkan�s most hangosabban megism�tl�d�tt.

- Mako… MI VOLT EZ? – Minako most m�r ideges remeg�ssel a hangj�ban h�tr�lt szint�n. Mako-chan az unszol�sra k�zelebb l�pett, �s lehajolt.

- H�t, �gy t�nik �regszem, r�g edzettem m�r komolyabban… egy picit megs�r�lt ez a valami, belefutottam, de nem hiszem, hogy t�l komo…

Makoto harmadszor is megakadt, most Minako szak�totta meg.

- Mako-chan, szerintem ez egy bojler…

Egy utols� pukkan�s hallatszott, majd a bojlernek titul�lt �sr�gi f�t�szerkezet hirtelen sz�tny�lt, csakhogy ezt a l�nyok m�r nem l�thatt�k. A s�r�l�s hely�n hihetetlen sebess�ggel z�dult ki a forr� v�z �s a g�z, iszonyatos robajt �rasztva.

- FUT���S!!! – Minako �s Makoto sz�lv�sz gyorsas�ggal rontottak ki a szob�b�l, �s v�gigfutottak a folyos� v�g�ig, m�g�tt�k a kit�r� �s h�mp�lyg� forr� v�z.

Lihegve n�ztek h�tra, miut�n el�rt�k a bet�rt ajt�k sorj�nak v�g�t.

- �gy t�nik meg�sztuk, �s nem g�zbojler volt… - s�hajtotta m�g mindig s�padtan Mako-chan, de Minakonak m�r nem jutott ideje a v�laszra.

Az els� emeletet hatalmas robban�s r�zta meg, �s a l�ngok kit�rtek az �cska, �s r�gi szerkezetb�l.

***